Előítéletekkel szemben
Már lassan egy éve, hogy megvásároltam életem első keverőpultját, egy x32-őt. Hangmérnökként dolgozom. Szeretem a munkám. Többek között azért is, mert kihívásokkal teli. De minél inkább voltam azon, hogy azt egyre jobban végezzem, annál inkább zavart az a technikai akadályfutás, amit végig kellett küzdenem a legtöbb helyszínen. Zenekarokkal utazó hangmérnökként ahhoz, hogy egy funkcióját jól ellátó, a zenekarral harmonikusan együttműködni tudó rendszer üzemeljen a kezem alatt, egyre világosabban láttam, hogy muszáj valahogy lecsökkenteni a folyton változó tényezők számát a produkció érdekében. Egy ilyen digitális keverővel máshová kerül a megugrandó feladat. Már csak az adott P.A. és környezete tulajdonságait kell feltérképezni és a cél elérésére tudni fordítani, és kezdődhet a bál.
Olyan sokszor kívánta a helyzet a saját keverőpultot, hogy már csak a típusa volt kérdés. No meg az ára. Az X32 kilógott a sorból. Az elérhető funkciók és az ár együttese kezdte átütni a falat, amit egy Behringer termék használata és közém emelt a rengeteg olcsó, gagyi cuccal átélt rossz tapasztalat. Néztem a kis Midas feliratot az eszközön, és olyan emlékek törtek elő, amiknek látszólag semmi közük egy ilyen cucchoz.
A Midas keverők annyira zseniálisak, hogy nem meglepő a folyamat, hogy elvakult hívő lesz azonnal, akinek volt szerencséje a cég valamelyik zászlóshajóján kapitányként dolgozni. Ez is tovább rombolta a falat köztem és az X32 között. Mégiscsak odakerült valahogy az a felirat. Amikor pedig sikerült kipróbálnom, hogy milyen egyszerű akár 32 csatornát felvenni, majd visszajátszani, eldöntötte a kérdést.
A koncerteken való alkalmazásában a legnagyobb kérdés mindig az, hogy "milyen a hangja". Egy keverőpult hangzásbéli tulajdonságait megítélni koncertről koncertre járás közben szinte lehetetlen, hiszen a hangtechnikában is igaz a mondás, hogy minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ahol változnak a mikrofonok, változik a zenekar, változik a P. A., a termek nagy része pedig alapvetően alkalmatlan akusztikájú, nem hiszem, hogy objektív tapasztalatokat lehet gyűjteni ezen a téren. Nagyon ritka az az eset, hogy csak a keverőpult változik, minden más marad ugyanaz. Ez történt viszont nálunk a színházban, ahol a régi Yamaha 02R keverőpultot az X32 váltotta le. A hangzás és az azt leginkább befolyásoló tényező, vagyis az előfok minősége biztosan megelőzi a 02R-t. Ha kiderülne, hogy ezeknek a cuccoknak a Midas előfokokhoz semmi köze, akkor is tapasztalható, hogy a Yamaha cég által 1995-ben piacra dobott, sokáig ipari standardként fénylő analóg előfokokkal épített keverőt hangminőségben túlszárnyaltuk. Nekem ez az apróság már elég volt a boldogságomhoz.
