MusicMedia

Legkedvesebb felszerelésem... Bodor Máté

Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.

Fiatal koromban természetesen fogalmam sem volt a különböző gitárokról, vagy erősítőkről, úgyhogy mindig azon játszottam amin csak lehetőségem volt. Első elektromos gitárom egy olcsó szériás Yamaha volt, ehhez pedig járt egy 10 wattos kombó. Ez a kezdetben meg is felelt teljesen, amíg aztán el nem kezdtem komolyabban zenekarozni. Nyolcadikos ballagásra kaptam egy Fender FM 212R kombót, ami már elég komolynak számított és minden szinten jó is volt. Gitárokkal pár évig nem nagyon variáltam, inkább a digitális effektpedálok ejtettek ámulatba, volt mindenfélém. Zoom pedálokkal kezdtem, aztán Korg, Digitech... Valahogy egyik sem jött be annyira így visszagondolva.

Sosem vágytam sok hangszerre, ez most sincs másképp. 3 évig használtam a Yamaha gitáromat, majd 16 évesen nyertem egy miskolci gitárpárbajon az OLP John Petrucci signature kópia modelt, amit aztán nagyjából 8 évig használtam. Rövid ideig volt egy 7 húros mániám is, de ez fél évig tartott és gyorsan el is adtam az Invasion gitáromat. Sosem gyűjtő tárgyként gondoltam a hangszerekre, elég sokat költöztem és utazgatok, nem volt sose kedvem cipelni a cuccaimat. Legyen 2 jó gitárom, de az legyen maximálisan kihasználva. Van egy ismerősöm, akinek 35 gitárja van, abból 32 a gitártokjában pihen, 3 pedig az amin pár naponta játszogat. Nem sok értelmét látom. Gitárok: Az első gitárom ugye a Yamaha volt, ezt használtam az első koncerteken illetve demó felvételeimen. Nagyon le lett már harcolva, szerintem már nem is szól, annyira kivan szegény, de valahol anyukámnál a lomosban még megvan az biztos. Utána az OLP, amihez eddig talán a legtöbb emlékem fűződik, hiszen 8 éve velem van. A legelső hivatalos kiadványaimon, még az előző Wisdom lemezen is ez szól. 4 év zenesuli Londonban, 5 Európa turné, rengeteg repülő út, csoda, hogy még egyben van. Sok mindent kellett már rajta javítgatni, sokat kellet improvizálnom koncerteken, pl. Prágában kitört tőből a hevedertartó, gyorsan csak ezüst színű ragasztószalaggal sikerült megjavítani 2 dal között. Sorra leperegtek a potméterek is, ezt is Németországban kellett szervizelnem két állomás között. Már nagyon érett a váltás úgy éreztem. Ekkor jött a lehetőség a GV guitars részéről, mikor is gyártottak nekem egy signature modellt. Itt törekedtünk a lehető legjobb minőségre a fák, illetve hardwere-ek terén. Egy nagyon prémium gitárt hoztak össze nekem, ami valószínű a következő években is velem marad. Jelenleg ez a gitár szólal meg élőben és stúdióban is. Erősítők: Régebben kísérleteztem digitális cuccokkal, így az első fej egy Line6 HD 150 volt, ezt leginkább csak otthon használtam, majd legelső Angol turnémon egy Peavey 5150-en játszottam, és itt hallottam igazából a digitális és csöves fejek közötti különbséget, illetve, hogy hogyan befolyásolja a játékomat ez a változás.

Egyre inkább csöves fejeken kezdtem el játszani. Az első Wisdom EU turnén 2012-ben már Silverblade fejeket használtam, aztán rá pár hónappal gyártottak nekem is egy 50 wattos modelt. Azóta is ezt használom. Nagyon fontos, hogy kis erősítőkön játsszak, már csak utazás és átszerelés szempontjából is. Ősszel tervben van egy másik zenekarral egy turném, ahol minden állomás között repülni kell, már kis erősítő sem megoldás, úgyhogy kreatívnak kell majd lenni a cuccok terén.

A stúdiókban valójában nem is tudom, hogy milyen erősítőkkel veszik fel végül a gitársávokat, mivel reampolós módszerrel dolgozom mostanában a lemezeken. Így én az itthon felvett tiszta jelet továbbítom a stúdióba, és a producer, a Wisdom esetében a másik gitárosunk dönti el, hogy pontosan milyen hangzás passzolna az adott dalhoz, vagy szólóhoz. Jelenleg dolgozom egy saját lemezen de még nem ért abba a stádiumba a stúdiómunka, hogy ezeken gondolkozzak, így még nincs bővebb tapasztalatom ezen a téren. A fejemben nagyjából megvan a hangzás, és ezt próbálom majd kihozni egy producerrel ha eljött az ideje.

Effektek:
Élőben nem használok semmit, egy Line6 relay G50-es URH rendszerrel van összekötve a gitárom az erősítővel, közte nincs semmi. Nem használok delayt, reverbet, se chorust. A pedálokkal is csak a baj van. Turnékon így a legegyszerűbb, gyorsan felkapom mindenem és 30 másodperc alatt lepakolok a színpadról. Nincs idő pedálboardokat pakolni, illetve nincs pénz ezeket külön repülőkre becsekkoltatni. Legalább így őszinte a játékom is, minden hangot ki kell pengetnem rendesen. :) Otthon szoktam Amplitube-ot használni, mivel nincs külön gyakorló erősítőm, így teljesen megfelel az a hangzás az ötletek felvételére, vagy tanításra.

Húrok:
Egy időben az Earnie Ball húrjait használtam, de most már kizárólag a D’addario EXL 140-es húrjait tépem. Itt is kísérleteztem a NYXL szériával, de maradtam a hagyományos megszokott EXL-nél.

Összességében azt gondolom, hogy nagyon sok minden az emberen múlik. Szerintem egy jó gitáros egy 50 éves első generációs cuccból is ki tud hozni valamit... ahogy egy hangszer megszólal, az nagyrészt az emberen múlik és a stílusán. Természetesen nem elhanyagolható a cucc, hiszen Brian May gitárja sem úgy szólna ahogy, ha nem egy VOX-ba lenne bekötve, illetve Malmsteen sem, ha nem egy Fenderen (nyaki pickup) és egy kitekert Marshallon játszana. De szerintem először meg kell találnunk önmagunk játékstílusát, hiszen ez a lelke az egésznek, a hangszerek és erősítők pedig  eszközök ehhez. :)

https://www.facebook.com/mate.bodor

2015. május 29. 09:13

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA