MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

A holnap hangjai – Telma Lincoln and Minimyst

Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron kilencedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2016-2017. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Telma Lincoln and Minimyst zenekarral folytatjuk, ők a Roxiget tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét. 

Bemutatnátok röviden a zenekart?

A zenekart jelenleg Telma Lincoln (ének), Mészáros István (ének,gitár), Benedetti Péter (basszusgitár) és Szabó Bálint (gitár) alkotják, dobos ügyben éppen átmenetben vagyunk, a tehetségkutatón Sándor Dani (dob) és Öllős Dávid (gitár) segítettek ki bennünket. A zenekar 2015 tavaszán tartotta első lemezbemutató koncertjét, Telma pedig fél éve csatlakozott hozzánk. A zenekar, rövidke élete alatt sok átalakuláson ment keresztül, stílusunkat tekintve az találtuk ki hajdanán: down-pop.

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

A legtöbb zenekar azt gondolja magáról, hogy egyedi, még felvállalt stíluson belül is. Ennek így kell lennie. El kell hinnünk, hogy pótolhatatlanok vagyunk, különben elfogy a lelki erő. Mindenesetre mi így fogalmazzuk meg: szeretnénk új megoldásokat felmutatni, új hangulatokkal operálni, mindezt jó koncerteken, jó lehetőségek között bemutatni.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

Úgy érezzük, hogy a jelenlegi felállás, a hangzás és a Telma által interpretált dalok megfelelő együttállása egyedivé tehet minket a hazai zenei palettán, a kérdés persze mindig az, hogy ez mennyire tud közönség bázist teremteni. Gyér látogatottságú koncertjeinken látjuk a pozitív reakciókat, de azt is, hogy nem igazán tudják ezt az egészet hova tenni. Az a tapasztalatom, hogy az egyediség nem feltétlenül a megfelelő út a sikerhez, a bevált stílusok és receptek sokkal inkább. Így lesz mindig minden valaminek a másolata. Persze a minél nagyobb nyílvánosság segíthet.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

Úgy tapasztaljuk, hogy az utóbbi években igen komoly támogatást kaptak a feltörekvő zenekarok, de azt is látjuk, hogy ezek nélkül talán a legtöbben nem is tudnának fennmaradni. Rengeteg önerő és kitartás kell ahhoz, hogy a fejlődés hosszútávon tartható legyen. A produkciók megfelelő visszacsatolás nélkül kifulladnak. Jó döntések segíthetnek.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

A támogatások, tehetségkutatók felfutása mindenképpen pozitív trendnek tűnik, de az is látszik, hogy a tömegzenekarok uralják a piacot, a fesztiválok is ritkán vállalják fel tehetséges produkciók bemutatását, inkább a biztosra mennek. Persze tisztelet a kivételnek, mi is jutottunk hozzá íly módon fellépésekhez az elmúlt 2 évben, de az is a tapasztalatunk, hogy önmagában egy lehetőség nem gördít előre. Szükség van hírverésre a produkció körül.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Természetesen igen, az más kérdés, hogy milyen zenével és milyen áron.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Mi azt látjuk, hogy rengeteg zenekar van, a régiek közül is nagyon sokan aktívak, vagy visszatérnek. Ezen a kis magyar piacon rengetegen próbálnak megélni, és bár a élménytársadalom kialakulása sokat kedvezett a különböző rendezvényeken megjelenő produkciók megélhetésének, ennek ellenére még mindig nehéz a helyzet. Ennek az is lehet a magyarázata, hogy a hangzóanyagokból generálható bevétel csökkent, kisebb zenekarok esetében, akik rádióba nem tudnak bejutni, csak promócióként funkciónál. Az említett rendezvények is az ismert produkciókat veszik meg, érthető módon.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Biztos, hogy vannak olyanok, akik megállnák a helyüket külföldi platformokon, sokan el is jutnak különböző showcase fesztiválokra, de külföldi management nélkül lehetetlen tovább jutni. Magyarország, és úgy általában Kelet-Európa sötét folt a nemzetközi zenei térképen. Ha belegondolok, hogy Izland, ez a kis szigetország hány produkciót termelt ki nemzetközi platformra, akkor elég szomorú a mi helyzetünk. Persze ott a kreativitás szinte létszükséglet.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Szükséges van rá, nagyon. Jó dolog a szakma krémje előtt bizonyítani, főleg akkor, ha addig szinte üres placcokon játszott a zenekar. Sok zenekarnak szinte ez az egyetlen esélye. Ha valaki jó, az biztos, hogy ilyen esetben kitűnik.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Egyértelműen tapasztalható egy generációváltás, ami a stílusok sokszínűségét is magával hozta. Az új mindig nehezebben tör utat, de hatásfokát tekintve nagyobbra törhet, mert az adott, új generáció közönsége a legaktívabb. Nagyon jó zenék vannak ma Magyarországon, szerencsére a kitekintés a külföldi trendekre sokkal egyszerűbb, mint 10-20 évvel ezelőtt,  másrészről nagyon szomorú azt látni, hogy régi megoldások, melyek az ezredforduló előtt is inkább a ciki kategóriába tartoztak, minden további nélkül működnek a nagyközönség előtt.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

A fesztivál szerintem nagyon szubjektív ügy. Nem úgy érzékelem, hogy itt pozitív irányba mennének a dolgok, szerintem néhány fesztivál túl nagyra nőtt, de ezzel nem lettek erősebbek a programok. Persze az is tény, hogy ma egy 20 éves fiatal szórakozási szokásai merőben eltérnek egy 30 éves igényeitől. Általános értelemben szerintem változatosabb felhozatalra lenne szükség, mindezt tematizáltan.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

Kevés a közönség, ráadásul a klubok inkább bezárnak… lásd GMK. Vidéken még rosszabb a helyzet.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Értékformáló rádiók és televíziók, tematikus fesztiválok, támogatások.

Köszönjük a beszélgetést.


2017. szeptember 7. 19:08

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA