Bodor Máté: Miskolcról a világpiacra
Tanulságos történet a fiatal miskolci gitárosé. Az interjúból kiderül, itthonról is jelen lehet lenni a világ zenei piacán, nem feltétlenül kell kint élni. Mondjuk azért meló van benne, meg tanulás, de szerencsés találkozásokkal semmi sem lehetetlen, még az álmaink is elérhetők, plane, ha még tehetséges is az ember!
Ha jól tudom, most Magyarországon tartózkodsz.
Igen, Budapesten vagyok.
Mikor jártál utoljára itthon, Miskolcon?
Pont karácsony előtt egy hétig voltam otthon. Ez ilyen szokásos formula.
Szabadság?
Igen, hazamegyek a családhoz, aztán ilyenkor legalább egy hétig, ha tehetem, akkor otthon vagyok.
Akkor megmaradt a kötődésed Miskolchoz. Valamikor középiskolás korodban zsűriztelek mindenféle tehetségkutatókon, te már akkor is egy nagy “arpeggiokirály” voltál és mindenki hüledezett, hogy milyen tehetséges ez a kiscsávó. Hogy emlékszel a kezdetekre, mi inspirált, mikor kezdtél gitározni?
12-13 éves lehettem, mikor kölcsönkaptam egy akusztikus gitárt, azon kezdtem el gyakorolgatni először. Aztán később rájöttem, hogy ez nem az a fajta gitár, amin én szeretnék játszani, úgyhogy egy elektromos gitárt kértem egyszer karácsonyra vagy húsvétra… Azt meg is kaptam, akkor olyan 14 éves lehettem. Onnantól kezdve szinte csak folyamatosan gyakoroltam. Tanultam Queen dalokat, Brian May-nek a szólói nagyon lenyűgöztek.
Akkor lehet mondani, hogy ő volt az első komolyabb inspirációd?
Igen, mindenképp! Brian May-t mondanám az első fő inspirációnak, aztán egyre több gitáros zenébe ástam bele magma. Természetesen Yngwie Malmsteen volt a következő nagy hatás, ami aztán arra késztetett, hogy még többet gyakoroljak. Meg ott már a technikai részleteket, elemeket is tanulmányoztam, nem csak az egyszerű dolgokat.
Itthon zenesuliba nem jártál?
Itthon nem. Pont szerettem volna felvételizni a Kőbányai zenesuliba Budapestre –nem sokkal az érettségi után-, mikor felvettek Angliába ösztöndíjjal, úgyhogy így kialakult, hogy mit fogok csinálni a következő néhány évben.
Ezt kicsit boncolgassuk! Hogy jött ez az angliai lehetőség?
Egyszer jelentkeztem egy online gitárversenyre, amit egy görög gitáros, Teodor Zilas indított és azt sikerült meg is nyernem. Ez 2006-ban volt, és ezzel egy athéni koncertet-fellépést is elnyertem, amire aztán kiutaztam - tök fiatalon, egyedül. Megcsináltuk a koncertet, aztán kiderült, hogy ez a srác ebben az angliai zenesuliban tanult. Institute of Contemporary Music Performance a neve, én rengeteget kérdezgettem róla, beszélgettünk, minden infót megadott a suliról, úgyhogy utánajártam és láttam, hogy vannak ösztöndíj lehetőségek, így megpályáztam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy beküldtem egy 3 perces gitározást – video anyagot kellett-, aztán egy esszét, hogy miért szeretnék oda járni. A beküldött anyagok a világ számos pontjáról érkeztek, ezekből a legjobb nyolcat választották ki, akiket aztán egy élő meghallgatásra is behívtak. 5 percet kellett gitározni Londonban! Úgyhogy ezért ki kellett utaznom, a legjobb nyolcból kettőt vettek fel ebbe a képzésbe, az egyik én voltam...
Ott ez középszintű, egyetemi szintű, vagy milyen jellegű iskola volt, illetve milyen kurzusok voltak?
