MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Backstage Book: Bajnai Zsolt - A támogatás nem járandóság

Backstage Book sorozatunkat a járványhelyzet kihirdetését követően indítottuk, hogy továbbra is tudjunk a könnyűzenei menedzsment iránt érdeklődőknek hasznosítható tudással szolgálni. A sorozat alapja a februárban megjelent tanulmánykötet, ami Az ötödik tag, a menedzser címet kapta. A sorban következik Bajnai Zsolt írása a zenei támogatási rendszerekről.

Bajnai Zsolt: A támogatás nem járandóság, tenni kell érte

A magyar könnyűzenének is léteznek olyan területei, amelyeknek szükségük van a nem piaci alapú támogatásra. 1993 óta a hazai kulturális mecenatúra meghatározó szereplője a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), amelyen belül jó ideje több kollégium is segíti a könnyűzenét. Az NKA Hangfoglaló Program Kollégiumának tapasztalatai alapján igyekszem összefoglalni, miként juthat egy zenész, egy formáció, egy helyszín vagy bármilyen könnyűzenei program pályázati forráshoz.

Nem ennek a tanulmánynak a feladata azt körüljárni, hogy miért születik Magyarországon jóval több kulturális produkció, mint amennyit a piac, a fizetőképes kereslet el tud tartani. Abban azonban biztos vagyok, hogy a nyelvi sajátosságaink, a magyarokra jellemző kreativitás az okok között keresendő, és nemcsak az elmúlt évtizedekben, de a korábbi évszázadokban is. Gondoljunk a 20. század elejének irodalmi életében megjelenő támogatókra, vagy azokra a mecénásokra, akik építészeket, festőket és zenészeket segítettek valamilyen módon abban, hogy azzal foglalkozhassanak, amihez tehetségük révén a legjobban értenek.
Nem osztom azokat a nézeteket, miszerint Magyarországon a könnyűzene egy olyan iparág, amelynek kizárólag piaci alapon kellene működnie, így sem az államnak, sem bármiféle állami szereplőnek nincs támogatói feladata ezen a területen. Azt gondolom, a magyar könnyűzene is egy olyan széles spektrumú művészeti ág, amelynek vannak olyan szűkebb közönségigényhez igazodó, de ettől még fontos és előremutató szegmensei, amelyek mecenatúra nélkül nem léteznének, vagy nem maradnának életben, és bontakoznának ki a magyar kultúra egészének javára.

Továbbá a könnyűzene is pontosan úgy működik, mint sok másik művészeti ág, ahol az indulás, a pályakezdés vagy éppen a földrajzi különbségekből adódó eltérések – és a kultúrához való hozzáférés mindenkit egyformán megillető joga – miatt is szükség van valamiféle központi segítségre. Magyarországon különböző okoknál fogva ezt a segítő szerepet jó ideje a Nemzeti Kulturális Alap látja el.
 
I. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA)

A Nemzeti Kulturális Alapot a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány hívta életre 1993-ban „A nemzeti és egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása érdekében."

Az Alap 2009-ig elsősorban az adóként beszedett, úgynevezett kulturális járulékból működött, majd attól az évtől kezdődően az ötös lottó játékadójának 90 százaléka lett a legfontosabb, a mindenkori éves, állami költségvetéstől független bevételi forrása. Az elmúlt évtizedben ezt egészíti ki a közös jogkezelőktől jogszabályban rögzített mértékű, illetve néhány minisztériumtól meghatározott pályázati célra átadott összeg. Mindez azt jelenti, hogy az NKA eddigi bő negyedszázados története során mintegy 200 milliárd forintot fordíthatott a magyar kultúra támogatására.

Az NKA rendelkezésére álló források legnagyobb része pályázati úton kerülhet a kulturális élet szereplőihez. Az NKA törvény értelmében az Alapot irányító, a kulturális területért felelős mindenkori miniszter saját hatáskörében is dönthet a támogatásokról, az úgynevezett miniszteri keret terhére. Az NKA források túlnyomó részét azonban a szakmai kollégiumok oszthatják szét nyílt, meghívásos és egyedi pályázatok révén. Az elmúlt években így szétosztott támogatás összege elérte vagy meghaladta az évi 5 milliárd forintot.

A pályázati forrásokról döntő kollégiumok jelenleg három csoportba sorolhatók. Vannak az úgynevezett „művészeti főtematikájú állandó kollégiumok”, mint például az elsősorban komolyzenével foglalkozó Zeneművészet Kollégiuma. Ezek tagjainak harmadát az adott művészeti ág szakmai szervezetei, harmadát a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), harmadát pedig az NKA elnöke delegálja előre meghatározott időre. Ugyancsak ilyen módon szerveződik a „nem művészeti tematikájú állandó kollégiumok” összetétele, amelyek között megtalálható például a Könnyűzene Kollégiuma. A harmadik csoportot pedig az úgynevezett ideiglenes kollégiumok alkotják – ilyen a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Kollégium is –, amelynek valamennyi tagját az NKA-t elnöklő miniszter nevezi ki. Fontos tudni, hogy a kollégium tagjai nem az NKA főállású munkatársai, hanem egyfajta társadalmi szerepet vállalva csak a pályáztatás szakmai lebonyolításában, illetve a megítélt támogatások szakmai ellenőrzésében vesznek részt.

A kollégiumok rendelkezésére álló éves keret nagyságáról az NKA Bizottság dönt – mint az Alap legfontosabb döntéshozatali és irányító testülete. A jelenleg kilenctagú Bizottság három tagját az NKA elnöke, hármat a Magyar Művészeti Akadémia, hármat pedig a szakmai szervezetek delegálnak, és megbízatásuk négy évre szól. A Bizottság és a Nemzeti Kulturális Alap operatív munkáját is az NKA alelnöke irányítja. Itt is fontos megemlíteni, hogy ennek a testületnek a tagjai sem főállásban
dolgoznak az NKA-nál. 

Miután a Nemzeti Kulturális Alap felhívásaira éves szinten 12–15 ezer pályázat érkezik, amelyeknek nagyjából a fele támogatásban is részesül, nélkülözhetetlen az adminisztratív háttér. Ezt 2016 végéig a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága látta el, ami azóta az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (EMET) részeként dolgozik. Az igazgatóság biztosítja többek között az egyes kollégiumok munkáját főállásban segítő titkárokat, a pályázatok megírásához szükséges jogi szaktudást, a pályázatok kiírásához, feldolgozásához és kezeléséhez nélkülözhetetlen informatikai hátteret, a megítélt támogatások kiutalásához és ellenőrzéséhez kellő pénzügyi szakembereket. Ez a közel százfős „hivatal” kell ahhoz, hogy a Bizottság és a kollégiumok szakmai elképzeléséből a pályázókhoz valóban megérkező pénz legyen.

A Nemzeti Kulturális Alaptól ugyanis csak az kaphat támogatást, aki valamilyen formában pályázik, azaz ismeri az NKA pályáztatási mechanizmusát, ami lassan egy évtizede szinte kizárólag elektronikus úton, a világhálón keresztül bonyolódik . Mielőtt azonban végigvennénk, hogy miként születik meg egy pályázati felhívás, és abból hogyan lesz egy kulturális cél megvalósításához használható, majd elszámolható támogatás, nézzük meg, a könnyűzenével foglalkozó művészeknek és menedzsereknek mely kollégiumok tevékenységét érdemes figyelniük.
 
II. A könnyűzene helye az NKA-ban

Időnek kellett eltelnie ahhoz, amíg a Nemzeti Kulturális Alapon belül önálló kollégiumot, így forrást kapjon a könnyűzene. Az Alap működése közel két évtizeden át nélkülözte a kizárólag ezzel a műfajjal foglalkozó testületet, így az ilyen jellegű pályázatokkal a komolyzenei, illetve egy időben az összevont előadó-művészeti tematikájú kollégium foglalkozott. A 2014-ben elindított Cseh Tamás Program első pályázatait is még az NKA Zenei Kollégiuma írta ki, amely nem sokkal később kettévált komolyzenével foglalkozó Zeneművészet, illetve Könnyűzene Kollégiumokra, majd 2015 februárjában létrejött a Hangfoglaló Program Kollégium elődje, a Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégium.

Alig egy évvel később pedig a világ- és népzene kapott külön testületet a Halmos Béla Program Ideiglenes Kollégiuma révén. Így jelenleg három olyan kollégiuma van a Nemzeti Kulturális Alapnak, amelyek valamilyen módon érintettek a könnyűzenében vagy annak egy-egy ágában, illetve amelyek több alkalommal működtek is együtt közös zenei pályázatok kiírásában. Mindezek mellett érdemes megemlíteni azt is, hogy a zenében közvetlenül érintett kollégiumok mellett vannak olyan testületei is az NKAnak, amelyek forrásából közvetetten vagy közvetlenül, de a könnyűzene is részesülhet. Ilyenek a Közművelődés Kollégiuma, amely a közművelődési hálózat rendezvényeihez biztosít forrást, illetve a Kulturális Fesztiválok Kollégiuma, amely pedig a nagy szabadtéri rendezvények létrejöttét segíti.
 
III. A Hangfoglaló Program
 
A Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program 2014. május 12-én jött létre. Előzménye az Országgyűlés 2013 őszi döntése, amelynek értelmében az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjak negyede a Nemzeti Kulturális Alaphoz került.

Ezt követően indult el az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottsága mellett – a bizottságot vezető L. Simon László országgyűlési képviselő, egyben az NKA operatív irányítását ellátó alelnökének irányításával – az a széles körű szakmai egyeztetés, amelynek eredményeként Balog Zoltán, akkori NKA elnök, egyben emberi erőforrások minisztere bejelenthette a program indulását. (A program 2014 és 2017 között Cseh Tamás nevét viselte, 2017. október 26-a óta Hangfoglaló Program.)

A program nyolc alprogram mentén kezdte meg működését, és a rendelkezésére álló forrás pályázatok útján történő szétosztását az első évadban még az NKA Zenei Kollégiumán keresztül. Az NKA elnökének döntése értelmében 2015 februárjában állt fel a program saját kollégiuma, amely megfogalmazott egyfajta könnyűzenei életpályamodellt, amely alapján tovább finomította az alprogramokat és a pályázati kiírásokat. A program működésének első két éve azonban rávilágított arra,hogy nem lehet csak a már zenei pályára lépni készülőknél elkezdeni a támogatást. Hosszabb távon szükséges foglalkozni a könnyűzenei oktatás, illetve a zenélés minél szélesebb körű terjesztésével. Így jelenleg kilenc alprogramhoz kapcsolódóan jelennek meg az NKA Hangfoglaló
Könnyűzene Támogató Program pályázati felhívásai, amelyek a következők:

A kollégium a rendelkezésére álló keretet minden év júliusában osztja fel az alprogramok, illetve az egyes alprogramokhoz tartozó pályázati témák között. A Hangfoglaló a többi NKA kollégiumtól eltérően nem évente egy vagy két pályázati időszakkal dolgozik, hanem folyamatosan jelenteti meg és bírálja el az egyes alprogramok pályázatait. A jelenlegi kollégiumnak egyértelmű elve, hogy a legtöbb esetben nem tud és nem is akar egy-egy könnyűzenei projekt százszázalékos támogatója lenni, illetve olyan pályázókat igyekszik előnyben részesíteni, amelyeknek működésén látszik a hosszú távú, reálisan átgondolt tervezés, a minél nagyobb fokú pénzügyi önállóságra törekvés.

A Hangfoglaló Program Kollégiuma az elmúlt hat évben közel 4,5 milliárd forintot oszthatott szét a kilenc alprogram pályázataira. Ennek szinte százszázalékos forrása az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjak NKA-hoz kerülő összegének az a része, amelyet az NKA Bizottsága jóváhagy a kollégiumnak. 10 Ez a keret az elmúlt években körülbelül 700 millió forint volt, amelyből a Hangfoglaló Programiroda működésére szánt meghívásos pályázat mellett évente 20–22 felhívást jelentet meg és bírál el a testület.

IV. A pályáztatás menete

Fontos, hogy minden pályázó értse, milyen út vezet egy kiírástól a döntés megszületéséig, majd a megvalósítás elszámolásáig. Ez azért lényeges, mert így tervezhetőbbé válnak az NKA vagy éppen a Hangfoglaló Program forrásai, hiszen ezek a legritkább esetben állnak egyik hétről vagy akár hónapról a másikra rendelkezésre.

Mindezek mellett érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy az NKA legtöbb kollégiuma nem kőbe vésett pályázatokkal dolgozik. A Hangfoglaló Programhoz hasonlóan minden kollégium igyekszik finomítani, a felmerült szakmai igényekhez igazítani a felhívásait. A Hangfoglaló Programról pedig az is elmondható, hogy pályázati rendszere az elmúlt hat évben folyamatosan változott és bővült a szakma visszajelzései alapján. Így születhetett meg például a fővárosi klubtámogatói pályázat vagy éppen a pálya iránt érdeklődő, leendő könnyűzenei menedzserek külföldi tapasztalatszerzését segítő felhívás.

Minden pályázat az ötlet, a szakmai igény megfogalmazásával kezdődik. Amikor a szakma részéről érkező jelzések alapján a kollégium tagjai eldöntik, hogy egy új témában vagy korábban már létező témában módosított módon pályázati felhívást kívánnak közzétenni. A második lépés a célok és elvárások az NKA szabályaihoz igazodó, pályázati felhívás formájában történő megfogalmazása. Ebben pontosan megjelenik például a pályázók köre, a rendelkezésre álló forrás nagysága, a végrehajtási határidő vagy éppen a pályázókkal szemben támasztott igények. Ahhoz, hogy az így összeálló pályázati felhívás a nyilvánosság elé kerülhessen, sok szűrőn kell keresztülmennie az NKA Igazgatóságának és az államigazgatás más szereplőinek a bevonásával. Mindez biztosíték arra, hogy mind szakmai, mind jogi szempontból megfelelő felhívások szülessenek.

Egy ötlet megszületésétől minimum két hónap telik el addig, amíg az pályázati felhívás formájában megjelenik az NKA honlapján, illetve a Hangfoglaló Program esetében a www.hangfoglalo.hu oldalon is. A nyílt pályázatoknak minimum harminc napig, míg a meghívásosaknak legalább egy hétig elérhetőnek kell lenniük, azaz ennyi idő áll rendelkezésre a felhívásnak megfelelő pályázatok benyújtására. (Az egyedi pályázat ettől annyiban tér el, hogy abban az esetben nincs felhívás. A forrásra igényt tartó kérelme után dönt a kollégium arról, hogy egy úgynevezett egyedi felületet nyit az NKA honlapján, amelyen keresztül mint egy pályázat nyújtható be a támogatási igény.) Az NKA pályázatai kizárólag elektronikus úton nyújthatók be a www.nka.hu oldalon keresztül. Ahhoz azonban, hogy valaki – legyen magánszemély, társadalmi szervezet, vállalkozás vagy éppen költségvetési szerv – ezt megtehesse, előbb regisztrálnia kell az Alapnál. Ez jelenleg minimum öt munkanapot vesz igénybe, viszont a regisztráció három évig érvényes, így annak is érdemes ezt végigcsinálnia, aki éppen nem talált olyan felhívást, amelyre jelentkezne, de a jövőben élni kíván az Alap kínálta lehetőségekkel.

A pályázati határidővel kapcsolatban fontos tudni, hogy szigorúan kőbe vésett. Azaz azon a napon éjfélkor, amit beadási határidőnek adott meg egy kollégium, a rendszer akkor is lezár, ha valami éppen feltöltés vagy kitöltés közben van. Érdemes tehát nem az utolsó pillanatra hagyni a pályázatok elkészítését.

A beérkezett pályázatokat először az NKA Igazgatósága, praktikusan a kollégiumi titkárok dolgozzák fel. Ilyenkor megvizsgálják, hogy az adott pályázó megfelel-e a felhívásban megfogalmazott követelményeknek, a kötelezően előírt mellékletek csatolva lettek-e, illetve a szükséges adatlapok kitöltése megtörtént-e. Azaz a különböző szabályoknak mindenben megfelel-e a jelentkező. Ez a legtöbb esetben több száz pályázat több ezer oldalnyi dokumentumának az áttekintését jelenti, így több hét is eltelhet a beadási határidő és a között, hogy a kollégiumi tagok – ugyancsak elektronikus úton – döntésre megkapják a pályázatokat. Ezt követően ülhetnek össze a kollégiumok, hogy döntsenek az adott pályázatra érkezett kérelmekről. A Hangfoglaló Program gyakorlatában ez azt jelenti, hogy a pályázatok kollégiumi tagoknak történő átadása és az ülés között minimum egy hét telik el, hogy a testület tagjai át tudják nézni a pályázati anyagokat. (Az Induló Előadói Alprogram esetében 250–300, a Klubtámogató és a Nemzetközi Piacra Lépést Támogató Alprogramok esetében 100–150 pályázatról van szó.) A kollégiumi ülésen minden egyes pályázat a testület elé kerül, ahol szótöbbséggel – szavazategyenlőség esetén a kollégiumvezető voksa duplán számít – döntenek egy-egy pályázat támogatásáról vagy elutasításáról. A kollégiumnak joga van ahhoz, hogy az igényelt támogatásnál kevesebb forrást ítéljen meg, illetve kitételeket tegyen egy-egy pályázó esetében.

A kollégiumi ülésekről minden esetben jegyzőkönyv készül, ami a döntéseket is tartalmazza. Ezt először a kollégium vezetője írja alá, majd az EMET-en belül hagyják jóvá, míg a végső szót az NKA elnöke mondja ki. Egy kollégiumi döntés tehát csak akkor válik hatályossá – azaz tekinthető a támogatási összegnek megfelelő kötelezettségvállalásnak az NKA részéről –, amikor az Alapot vezető miniszter aláírta, majd az NKA honlapján, illetve a pályázók felhasználói fiókjában is hivatalosan megjelent. A pályázatok bonyolultságától és a pályázók számától függő en ez olykor 2–4 hónappal később is lehet, mint ahogy a beadási határidő lejárt.

Sokan vitatják, de NKA kollégiumi tagként, a működés szempontjából érthetőnek tartom, hogy a döntések ellen nem lehet fellebbezni, illetve a kollégiumok nem kötelesek a döntésüket indokolni. Ha ez nem így lenne, ellehetetlenülne a szervezet működése. El kell fogadni, hogy ezekben a döntésekben megjelenik a kollégiumi tagok szubjektuma is, ami ráadásul összeadódik.
A kollégiumi döntés hatályosítása – csak emlékeztetőül: ez akár hét hónappal is lehet azt követően, hogy a pályázat ötlete megfogalmazódott – nem azt jelenti, hogy a pályázók azonnal hozzájutnak a számukra megítélt forrásokhoz. Az NKA Igazgatóságának ugyanis előbb el kell készítenie a pályázóval kötendő szerződést, ami sok esetben a pályázók részéről is technikai pontosításokat (pl. visszatervezést vagy a kollégium által előírt szerződéskötési feltétel teljesítését) igényel.

Mivel az azonos pályázati kiíráshoz tartozó szerződéseket a kollégiumi titkárok általában „egy csomagban” írják, újabb heteket vehet igénybe az előkészítésük. A szerződés elkészültét követően a pályázó megkapja a dokumentumot, amit aláírva, illetve a szükséges banki felhatalmazással együtt kell visszajuttatnia az NKA Igazgatóságához. Tapasztalat, hogy sokszor ezzel a lépéssel is heteket vesztenek a pályázók, mert a cégszerű címen nem keresik a szerződéseket, vagy heteket várnak annak visszajuttatásával. Pedig a szerződés NKA-ba való visszaérkezését követően, viszonylag gyorsan elindul az utalás, ami a Magyar Államkincstáron átfuttatva 3–4 nap alatt érkezik meg a támogatotthoz.

Érdemes tudni, hogy a pályázatok többségénél a megítélt összeg 90 százalékát kapják meg elsőre a támogatottak, a fennmaradó 10 százalékot pedig csak az elfogadott szakmai beszámoló és pénzügyi elszámolás után utalja át az NKA. Illetve vannak olyan pályázók, akik a megítélt összeg nagysága miatt több részletben juthatnak hozzá a forráshoz.

Mindez tehát az jelenti, hogy akár 8–9 hónap is eltelhet a pályázati ötlet vagy egy korábbi pályázat átdolgozása és a forrás megérkezése között. Meghívásos pályázatok esetében ez annyival lehet rövidebb, hogy ott nem kell 30 napig kifüggesztve lennie a felhívásnak, míg az egyedi pályázatoknál a felhívás elkészítése csökkentheti a forráshoz jutás idejét. Ugyanakkor érdemes azt is tudni, hogy vannak olyan pályázatok, amelyek végrehajtása azt megelőzően is elkezdődhet – azaz a költségekről számlák nyújthatók majd be –, hogy az NKA-val a szerződéskötés megtörténne, illetve a forrás a pályázóhoz megérkezne. Igaz, ilyen esetekben a pályázónak vagy a partnereinek kell „hiteleznie” a megítélt támogatási összeget vagy annak egy részét.
Az NKA-pályázat „élete”, illetve a pályázó és az NKA kapcsolata azonban nem ér véget a támogatás kiutalásával. Az NKA pályázatainak ugyanis egy nagyon jól kidolgozott és kellően szigorú elszámolási metódusa van. Azaz a szerződésben rögzített pályázati végrehajtási határidőt követő két hónapon belül a pályázóknak szakmai és pénzügyi beszámolót kell benyújtaniuk az NKA elektronikus felületén keresztül.

A szakmai beszámolók elfogadása vagy kiegészítésre való visszautalása az adott kollégium tagjainak a feladata, míg a pénzügyi elszámolást az NKA Igazgatóságának erre illetékes osztálya végzi. Amennyiben mindkét beszámoló megfelel a követelményeknek, a pályázó megkapja a támogatási összeg utolsó 10 százalékát (amit az elszámolás érdekében addig neki kellett megelőlegeznie), és kvázi lezárul az adott pályázat végrehajtása. 

Azzal a kitétellel, hogy az NKA a pályázat végrehajtását követő öt évben bármikor ellenőrizheti a pályázót és az adott támogatáshoz kapcsolódó dokumentumokat. Minden kollégiumnak feladata, hogy évente részt vegyen ilyen ellenőrzésekben, illetve maga az NKA Igazgatóság is rendszeresen végez ilyeneket. Mindez nem szőrszálhasogatás, hanem az NKA-ra bízott közpénz felelősségteljes felhasználása, ami nemcsak a kollégiumi tagok, az igazgatóság, de a pályázók és az adott pályázatban részt vevők feladata is. Ez ugyanis az egyik tartópillére az NKA immár több mint negyedszázados működésének.
 
V. Mi kell a sikeres pályázathoz?

Aki a fentieken átrágta magát, és megértette, hogy milyen folyamatokon keresztül születik meg egy pályázati döntés, joggal teheti fel a kérdést: az elsőre kissé bonyolultnak tűnő rendszerben miként lehet sikeresen pályázni. Korábban már volt szó róla, hogy sokat számít a kollégiumi tagok szubjektuma, ugyanakkor a legtöbb faktor igenis objektív tényezőkön múlik, és lassan fél évtizedes kollégiumvezetői tapasztalattal a hátam mögött, több ezer pályázat elbírálása után van néhány tanácsom, amelyek talán segíthetnek a sikeres pályázatírásban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az NKA-tól csak az juthat forráshoz, aki pályázik. Ami minden híresztelés ellenére nem egy „ördöglakat”. Megoldható önállóan vagy erre szakosodott segítők közreműködésével is.
A siker első kulcsa a pályázati kiírások folyamatos figyelése. Aki NKA forráshoz szeretne jutni, annak érdemes hetente legalább egyszer felkeresnie az Alap honlapját, ahol pontosan nyomon követhető, melyik kollégiumnak van élő felhívása, és azoknak mi a beadási határideje. Ugyanis nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezekre a pályázatokra időt kell szánni, négy-öt nappal a beadási határidő előtt már nem is érdemes belekezdeni. Ha valaki a saját terveihez passzoló pályázati felhívást talál, és még a határidőbe is bőven belefér, akkor elsőként alaposan olvassa át és értelmezze a felhívás szövegét. Az erre szánt harminc perc megtérül a pályázat írása közben, illetve megkímélhet mindenkit a felesleges munkától.

A felhívások ugyanis egyértelműen rögzítik, hogy az adott pályázat kiknek szól, kik adhatnak be rá formailag megfelelő pályázatot. Pontosan leírják, hogy mi a pályázat témája, célja, azaz mire adható be pályázat. Nem érdemes nem a kiírásnak megfelelő pályázatra időt és energiát pazarolni, mert ezek a legtöbb esetben el sem jutnak a kollégiumok tagjai elé, hiszen formailag érvénytelennek minősülnek. Továbbá érdemes átgondolni, milyen szervezet nyújt be pályázatot, illetve a projekt pályázójának van-e érvényes NKA regisztrációja, nincs-e esetleg lejárt határidejű elszámolása, ami szintén a pályázatból való kizáráshoz vezethet. Ha minden rendben van, akkor megéri a határidőkön is kicsit elgondolkodni. Egyrészt a felhívásban rögzített végrehajtási határidőbe belefér-e a tervezett projekt, másrészt a beadási határidőig minden szükséges mellékletet be lehet-e szerezni. A végrehajtási határidőn kívüli időszakban megvalósítani tervezett projektek ugyanis még azt megelőzően kiesnek a támogatható pályázatok közül, hogy a kollégium dönthetne. A beadási határidőn túl pedig egyre kevesebb kötelező melléklet utólagos pótlását teszi lehetővé az NKA, így hiába lenne minden szempontból megfelelő a pályázat, ha valami nem kerül időben
feltöltésre, nem lesz támogatható a kérés.

Az eddig sorolt adminisztrációs kitételek mellett természetesen a legfontosabb maga a produktum, amit a pályázó szeretne az NKA segítségével megvalósítani. Ami lehet a világ legjobb produkciója, ám akkor sem fog támogatást kapni, ha a pályázónak nem sikerül egy kicsit kívülről néznie a saját produktumát, és a külső szemlélő számára is világosan és érthetően megfogalmazni a céljait. Természetes, hogy mindenki azt gondolja a saját produkciójáról, hogy azt mindenki ismeri, ő maga egy ismert művész, azonban igenis előfordulhat, hogy egy kollégiumi tagot a pályázati anyagokkal kell meggyőzni a támogatás fontosságáról. Több
száz pályázat esetében nagy segítség, amikor egy pályázó kellő szerénységgel és alázattal, de egy vadidegennek is világosan mutatja be önmagát és a projektjét.

Ma már arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kollégiumi tagoknak is „barátja az internet”. Azaz viszonylag gyorsan mindenkiről és minden produkcióról kideríthető az előélete, vagy ha nem, az is sokat elárul. Az NKA Igazgatósága is minden esetben felvázolja a jelentkezők pályázói előéletét, azaz mindenkiről tudható, hány alkalommal pályázott, milyen összegeket nyert, és mennyire vannak rendben az elszámolásai.

Mindezek alapján a kollégiumi tagok – akik általában ugyanannak a szakmának a tagjai, képviselői, mint a pályázók – legjobb tudásuk, tapasztalatuk és a rendelkezésükre álló információk alapján igyekeznek dönteni. Önállóan. Mert mindenféle híresztelésekkel szemben nyugodtan kijelenthetem: senki nem presszionál bennünket, hogy kinek adjunk vagy sem támogatást.
A Nemzeti Kulturális Alap pályázatai révén az elmúlt negyedszázadban rengeteg olyan dolog valósult meg, amelyek e nélkül nem vagy teljesen más körülmények között, esetleg alacsonyabb színvonalon A támogatás nem járandóság, tenni kell érte születhettek volna meg. Az utóbbi években a legtöbb ilyen produkció esetében a támogatásról a nagyközönség is értesülhet, hiszen elvárás –
a pályázatban vállaltak megvalósítása mellett szinte az egyetlen –, hogy a támogatásról egy logó vagy egy felirat tájékoztatást adjon. Aki tisztán kereskedelmi alapon kapott már bármiféle támogatást, az tudja, mindez nem nagy kérés. Azt hiszem, az NKA-hoz pályázó kulturális szereplők tartoznak annyival az adófizetőknek, hogy legalább egy logó erejéig jelezzék: a produkciójuk részben ebből a közös forrásból valósult meg.

Fogalmak

 
Bajnai Zsolt

2013-ban részt vett a Cseh Tamás Program kidolgozásában, majd 2014-ben ennek egyeztetésében. 2015 óta az NKA Hangfoglaló Könynyűzene Támogató Program Kollégiumának vezetője, majd 2018-tól a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) részeként működő Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója. Eredeti végzettsége szerint középiskolai tanár, újságíró. Sokáig dolgozott kommunikációs területen, 2012 és 2016 között pedig az államigazgatásban.


2020. június 23. 11:45

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA