MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Artistatement Backline – Arénáktól a zenés színházakig

Interjú Bardóczi Gáborral, az Artistatement Kft. tulajdonosával... Kívülről senki meg nem mondaná, hogy a zuglói ház telis-tele professzionális felszerelésekkel, dobokkal, billentyűs és húros hangszerekkel, állványokkal, erősítőkkel, hangfalakkal és kiegészítőkkel. A hazánkba érkező külföldi produkciók és a fesztiválszervezők legtöbbje tőlük bérel hangszert. Bardóczi Gábor cégtulajdonossal beszélgettem a backline szolgáltatásban piacvezető magyarországi cég indulásáról, történetéről, jelenéről és terveiről. 

Mit is fed a backline szolgáltatás, mint fogalom?

Ha magyarra szeretném lefordítani, akkor legegyszerűbben a „hangszerbérlés” szóval tudnám leírni azoknak, akik még nem hallották ezt a szót, hogy „backline”. Több minden is idetartozik, de elsősorban azokat a hangszereket jelenti, amiket a színpadon használnak a zenészek. Néha van olyan zenekar, aki kér egy dobfelszerelést, és annyi van leírva, hogy „complete drumkit”, néha pedig kapunk egy négy-öt oldalas ridert, és minden fel van benne tételesen sorolva, méretekkel, milyen bőröket szeretnének a dobra, a gitárokon milyen húrkészlet legyen, milyen márkájú legyen a hangfalkábel, amivel össze vannak kötve az erősítők. Előfordul még egy Sziget nagyszínpados headliner zenekarnál is, hogy mikor megérkeznek azt a basszusgitárt használja a basszusgitáros, amit mi adtunk neki, mert egyszerűen nem hozott magával. A „backline szolgáltatás” egy elég tág fogalom, ezzel nekünk is menet közben kellett szembesülnünk. Most már bárszékektől kezdve, minden apró kiegészítőből is tartunk, ezekről azt hittük, hogy biztosan vannak a rendezvényhelyszíneken... de nem. Lassan már a bútorboltokban is visszatérő vendégek vagyunk… De ez teljesen a másik véglet. Inkább elkezdeném ott, hogy jött képbe nekünk ez a lehetőség, vagy opció. Édesapám is híres zenész volt, sőt még mindig az.