Szolgáltatásokat tekintve nagyon nem egy kategória a kettő. 15 év a digitális technika fejlődésében rengeteg idő, így a további összehasonlításnak semmi értelme. Csupán egy dologban nem sikerült megelőzni az öreg Yamahát: a gyártáshoz felhasznált anyagok minőségében. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ugyanennyi időt kiszolgáljanak az X32-es faderei. Ezzel tisztában voltam a vásárlás előtt is, mégsem tántorított el attól. Azt figyelembe véve, hogyha a pultra raktak volna 25 ipari fadert, már nem tudom megvenni, örülök hogy nem így lett. De ha a gyenge pontokat kell összegyűjtenem, ez köztük van. A legnagyobb hibája mégsem ez, hanem hogy az van ráírva: Behringer. Az X32 esetében csak az előítéletek miatt baj a márkanév. Egyikünk sem rak ki szívesen olyan cuccot, amin Behringer felirat díszeleg. Jelenleg az a helyzet, hogy a véleményeket tényként kezeljük, határozott prekoncepcióink vannak dolgokkal szemben, amit nem is ismerünk. Volt olyan, hogy koncert közben odajött egy forma, gratulált, a munkámat dicsérte, majd visszajött a buli végén, hogy ez milyen pult, amit használtam, mert nem ismerte fel. Akkor még nem volt meg a keverővilágításom, így mosolyogva fogtam a telefonomat és megvilágítottam vele a Behringer feliratot. Az embernek tátva maradt szeme szája, nem értette, hogy ez hogyan lehetséges...
Pedig az X32-vel könnyű dolgozni. Az alap funkciók, mint gain, EQ, dinamika, teljesen egyértelműek és könnyen kezelhetőek. Jól dolgozni is könnyű, mert nem csak az alap funkciók működnek jól, hanem sokat segíthet az EQ-val megjelenő RTA műszer, a remek belső insertek és effektek. Sőt, az egyre jobban dolgozás sem kizárt, mivel tényleg egyszerű egy koncertet felvenni, majd azt sokféleképpen újrakeverni a felvételt visszajátszva. A végletekig lehet csiszolni az összegzési, dinamikai tulajdonságok megtapasztalását, és tét nélkül próbálni ki új effekteket. Na ezekre a kihívásokra volt szükségem, nem pedig arra, hogy az összesen két csatorna rendelkezésre álló dinamikát hova kössem. ("Igen, igen, a riderben nem ennyi van, de van ma egy másik helyszínünk is...")
Apropó rider. Hogy a Behringer nem rider kompatibilis? Dehogynem. Nekem az esetek 90 százalékában megfelel, a ridert meg én írom:) A viccet félretéve, a riderben annyi van, hogy saját pultot viszek. Ez így is van, elviszem mindig. Mielőtt sokat használtam volna, azt gondoltam, ha olyan a helyi cucc, max. bent marad az autóban. De nem maradt bent egyszer sem. Ha 5 perced sincs beállni, nem lesz olyan jó a végeredmény semmilyen pulton, mint egy frankón összerakott beállt kis keverőn. Mióta megvan a keverő, rendszeres, hogy a beállás kevesebb idő alatt megvan, mint amennyit számolt rá a programszervező.
A monitorozás rém egyszerű a wifis remote lehetőséggel. A legtöbb mai wifis kütyüre ingyen van szoftver a távvezérléshez, lehet ios vagy android, de linuxra és PC-re is van editor, ami használható. Vicces, amikor a beállás közban a zenészek a telefonjukat simogatják, de nagyon hasznos és hatékony. A digitális csoportkábelt kihúzni nagyon egyszerű feladat. Percek alatt rakom össze, jellemzően egyedül, oda, ahova akarom az egészet. Ha nagyon protokoll a buli, marad a pult a színpad mellett, egy iPaddel pedig elérek minden funkciót, akár a közönség közé rejtőzve.
Összességében egy nagyon szerethető kis pult, rengeteg hasznos funkcióval. Pár apróság azért van, ami nem annyira kedvencem. Például hogy nincs user layer, és hogy csatornákat párosítani csak páratlanhoz a párost növekvő sorrendben lehet. És hogy nehéz. Vagyis egy keverőpulthoz képest könnyű az a 20 kg, de amikor egyedül lépcsőzök mindig eszembe jut, hogy van ebből kisebb változat is ugyanennyi csatornával.
Mindent összevetve biztos vagyok benne, hogy bármi más névvel ugyanez a pult sokkal nagyobb sikereket tudhatna magáénak. Csak hát ugye az előítéletek...
Somodi Ádám
2014. szeptember 4. 20:57