Ez egy egyetemi képzés, Bachelor of Music diplomát kaptam a végén, összesen 4 évig jártam oda, az első év az egy előképzés volt, ami elég töményen áthatott. Tényleg átvettünk mindent, a gitározás minden válfaját, különböző hangszereken tanultunk, úgyhogy az első év az kemény volt és akkor utána külön kellett felvételizni a 3 éves egyetemi szakra! Amire aztán szintén felvettek és utána el is végeztem. Alapvetően minden gitárorientált volt, amit csináltunk, a gitározáson belül is különböző stílusokkal kellett foglalkozni, akár jazz, country, fusion stb. Gyakorlatilag mindenbe belemélyedtünk, kötelező zongora is volt, zeneelmélet… Körülbelül 12-13 tárgyam volt, ami aztán eléggé lekötötte az időmet.
Akkor kikupáltak rendesen. Még kint éltél Angliában, és még tanultál, mikor érkezett egy megkeresés a Wisdom részéről. Ez hogy történt, illetve velük mennyi időt töltöttél együtt?
A Wisdom ügy elég érdekes volt, mert én egy Facebook üzenetet kaptam a basszusgitáros-zenekarvezetőtől, Molnár Mátétól és nem is válaszoltam rá, mert valamiért nem vettem komolyan a megkeresését. Csak annyit írt, hogy szeretne velem beszélni és hogy mindenképp telefonáljunk - én nem is tudtam elsőre, hogy miről van szó. Mivel nem válaszoltam, utána írt megint, hogy tényleg nagyon fontos, beszélnünk kell… Akkor ránéztem a zenekarra, hogy mit csinálnak, mert ismertem őket, de nem voltam már annyira képben. Akkor láttam, hogy mennek valami hatalmas turnéra, akkor elgondolkoztam, hogy hoppá, itt valami van! Végül sikerült beszélnünk Mátéval és mondta, hogy jó lenne, ha beszállnék a csapatba, merthogy mennek egy 2,5 hónapos Európa-turnéra, és a gitárosuk akkor visszamondta vagy nem ért rá, nem tudom... Így jött a felkérés, és mondtam, hogy persze, akkor csináljuk! 2,5 évet voltam velük intenzíven, és négy vagy öt Európa-turnét meg is csináltam, meg rengeteg fesztivált, azért ott már beindult a pörgés.
Te odakint dolgoztál is a suli mellett?
Igen, muszáj volt, egy nagyon szép “Mekibe” felvettek, úgyhogy én is a McDonalds-ban nyomtam - közel 3 évig. Aztán ez azzal abbamaradt, hogy elkezdtem turnézni, meg mikor végeztem az egyetemmel, utána visszaköltöztem Pestre - mert alapvetően a Wisdom az pesti zenekar, és így ez volt az evidens, hogy nekem velük egyszerűbb innen repülgetni, mint Londonból. Az első két turnémat még úgy csináltam meg velük, hogy mindig magamban repültem, ha itt játszottunk Pesten egy koncertet, akkor is haza kellett jönnön, meg vissza, ez így nem volt a legideálisabb.
Ez élég költséges lehetett, vagy velük kerestél annyit, hogy ez kijöjjön?
Ezeket, amik ilyen jellegű költségek voltak, azt a zenekar állta mindig. Ezt ők vállalták, hogyha már így alakult, akkor ebben segítenek. Ilyen szinten nagyon korrektek voltak.
Nézzük azt, hogy most néhány hete publikus lett, hogy a Leander Kills munkájában a továbbiakban nem tudsz részt venni, viszont mondtad – mikor az interjút egyeztettük-, hogy a héten is mész A Dal próbájára, ahol a Leander Kills továbbjutott a döntőbe. Mi a helyzet most ott veled?
A Leanderrel én imádok zenélni, tehát ha tehetném, akkor örökké maradnék, meg ezt ők is így gondolják szerintem, csak ugye van az Alestorm, ami a fő zenekarom, és amikor beszálltam, ezt mindannyian elfogadtuk, hogy lehet, hogy egyszer így fog alakulni. A Dalnak az első fordulójára nem tudtam elmenni, mert Floridában stúdióztam az Alestormmal - az ötödik nagylemezen- és pont, amikor visszajöttem, akkor beszéltük a srácokkal, hogy továbbjutottak. Mondták, hogy akkor megyek, amikor akarok, tehát abszolút rajtam, az elfoglaltságaimon múlik… Szívesem látnak bármikor koncerteken vagy bármilyen fellépésen, hogyha ráérek. Így persze most A Dal hátralévő részeiben szerepeltem.
Akkor most létezik egy 3 gitáros felállás?