Ő Bardóczi Gyula, a Neoton Família dobosa…

Igen, és amikor megnyerték a Yamaha Fesztivált Japánban 1981-ben, kapott egy Yamaha Recording Custom dobfelszerelést. Dobolt ő más híres zenekarban is, nemcsak a Neoton Famíliában, de az volt a legnépszerűbb zenekar a lakosság körében. Abban az időben sokkal magasabb színvonalat képviselt az, mint amit „lakossági zenének” nevezünk ma. Érdekes módon, valahogyan nem tudta elintézni a Hanglemezgyár, vagy akik kiküldték őket, az ORI (Országos Rendező Iroda – a szerk.), hogy az ő Recording dobfelszerelése hazakerüljön Magyarországra 1982-ben. Ez nagyon fájt neki, és 1989-ben, amikor kint volt Kőszegi Imrével a Sonor gyárban – mert az Imre Bá volt a szocializmusban a Sonor magyarországi képviselője, mint szinte az egyetlen magyar zenész, akinek külföldi hangszergyártóval endorseri kapcsolata volt – meglátta annak a Recording Custom-nak bizonyos tamjait a Sonor gyárban, és mondta, hogy ő ezt megveszi. Hazahozta, használta is sokat. Akkor indult el a Multimedia Concerts és sok egyéb cég, akik Magyarországon koncerteket szerveztek. Abban az időben, amikor még – ezt a mai fiatalok nem is tudják elképzelni – vám, meg határ, meg tán még szögesdrót is volt. Már akkor is nagyon kevés felszerelést hoztak el magukkal a külföldi fellépők, és drága megboldogult Gellért Tibor – akit tavaly vesztettünk el – volt a Multimédiánál a technikai vezető, dolgozott a Neotonnal, és tudta, hogy Apunak van egy ilyen dobja. Nem fétis-tárgyként voltak nálunk sohasem a hangszerek kezelve, hanem mint használati eszközök, ezért Apu nyugodt szívvel bérbe adta ezeket a dobokat, majd amikor már én is 14-15 éves lettem, kértek engem is a dob mellé, hogy jöjjön a kis Gabika, ő összerakja a dobot, beszél angolul – ez azért abban az időben még nem volt annyira jellemző technikusi körökben. Így én lettem a kis „backline-os fiúcska”, aki mindig vitte a dobot magával, majd utána már a Warpigs zenekarban rutinosan megkértem a zenekari tagokat, hogy a basszusgitáros egy nagy 8x10-es Ampeg ládát vegyen SVT2Pro fejjel, a gitárosnak meg legyen egy Marshall JCM800 és egy JCM900 feje, mert ezekkel sok pénzt tudunk keresni. Az első időkben tehát én voltam a „backline-os fiúcska”, és összeszedtem az eszközparkot. Már több mint tíz éve, hogy a teljes Sziget Fesztiválnak én szedtem össze az eszközparkot – soha többet olyat nem szeretnék csinálni! Utána egy pár év pihenőt tettem ezzel az egésszel, mert zenéltem német zenekarban, itthon is voltak olyan dolgaim, amivel úgy éreztem, hogy az ennél egy fokkal kényelmesebb életforma. Majd amikor a kinti, német zenekaromban egy idősebb, nálam jóval tapasztaltabb zenészkollégámmal beszélgettem, ő kérdezte, egyébként mivel foglalkozom, a zenélés mellett. Mondtam, hogy ez a másik dolog, és ő mondta, hogy „menjél haza, Gábor, és csináld meg ezt a céget nagyban!” Hallgattam Ármin barátomra, ez lassan már tíz éve volt, hazaköltöztem Magyarországra, és egy nagyobb beruházással elindult a cég. Komolynak mondható eszközparkkal kezdtük, ami ma már a háromszorosa lett, tehát fejlődünk folyamatosan. Így végül mi lettünk az első olyan cég, ahol ha le volt írva, hogy „ezt, vagy azt kér egy zenekar”, és az Magyarországon beszerezhető, vagy megvásárolható volt, vagy akár a német kapcsolataim révén hamar be tudtam szerezni, akkor mindig teljesült a zenekarok igénye. Nagyon fontos volt, hogy mindig olyan csapattal dolgoztam, ahol a kollégáim legalább annyira rátermettek voltak mint én. Arra gondolok, hogy lehet akár a legjobb felszerelése is egy backline-os, vagy egy hangtechnikai cégnek, hogyha ehhez nem kapcsolódik egy profi stáb, akkor semmit sem ér az egész.

Jelenleg hányan dolgoznak a cégnél?

Jelen pillanatban fixen négyen vagyunk, de úgy néz ki, hogy az évközi csapatot is bővítenünk kell. Ha vége a szezonnak, és vége annak az időszaknak, amikor nagyon-nagyon-nagyon sokat dolgozunk, utána is épp eleget dolgozunk. A hangtechnikai cégeknél sokszor van, hogy augusztus végén, szeptemberben csöndesebb lesz a dolog. Nálunk amikor vége van a nyári fesztiváloknak, átköltözünk a Művészetek Palotájába, az A38 hajóra, az Akvárium Klubba, az Arénába, ha olyan produkció jön – tehát így folyamatosan dolgozunk. Például egy Sziget Fesztivál alatt van úgy, hogy tizenöt kolléga is segít azért, hogy minden gördülékenyen működjön. Mi nem olyanok vagyunk, mint egy hangtechnikai cég, akik kivonulnak egy fesztiválra, két nappal előtte felépítik a színpadot, hozzák a hangtechnikát és üzemeltetik végig. Nekünk minden nap – például a Sziget idején – egy időben tizenöt különálló produkciót kellet kiszolgálni, és ehhez biztosítani kellett, hogy a raktárban is állandóan dolgozzon két-három ember, plusz van az úgynevezett „runner” feladata, aki mint az őrült, rohangál egy kisbusszal a városban, és akkor ugyanez történik még a fesztivál területén is. Ez már egyfajta logisztikai készséget is igényel, hogy összehozza az ember, hogy megfelelő helyen és időben ott legyen minden.

A „runner” akár az utolsó pillanatban is beszerez valamit, jól gondolom?

Ilyen idén szerencsére nem volt, de szinte minden évben van három-négy olyan eset amikor áll a zenekar a reptéren és bizonyos dolgokat hoztak magukkal, aztán kiderül hogy mégsem, mert a csomagok nem jöttek meg, és akkor általában föl szokott hívni a „bébiszitter”, aki a zenekarral jön, hiszen ő az első aki szembesül ezzel…

Magyarul a menedzser…

Igen, aki remegő hangon hív, hogy Gábor, van némi probléma... akkor mondanám, hogy mik kellenének azonnal, hogy megtörténjen a show.” Ez izgalmas szokott lenni, de az évek alatt – mivel többször volt olyan probléma, mikor olyan dolgok kellettek, amik tényleg egyedibbnek mondhatók – erre is felkészültünk, s van már egy telefonszám a telefonban, mert ezeket a dolgokat nem mindig lehet raktárról kiszolgálni. Ha belegondolok, hogy a Sziget Fesztivál alatt idén egy darab szintetizátor volt, amit külső helyszínről béreltünk, az összes többi eszköz a raktárunkból ment ki, jól állunk nagyon a saját eszközparkkal.

Úgy képzelné az ember a backline-t, hogy ez az erősítőket jelenti, a színpadi alapokat, és a dobfelszerelést. De itt a raktárban láttam még a vintage és modernebb szintetizátoroktól kezdve rumbatökön keresztül az égvilágon mindent, hangszer- és hangfalkábeleket is. Ez mind a backline?

Igen, ez mind a backline, és van amikor kiderül, hogy a 9V-os elem is a backline-hoz tartozott volna, amit mi nem gondolunk. Most ez nagyképűen fog hangzani, de már ott tartunk, hogy a vintage eszközökből is minden a saját raktárból kerül ki. A Hammond orgonától kezdve a Yamaha DX7-ig, bár utóbbit mi „új vintage”-nek hívjuk, tudod, mint a 124-es Merci: van belőle, ami kellemetlen, és akár a sarki kiskocsmában is azon játszanak, de nekünk, sikerült egy gyári állapotú DX7-est szereznünk. Egyszer egy srác meglátta, és azt  mondta: „Nekem ez kell!” Mondtam neki, hogy nem eladó, mert ilyet nem lehet venni, ezt most vadásztuk. Úgyhogy vannak ilyen különlegességeink is, de sokszor vannak olyan ipari sztenderdnek nevezhető felszerelések, amelyekért el kellett menni vagy magánemberekhez, vagy a boltba, vagy külföldről beszerezni. Persze amelyik márkának van magyarországi forgalmazója, ott egyszerűbb a helyzet, hiszen velük az évek alatt nagyon jó kapcsolatokat ki tudtunk kialakítani. Olyan árakat biztosítanak, amiért inkább megvesszük az eszközt, mint hogy béreljük. Bár hozzáteszem, hogy ez a forgalmunknak egy elég kis szegmensét fedi le. Alapvetően a bevételeink 70-80%-a a külföldről Magyarországra látogató zenekarok ilyen igényű kiszolgálásából fakad.

Annak jobban örülnék, ha nagyobb igény lenne ránk itthon is. Vannak fiatalabb zenekarok, akik még nem rendelkeznek azzal a háttérrel, hogy azokat az erősítőket, olyan dobokat használjanak, amiket szívük szerint szeretnének. Például egy stúdiófelvételre viszonylagosan kedvező áron tudunk olyan erősítőket, dobokat biztosítani, amivel nagyon jó hangzásokat tudnak elérni a stúdióban.

És ugye, ezek mind kifogástalan műszaki állapotban levő, folyamatosan szervizelt felszerelések?

Ez természetes, muszáj. Olyan erősítőt nem lehet odaadni, ami nem működik! Illetve egyszer oda lehet adni, csak többet nem fognak jönni. Ez ismét egy olyan része ennek a munkának, ami a színfalak mögött történik. Mondjuk egy fesztiválról visszakerülve, egy teljes nagy kamionnyi felszerelés átnézése, hogy – bár a színpadon jól működött, de akár a szállításnál is előfordulhat probléma. Tőlünk nem megy ki úgy eszköz, akár bérlésre, akár szolgáltatóként, hogy ne letesztelve menne ki a raktárból. Illetve, mindig viszünk magunkkal pót-erősítőket, vagy tartalék pergőt, akkor is, amikor nincsen benne a riderben, mert tudjuk, hogy lehet baj, és az a profizmus hogyha baj is van, az nem derül ki! Mert azonnal tudjuk biztosítani a megoldást.
Dobosként velem is előfordult, hogy a lábdob-bőr kicsit beszakadt buli közben, és gondoltam, hogy „na, oda 3-4 tape csíkot fölrakok, azzal még le fog menni a buli!” Viszont kettő perc múlva a lábgéppel lerúgtam a tape műanyag részét, csak a ragasztó része maradt a bőrön, és ahogy ráléptem a pedálra, a bunkó feje odaragadva rajta is maradt a lábdobon. Éppen ezért, ha semmit nem is kérnek, egy lábdob-bőrt tartalékba mindig adunk. Mert egy beszakadt felsőtam-bőr nélkül még lemegy a buli, de lábdob-bőr nélkül nem. Ettől egy kicsit úgymond, szerencsés is cég helyzete, hiszen végül is, aktív zenész vagyok.

Ha számszerűsítjük, egy adott fesztiválon, egyetlen színpadon egy időben olyan három és fél – ötmillió forint értékű a backline, ha csak a gitárerősítőket és a dobfelszerelést nézzük…

Van olyan produkció, ahol csak a szinti-park, ami a színpadon van többe kerül. Ezért van az, hogyha néha fölhívnak, hogy „egy alap backline-t szeretnénk, mindegy hogy mi, csak szóljon!” – abban mi nem biztos, hogy jó partnerek tudunk lenni, mert ezeknek az eszközöknek van egy értéke, aminek van egy bérleti díja. Van egy nagyon jó csomagunk, amiben alap backline-t tudunk biztosítani, és amikor még arra is visszakérdeznek, hogy az miért annyi, akkor elmondom, hogy adott napon az eszközökön kívül ezzel dolgozik még minimum két ember, és valaki odaszállítja meg vissza. Ha ezt levonod az árból, akkor lehet, hogy nagyjából harmincezer forint amit a bérlésre elköltöttél, de az a dobfelszerelés hardverekkel, cintányérokkal, az a három erősítő megközelítően három-ötmillió. De kétmillió alatt nincsen elfogadható, jó backline. A komolyabb keyboard workstation-ökből pont múltkor néztem az árakat, nincsen egymillió forint alatti eszköz.
A Strandfesztiválon az egyik utolsó fellépő, John Newman volt, ott a szinti-park volt két darab Nord Stage 2-es, egy KORG KRONOS, egy Dave Smith Prophet6, egy Nord Electro 5d és egy Moog Little Phatty. Ez csak a szinti-park volt! Kértek egy Gibson ES335 gitárt, egy öthúros Fender Jazz Bass-t, egy Fender Telecastert, két darab VOX AC30 C2X-et, egy Tama Starclassic Bubingát, egy olyan cintányér-szettet, ami listaáron hét számjegyű árban jön ki. Tehát itt azért sajnos be kell ruházni, és egy kívülálló számára lehet, hogy meglepő, hogy egy jobbfajta lábcin pár az bizony százhúszezer forintnál kezdődik. De azt csak egyszer kell megvenni, míg egy lábdob-bőr, például egy Remo PS3 22 collos méretben listaáron most tizenháromezer-ötszáz forint. És amikor leírja a megrendelő, hogy új bőrökkel kéri a dobfelszerelést, akkor kijön a bőrökre egy olyan összeg, ami több mint a dobok bérleti díja. Nagyon nehéz kalkulálni, és olyan árat adni, hogy a megrendelőnek se kelljen mindent teljes áron kifizetnie, és közben némi pénzt is keress, Nehéz megtalálni ilyen szempontból a balansz-t, főleg itthon. Sajnos nem titok, hogy itthon nem úgy keresünk, mint Nyugat-Európában.