Ez most úgy van megoldva, hogy Andris – aki a helyemre érkezett- zongorázik, mint ahogy az első fordulóban is zongorázott, ott Leander gitározott, meg a Miki is - ott nem volt basszusgitáros. Most a döbtőben Leander lesz a basszusgitáros és a rendes hangszeres felállással lépünk fel. Kicsit így érdekesebb lesz.
Nincs ilyen magyar zenekar, amiben ennyire erős lenne a gitárszekció. De nézzük ezt az Alestorm sztorit! Hogy kerültél te be egy komoly skót heavy-metal bandába - vagy kalóz-metal bandába? Hogy lehet oda bejutni Magyarországról?
Mindenki azt hiszi, hogy én azért kerültem be hozzájuk, merthogy a kinti suliba jártam, de ehhez igazából semmi köze nincs ennek. Én már itthonról kerültem be ebbe az angol zenekarba - érdekes módon. A Wisdommal játszottunk egy cseh fesztiválon és pont az Alestorm előtt léptünk föl, és ott, ezen a fesztiválon haverkodtam össze a basszusgitárossal, meg a dobos sráccal. Aztán kiderült, hogy a szállásunk is ugyanott van, mint a miénk, tehát ott folytattuk a bulit, aztán kapcsolatban maradtam velük.
Akkor láttak ott téged gitározni?
Nem láttak egyébként, meg én se láttam őket, nem volt semmi ilyenfajta érdeklődésünk akkoriban.
Csak szimpátia?
Igen, abszolút csak az volt, hogy elkezdtünk beszélgetni, ha már ilyen fesztiválokra eljut az ember, meg ott játszik, akkor a többi zenekarral is ismerkedik, meg hát névről megvolt már a zenekart, hallomásból ők is ismertek minket. Emberileg nagyon jól összejöttünk és aztán a basszusgitáros srác magánéleti okok miatt egyre gyakrabban járt Budapestre. Mikor itt volt, találkoztunk, meg nálam is volt többször, és mikor ez már egy fél éve ment, akkor egyszer megemlítette, hogy jó lenne, ha megtanulnám a dalaikat, mert a gitárosuk az most nincs a topon. Megtanultam 10 dalt, azt hiszem, egy hét alatt, felvettem videóra, elküldtem nekik és 2 hét múlva már a zenekarban voltam.
Mennyire a te stílusod az a produkció?
Vannak dalok, amik érdekesek számomra is, de mondhatom, hogy megtaláltam a világomat ebben a zenében. Én mindig szerettem az ilyen szinti-vonalas, gitáros, ikerszólós dolgokat. A másik nagy kedvencem, a Children of Bodom miatt is, és nagyon sokminden hajaz arra a zenekarra náluk is. Most, az új lemezre már én is írtam témákat, meg elég sok szólómnak teret engedtek, ezt már nagyon-nagyon vártam, hogy felvegyük - és már alig várom, hogy megjelenjen nyár elején!
No, erre a lemezre még kitérünk, de te tavaly egy komolyabb amerikai turnén vettél részt a csapattal. Hol jártatok, milyen jellegű fellépések voltak ezek?
Ez egy klubturné volt, 30 koncert, 31 nap alatt! Tehát igazából egy szünnapunk volt, a végen, úgyhogy elég kemény volt!
Emberpróbáló.
Igen, 23 államban léptünk föl, a nyugati parton, keleti parton, a déli részen és a kanadai határ mentén is jártunk. “Középen” nem voltunk, de egy nagy kört tettünk az Államokban.
Volt már Amerikában ilyen komoly turnéja a csapatnak?
Ez már a nyolcadik volt, de velem az első! A többiek már tapasztaltak voltak, én még nem, de a végére belejöttem.
Élmények?
Húúú, hát rengeteg van. Az fontos nekünk, hogy ahol vagyunk-játszunk, ott mindig elmenjünk a várost megnézni. A többiek már elég célirányosak voltak, vittek ide-oda, úgyhogy nekem ez nagy újdonság volt. Azért Los Angelesben mászkálni a Hollywood Sign mellett, hát azért az elég király!
Készül az ötödik lemez az Alestormnál, amiben már te is benne vagy. Kint maradtatok a turné után és úgy fogtatok bele a stúdiózásba?
Floridában stúdióztunk, de ezt nem a turné után volt közvetlenül, hanem hazajöttünk… Novemberben ért véget a turné, utána pont január elsején mentem vissza, és január 26-án jöttem haza. A floridai stúdiót két hétre kibéreltük, meg mellé egy házat is, ahol laktunk. Elég hamar megvoltunk a munkálatokkal.
Meglátásod szerint mennyivel jobb egy amerikai stúdióban dolgozni, vagy tudsz-e hasonlítani?
Nem nagyon tudok, mert itthon például még nem töltöttem el két hetet egy stúdióban. Ott minden nap bementem, dolgoztam. Itthon ez nem annyira jellemző, hogy beköltözöl egy stúdióba, mert mindenki csak akkor megy oda inkább, amikor szükséges. Itthon nem stúdióztam még ilyen szinten.
.jpg)
Fürdőmedencével, egyebekkel… Csak bólogass, ha így volt!
Ja-ja, persze! Minden nap azzal indult, hogy medencéztünk a napsütésben, így elég jó volt stúdiózni.
Mennyire engedtek téged belefolyni a zenei munkálatokba? Inkább csak zenélsz, vagy már mint szerző is megjelensz a lemez dalaiban?
Mint szerző, inkább olyan szinten, hogy szólókat írtan. Minden dalban volt most ilyen, ez a régebbiekre azért nem annyira volt jellemző, ezzel járulok én hozzá a zenei dolgokhoz. A szóló részeket nagyon kidolgoztam előre, már hónapokkal korábban. Igazából teljes szabadságot élveztem, csak mivel a főnökünk, Christopher Bowes, az énekes-szintis srác ír mindent, ezért rajta kell átmennie minden ötletnek. Ha ő azt mondja, hogy mehet, akkor oké, úgyhogy hozzáírtam dolgokat, de úgy, hogy én konkrétan most egy dalt megírtam volna, azt nem lehet, mert úgyis valamit hozzá fog tenni, vagy át fogja variálni.
Mikor bekerültél az Alestormba, egy turnéra ugrottál be. Tudtatok egyáltalán próbálni együtt, vagy megkaptad az anyagot, ezt kell tudni, aztán “bedobtak a medencébe”?
Ez teljesen mélyvíz volt, mert nem volt semmiféle próba. Mindenki máshol lakik, úgyhogy soha nem próbálunk, egy DVD-t átküldtek, hogy lássam, hogy hogy játszanak, úgyhogy arra gyakoroltam itthon. Azt hiszem, 2015. június 4-én volt az első koncert, a Sweden Rock Festival-on Svédországban. Akkorra odarepültem és ott találkoztunk úgy komplett csapatként először, hogy most akkor játsszunk! Volt 15000 ember! Felmentünk és toltuk, nem volt variálás.
De a Wisdommal is így indultál, ugye?
Ott is hasonlóan, ott egy próba volt. A sulimban kibéreltünk egy termet, kijöttek a srácok Londonba - mert onnan indult az angol turné-, akkor elnyomtuk a műsort egyszer... Velük legalább egyszer sikerült.
Hát, profiknál minek!? Az Alestormmal komoly fesztiválokon, helyeken megfordultál. Hol volt a legnagyobb közönség, vagy a legnagyobb fesztivál, amire azt mondod, hogy húha?
2015-ben volt augusztusban a Summer Breeze Festival, ez egy német történet, ott 35 ezren voltak, eddig ez volt a legnagyobb.
Ilyenkor egy magyar gitárosnak remeg a térde, vagy nem remeg?
Nem annyira. Jobban félek sokszor, hogyha kevés ember van. Mert ha tömeg van, ránézek és csak embertömeget látok - nem fejeket, felismerhető arcokat. Olyan messze vannak a színpadtól, hogy csak azt látom, hogy húúúú, rengetegen vannak.
Van még egy plusz zenekarod. Most kijötettek év elején egy videoklippel. Ez is egy nemzetközi társulat, az All But One. Mi a terved ezzel, mióta dolgoztok már így együtt?
Ezeket a dalokat igazából csak elkezdtem így magamnak írni, 2013-ban talán… Elég régre visszanyúló történet, és először egy ilyen szóló projektnek indítottam, nem is akartam énekest. Egy instrumentális, gitározós zenét akartam csinálni, csak aztán ez szép lassan összeállt egy rendes zenekarrá és sikerült egy angol barátomat befűzni, hogy jöjjön el énekelni - akivel egyébként együtt jártunk a kinti egyetemre. Aztán Lerch Peti barátom, aki szintén miskolci és már nagyon sok helyi zenekarban együtt voltunk régen, ő eljött basszusgitározni. Egy belga srác, aki egyébként magyar származású, meg magyar a neve is, Alapi Károly a másik gitáros, ő egyébként nem tud magyarul, úgyhogy elég érdekes a történet vele is. A dobosunk pedig Christian Bass, a német Heaven Shall Burn zenekarnak a dobosa, 2010 óta ismerem már őt is, úgyhogy ilyen baráti társaság ez az egész. Ez egy hobbi nekem. Nyilván szeretném, hogy minél jobban felfusson a dolog, mert azt szeretném, hogy a többiek is turnézzanak és csinálják ezt a bandát.
Eddig egy koncertetek volt?
Eddig egy, az A38 hajón tavaly decemberben, amit februárban a tv is leadott. Most tervezzük a következőket, meg lemezmegjelenés lesz áprilisban egy német kiadónál, és akkor próbálunk majd egy turnét szervezni erre.
Erre a projektedre is van érdeklődés, talán az angol Metal Hammer oldalon láttam, hogy írtak rólatok...
Igen, hát hála Istennek a kiadó nagyon sokat segít ebben, hogy eljuttasa a lemezt olyan helyekre, ahova mi magunk nem tudnánk. Ezért is fontos szerintem, hogy egy zenekar egy kiadós háttérrel induljon el. Nyilván, hogyha van akkora kapcsolatrendszere valakinek, akkor meg lehet oldani. De egy kiadó a promóban nagyon sokat tud segíteni.
Akkor erre a zenekarra mondhatjuk azt, hogy ez itt teljes egészeben a te zenei izlésed, elképzelésed szerint valósul meg?
Igen, ez 100 %-ban az én zenei ízlésem! Amit én írok, ami kijön belőlem, vagyishát akkor kijött belőlem... Most nem tudom, hogy amiket most írnék, az mennyire lenne hasonló, ez majd kiderül a következő lemeznél. Az ének és a szöveg az az, amit nem én tettem hozzá, azt az énekes srácra bíztam - azért csak az ő anyanyelve, ő az énekes, én nem biztos, hogy tudok olyan dallamokat írni, ami neki természetes lenne. Minden, ami zene, ami gitár, basszusgitár, azokat nagyjából én raktam össze.
Beszéljünk röviden a tanításról is! Van még időd, vagy ez már egy múltbeli dolog nálad?
Sajnos nem tudok már tanítani. Egy helyen tanítottam, a Budai Magánzeneiskolában még tavaly, egy fél évet. De ezt már nem tudtam összeegyeztetni a turnékkal, meg koncertekkel. Már itthon sem vállalok tanítványokat, meg az iskolában sem. Jövőre talán megpróbálom megint elkezdeni. Még mindig szeretnék tanítani egyébként, ha lehet, ha van rá módom.
Nem akarok a zsebedben túrkálni, de szerintem a magyar zenészeket azért érdekli az, hogy egy ilyen nemzetközi szintű turné, lemez mennyire jelent anyagi háttérben biztonságot egy magyar gitáros számára?
Az elején úgymond fix fizetéssel indultam az Alestormban - 3 hónapig-, ez egy ilyen próbaidős történet volt. Egy turnén nem tudjuk, hogy mennyi bevételünk lesz, az függ attól, hogy hány koncert van, mennyiért játszunk, mennyien vannak, mennyi pólót adunk el, mennyi CD-t - és mindezekből részesedünk mindannyian. Az egész zenekar ebből él. Ennyit elmondhatok, de konkrét számokat nem...
Jó, nem is akartam annyira belemenni, csakhogy te ebből élsz...
Ebből, kizárólag az Alestormból. A Leander Killsben is van gázsi, de az teljesen más, hazai fizetés. Az Alestorm tagjai Angliában, illetve Amerikában élnek - az énekesünk Amerikában. Mindenki meg tud élni ebből, attól függetlenül, hogy hol lakik, nekem itthon nagyon jó így, anyagi szempontból.
Jó, akkor majd tőled fogok kölcsönkérni...
Neeee! Hahaha!
Egyetlen témakört akarok még vizslatni, ez az endorseri dolgok, erősítők, gitárok. Mikor jött el az az időszakod, amikor már kerülgettek a cégek és azt mondták, hogy: „Máté, mit szeretnél tőlünk?“
Az első lehetőség az 2014-ben jött, egy felvidéki cégtől, a GV Guitars-tól, akik ilyen nagyon pici manufaktúra, viszont nagyon szép és igényes gitárokat gyártanak. Ők ajánlották fel, hogy csinálnak nekem egy signature modellt, ami azt jelenti, hogy én tudom összerakni-kiválasztani mit szeretnék, tehát minden elképzelésemet megvalósítják. Ők is szerettek volna belerakni ezt-azt, találtunk egy ilyen köztes átmenetet, aztán lett is két modell, amin 2 évig játszottam folyamatosan, úgyhogy ezzel turnéztam Ausztráliában is, egy Európa-turnét is csináltam vele, meg sok koncertet. Csak aztán az Ibanez...
Elcsábított.
Jött egy megkeresés, ezt meg aztán nem tudtam visszautasítani, mert egy akkora cég, a világ egyik legnagyobb márkája és egy olyan ajánlatot tettek, ami egy álom volt számomra. Úgyhogy mostmár velük vagyok és maradok is szerintem örökké.
A magyar forgalmazó keresett meg, vagy esetleg az anyacég?
Elsősorban a magyar forgalmazó, és rajtuk keresztül aztán megismerkedtem a német céggel és a japán anyacéggel is. Egy évig tartott, mire kialakult az egész történet, de aztán sikerült leszerződnöm a gyártó céggel. A német résszel vagyok kapcsolatban, tényleg napi szinten és tőlük rendelem be a gitárokat. Nem úgy van, hogy egy magyar bolttól kapom a hangszert, hanem a német raktárból küldik ezeket nekem.
Hogy ne legyen homályos ez az endorseri dolog, mi a feladatod, illetve milyen lehetőségeket kapsz? Bármire ráböksz, akkor az a tiéd?
Hát, hogyha van raktáron nekik, akkor tulajdonképpen igen. Az én részem gyakorlatilag csak a promo igazából, tehát videókat kell csinálnom, képeket, friss híreket kell küldenem, hogy éppen mit csinálok, milyen turnék vannak. Az én részem csak a promo, hogy sokat koncertezzek, hogy lássák az emberek a hangszert, hogy használom, meg hogy mondjak róla mindig egy-két jó dolgot.
Hány Ibanezed van most otthon? Csak hogy sírjunk...
Most azt hiszem 5-6 darab van, és Amerikában van még egy, mert otthagytam egyet. Most megyünk vissza nyáron egy turnéra, és így nem kell két gitárral repülnöm vissza. Amivel stúdióztam, azt hagytam ott. Az a baj, hogy mindig szeretnék még egyet. Ilyen pozícióban nehéz ezt kordában tartani, az az igazság.
A Silverblade erősítőkkel is volt egy kalandod. Használod még azt a cuccot?
Igazából az folyamatos. Nekem ők nagyon jó barátaim. A Wisdomnak volt a dobosa Ágota Balu, övé a Silverblade cég. Akkoriban így jött ez az egész, mostmár sajnos színpadon nem használom a cuccaikat, mert átváltottam egy teljesen más pedál rendszerű történetre, amivel nekem egyszerűbb utazni, de csakis emiatt... Nem használok erősítőt.
Akkor vonalból mész?
Igen, van egy Fractal Ice 8-as, az az Axe FX-nek egy ilyen kisebb pedál verziója, amit most vettem Amerikában, mert ott sokkal olcsóbb volt beszerezni. Én ezt berakom egy kis bőröndbe és azzal megyek koncertezni. Már nincsen fej, láda, nem kell cipelni semmit, ebben benne van minden, ami kell. Ebből effekteket is használok, meg ez lemodellez mindenféle erősítőket, ebben az a jó, hogy olyan szintű modellezés van benne, hogy szinte meg nem mondanám, hogy ez most erősítő, vagy éppen egy pedál. Van egy jó beállítás, ami bevált és azt használom mindegyik zenekarnál.
Máté, köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál! És akkor most már futhatsz a következő interjúra. Így telik a rocksztárok élete.
PAYA
2017. július 7. 09:07