Mi volt a legextrémebb igény, ami felmerült?

Tavaly Yngwie J. Malmsteen produkciója jött, és csak Malmsteen gitárjait, valamint egy pedál board-ot hoztak magukkal. Huszonvalahány fej kellett nekik, és aznap volt még egy zenekar, még hat darab Marshall fejre volt szükségük, hat ládával, úgyhogy amikor végre kész lett, nagyon örültünk! Azért ebben az Audmax Kft. segítségét is igénybe vettük.
Aztán egy DJ produkciónak a backline igénye volt négy darab 22 collos lábdob szinti-állványokon, középen pedig egy klasszikus nagy lábdob. Ezzel masírozni sem lehet, olyan 36 collos. A Balaton Soundon léptek föl.
Volt olyan is, hogy a Chick Corea Electric Band-el dolgoztunk Belgrádban, mert olyan igényeik voltak, hogy Szerbiában nem tudta egy backline cég sem megoldani, és Budapestről mentünk. Ezek talán a legkülönlegesebbek.

Láttam itt a raktárban nagybőgőt is…

Hajjaj... és hamarosan lesz még egy! Ez egy kívülállónak teljesen furcsa lehet, hogy megjönnek bizonyos tényleg nagynevű jazz előadók, és mindenki azt hiszi, hogy „jaj, hozta a saját hangszerét, és az azért szól úgy, mert az…” Nem, és most inkább megint visszakanyarodnék az én zenész-létemre, mert a hangszer az csak egy kifejezési eszköz, de  te szólaltatod meg! Emlékszem, még régen itt volt Marcus Miller, a Debreceni Jazz Napokon, és mondtam az ismerőseimnek – akkor az összes basszusgitáros barátom azt mondta, hogy „jaj, mert milyen pickupot használ, meg milyen effekt-pedáloktól szól így a Marcus Millernek a hangszere”. Majd a technikusa mutatta, hogy ez egy sztenderd Fender Marcus Miller Signature Jazz Bass, „de biztos van benne valami más!”. És ő csak kacagott, és mutatta, hogy „the sound is in the fingers!”.
Soha nem akartam zongorát venni, aztán mégis lett. Persze digitális zongora! Akusztikus zongorát nagyon sok helyről lehet bérelni Budapesten és olyan áron, hogy egyszerűen nincsen értelme beruházni jelen pillanatban. Aztán lehet, hogy bejön egy olyan turné-lehetőség, hogy berendeljük a Yamahától a vadonatúj zongorát, de ahhoz kell külön egy zongora-hangoló, annak a szállítása is egy kicsikét speciálisabb, mint a többi eszközé, és nem biztos, hogy nagyon örülne a családom, ha egy családi ház árát beruháznám egy ilyen cuccba, de mondtam nekik, hogy „ami késik, nem múlik!” Biztosan lesz belőle valami.
Ami miatt én szeretem ezt a munkát: úgy szoktam fogalmazni, hogy egy komoly hangtechnikai céghez képest mi anyagilag egy szerényebb eszközparkkal rendelkezünk, ellenben ha mi rosszul szolgáltatunk, akkor nincs mit kihangosítani. Tehát a csatárláncban bizonyos szempontból hátul vagyunk, de érdekes módon, sokszor van, hogy rendezvény előtt egy nappal hívnak, hogy „hohó, nem vettem észre, hogy van egy backline rész a riderben, és akkor azt tudod hozni? De figyelj, már leadtam az árajánlatot, hát most ezt valahogy nagyon olcsón kéne megoldani!” Erre mondom: várjál, az, hogy te leadtad az árajánlatot, az egy dolog, de ezeken az eszközökön fognak a színpadon játszani, tehát ha ez ott nincs, akkor biztosan nem lesz buli. Ha nincs hangosítás, még esetleg unpluggedban meg lehet oldani.
Sokszor a fontossági sorrendben hátra vagyunk sorolva, ahogy a vázolt szituációk is mutatják. Aztán mindig kiderül, hogy hozzánk jönnek oda a végén legtöbbször megköszönni, mert mindig attól félnek a legjobban, hogy milyen backline lesz. Volt olyan rendezvényünk az Arénában, pár évvel ezelőtt, az 1980-as évek sztárjainak egy retro-cirkusza, amit azért ne úgy képzeljünk el, mint Magyarországon egy ilyet, ahol playbackben fellépnek már szomorúan kinéző előadók, mert nincsen elég pénzük. Hanem azt látod, hogy mondjuk Rick Astley fölmegy a színpadra, és ugyanúgy szívvel-lélekkel adja elő, amit elő kell adni, és azért csinálja, mert szereti. Van mögötte egy tizenkét tagú zenekar, és rögtön jó szagú lesz a produkció! Egy ilyennél volt, hogy a rendezvény előtti napon jött a turnémenedzser, jött a fesztivál-szervező, és itt a raktárban átnéztük, hogy biztosan van-e minden, mert ők egy orosz turnéból jöttek vissza, és már senkinek sem hisznek el semmit, csak akkor, ha látják.

Hogy látod a backline szolgáltatás jövőjét Magyarországon?

Amíg fognak jönni külföldi zenekarok Magyarországra, addig ez biztosan lesz. Én annak örülnék, ha a hazai zenekarok is el tudnának jutni egy olyan színvonalig – itt most az anyagi háttérbázisról beszélek, tehát nem a produkcióról – hogy megengedhessék maguknak azt, hogy olyan eszközparkkal menjenek el turnézni, amit nem biztos, hogy minden esetben használnak. Mert külföldön rengeteg ilyet látok, a legtöbb zenekar bérli ezeket a nagy felszereléseket. Sőt, még amikor a Warpigs zenekarral az H-Blockx-nak voltunk az elő-zenekara, néztük, hogy milyen erősítőket használnak, és mondták, hogy „ja, otthon nem ilyen van, ezt a turnéra visszük!” És tizennyolc-húszéves fejjel ezt nem tudtuk felfogni, hogy egyszerűen lebérlik a felszerelést. „Persze, hogy ne a sajátom kopjon!” Örülnék, ha lennének hazai produkciók is, akik ezt igénybe vennék, illetve a jövőben célom, hogy egy-két környező országban is jobban jelen tudjunk lenni, nem csak egy-két rendezvényt megcsinálni. Mert azt látjuk, hogy elég nagy igény van rá. És még azt szeretném, hogy minden hangszermárkának legyen magyarországi forgalmazója, mert amelyeknek van, azokkal nagyon könnyű együttműködni, csak sajnos, kis ország, kis foci.

Köszönöm szépen a beszélgetést!
Illés Norbert Géza


2017. december 23. 14:20

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA