A holnap hangjai – SteelO
Az életképek sorozatunkat ezennel kibővítjük a legfiatalabb kollégák irányába is. Igyekszünk minél több olyan zenészt/zenekart megszólaltatni, akik az elmúlt évben részt vettek a Hangfoglaló Programban. Ebben a sorozatban ugyanazon kérdéseket tesszük/tettük fel számos hazai művésznek, azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkoztok éppen?
A miskolci SteelO zenekart heten alkotjuk és elég „vegyes banda” vagyunk. A „civil életben” a tagok foglalkozását tekintve, akad köztünk – a teljesség igénye nélkül -, a tanártól a szoftverfejlesztőn át, egészen az egyetemi hallgatóig mindenféle. Ami viszont közös bennünk, az éppen a zenei fronton érhető tetten. Ugyanis a zene szeretete, az alkotás öröme és vágya mindegyikőnkben ugyanúgy él. A közös zenélés tölt fel minket a mindennapok hajszájában. Éppen ezt a feltöltő energiát, életfelfogást szeretnénk átadni a közönségünknek a zenénkkel, amely a funky, a soul, az r’n’b és a rap stílusjegyeit vegyíti, de a rockosabb vonal is megjelenik a hangzásvilágunkban.
A csapattal jelenleg a saját dalaink írásával és az ebből felépülő koncertanyagunk kialakításával foglalkozunk.
Mik a szakmai terveitek a közeljövőre? Új anyag? Koncertek? Zenekari tervek?
Szeretnénk minél több és minél változatosabb hangulatú és stílusú saját dalt megírni. Az új és a már meglévő dalainkhoz is tervezünk klipet készíteni és kreatív lyric-videókat is kiadni. Nagy erőkkel készülünk még az idei miskolci fellépésünkre is, valamint a jövő év elején esedékes Becherovka Miskolci Farsangon-os koncertünkre. Emellett még további fellépéseket is szeretnénk a naptárunkba vésni.
Szerintetek merre tendál a hazai zeneipar?
Azt tapasztaljuk, hogy ma, a hazai zeneipar több irányba is tendál. Több rétege van. Például mostanság nagyon fut - főleg a netes felületeken- a trap zene, ezek közt minőségben nyilván igen széles a skála - az igénytelen és a minőségi, fantáziadús szintek között mozognak… De érezhető a zenekaros felállások iránt is az érdeklődés, ami nekünk, mint élő hangszeres formációnak, nagyon szimpatikus és bíztató. A rádiók is egyre nyitottabbak az élőzenés bandák cuccaira. Ráadásul manapság különösen jó ereje van – hála égnek! – a rappel fuzionált könnyűzenei stílusoknak, stílusvegyítéseknek.
Érezni, hogy az úgynevezett „fesztiválzenekarokban” és a „Youtube-sztárokban” látják a rendezvényszervezők is a legtöbb fantáziát. Szerintünk mindegyik irány üdvözítendő, amennyiben igényes és nívós, minőségi produkciókról van szó. De a kulcsszó talán a szerethetőségben van, minden zenei produktum sikere esetében.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztaltok?
Alapvetően pozitív trendnek véljük a fent említetteket. Kiemelnénk a bátor stíluskeveréseket, amikből mostanság számos, nagyon jó és egyedi alkotás születik. Negatív trend viszont az, hogy a neten nem feltétlen csak az igényes és minőségi zenei produkciók kapnak teret és futnak be, hanem a nívótlanságnak is nagy divatja lett. Valahol már külön szubkultúra lett a netes zenei élet, és sajnos sok esetben megesik, hogy egy sikeres dalt, az előadója, a színpadon, élőben nem képes hangzásban és minőségben visszaadni úgy, ahogyan azt a közönség várná. Ezzel rontják a többi zenész és az élőzenei események megítélét is sok esetben. Ennek nem feltétlenül jó az üzenete...
Mit jelenthet a NKA támogatás egy kezdő zenekarnak? Mit jelentett nektek?
A NKA támogatás egy kezdő zenekar számára olyan támaszt és löketet biztosíthat, ami mellett a kreativitás szárnyalni képes. Hiszen, ha az alkotáshoz a feltételek már adottak - amiben ez a támogatás pont tud segíteni-, akkor a dalszerzés és kreatív alkotói munka is szabadabban tud kibontakozni. Mindenképp jó, hogy vannak ilyen lehetőségek, de ide sorolnám még a zenei tehetségkutató versenyeket is, ezeken a SteelO idén több alkalommal is részt vett - az „Öröm a zene” sorozat keretében. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mindegyik versenyen, amin szerepeltünk, dobogós helyezést értünk el, valamint több, fellépéssel járó különdíjat is kaptunk. Ez számunkra nagy elismerés, illetve jó lehetőség arra, hogy minél több helyen, minél színesebb közönség előtt megmutathassuk magunkat. Épp egy ilyen különdíjunknak köszönhetően játszhattunk a II. Miskolci Pont Party-n is nyáron, a miskolci Szinva teraszon, ahol igazán jó hangulatban lévő közönség előtt zenélhettünk.
Jelentkeztek pályázatokra, például az NKA, Hangfoglaló Program vagy más intézmény kiírására?
Igen, a jövő szezonban mindenképp szeretnénk ilyen pályázatokra jelentkezni.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből - ti ebből éltek?
Mi jelenleg nem ebből élünk, de még csak egy szűk éve alapítottuk a SteelO-t, így tudjuk, hogy még az út elején járunk. Sok munka, energia és odaadó, alázatos pillanat kell még ahhoz, hogy előrébb jusson a banda szekere.
Úgy véljük, hogy ma itthon is számos olyan momentuma van a zenei életnek, ami bevételi forrást jelenthet egy-egy előadónak vagy zenekarnak. Régen leginkább a lemezkiadókon múlott, hogy valakinek a zene legyen – úgymond- a jövedelemforrása. Ez részben ma is fennáll, viszont az internetes megtekintések és letöltések után is egész szép profit keletkezhet egy-egy zenei produktum mögött. De nyilván ez a kérdés ennél sokkal összetettebb, napokig tudnánk szerintem erről beszélgetni.
Ami jól látszik, hogy a fellépések, a „haknik” és a fesztiválokon való szereplések mindenképp jó lehetőségek egy zenekar számára, ha a célok közt szerepel az is, hogy a zenéből tudjunk megélni. Ezen felül pedig a rádiós- és tv-s játszások továbbra is az egyik fő forrás lehet a keresetre, valamint a szélesebb közönséghez való eljutásra is. Így pedig virálisan összefüggenek és egymást generálják ezek a folyamatok.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
A koncertek és a különböző játszásokból származó jogdíjak talán nagyobb bevételt jelentenek, mint a lemezeladás. Egyre több előadó már nem is ad ki kézzelfogható lemezt, inkább az EP-k futnak, azok közül is az interneten keresztül, dalonként letölthető megoldások a népszerűbbek inkább. A YouTube-ról elég könnyen letölthetik az emberek a nekik tetsző dalokat. Másrészt pedig a Spotify és a hozzá hasonló lehetőségeket részesítik előnyben manapság a hallgatók-vásárlók.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Ez nehéz kérdés, nem biztos, hogy könnyű erre választ adnunk! Amióta a zenei élet ennyire a neten – is- zajlik, azóta sokkal több zenész-zenekar neve forog a köztudatban és már nem csupán a média az egyetlen olyan felület, ahol érdemben meg lehet jelenni. Emiatt például sokkal több az új magyar dal, ami napi szinten megjelenik. Ember legyen a talpán, aki nyomon tudja követni a megjelenő új dalokat!
Vannak példaképeitek?
Zenekarunk példaképei: Muriel, Ganxsta Zolee és a Kartel, Mörk, Punnany Massif, Margaret Island, The Roots, Bagossy Brothers.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Valószínűleg csakis angol nyelvű dalokkal érhető ez el. Mi például a magyar nyelven való alkotásban leljük örömünket, mert szeretjük a magyar nyelvet, így nem igazán gondolkodunk jelenleg globális változatokban.
Hogy látjátok magatokat 20 év múlva?
20 év múlva: Sokadik lemez után, nagyszínpadon, ugyanígy „örömzenélve”!
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A zenei tehetségkutatókat, ahol a zeneiségen, a szakmaiságon és az átadott üzeneten van a hangsúly, azokat nagyszerű lehetőségeknek tartjuk arra, hogy a zenekarok és/vagy előadók megmutatkozhassanak, legyen lehetőségük a szárnypróbálgatásra és a színpadi kilométerek megszerzésére. Ezeken a versenyeken külön jó, hogy a versenyzők megfelelő szakmai visszajelzést, jó tippeket, építő kritikákat kaphat, amelyek előrébb viszik a banda és az alkotás folyamatait. A SteelO is épp ezért jelentkezett első körben az Öröm a zene tehetségkutató néhány állomására, hogy kapjunk szakmai visszajelzéseket, amikre építhetünk, amelyek segítenek abban, hogy mire kell még odafigyeljünk, miben kell fejlődnünk és mi az, ami jó és egyedi az alkotásainkban és az előadásmódunkban. Éppen ezért is volt nagyon jó érzés számunkra, hogy a legutóbbi versenyen már ott volt a zsűri véleményében az, hogy az első versenyzésünkhöz képest - lényegében pár hónap alatt- őrületesen nagy fejlődést tapasztaltak rajtunk és élvezték azt, amit a színpadra vittünk. Ezek azok a visszajelzések, amik a díjaknál és helyezéseknél is sokkal fontosabbak a számunkra, hiszen ezekből tudunk tovább és tovább építkezni, fejlődni. Így tud még tudatosabb lenni az, amit szeretnénk a zenénkkel közvetíteni.
Először Hajdúszoboszlón, a SzobRockon indultunk, márciusban, ott a 3. helyet szereztük meg. Egyébként ez volt az első fellépésünk is egyben! Nagyon sok hasznos visszajelzést és építő jellegű kritikát kaptunk ott.
Második a Helyfoglaló volt júniusban, Miskolcon, a Helynekemben, itt szintén a 3. hely lett a miénk. Egyre több pozitív visszajelzést kaptunk már akkoriban, és az elnyert fellépési lehetőségek nagyon jól jöttek.
Harmadikként jött az AztaQ augusztusban, Törökszentmiklóson, itt már a 2. helyen végeztünk! Számunkra ez egy nagy lépés volt, zeneileg is, a műsorunk tekintetében is, illetve itt már valamennyire kezdett kialakulni a színpadi megjelenésünk is. Törökszentmiklóson külön jó érzés volt, hogy Andrásik Remo - aki az első tehetségkutatón már zsűrizett minket- úgy ítélte meg, hogy hatalmasat fejlődtünk, és nagyon bíztató dolgokat hallottunk a többiektől is.
Az első tehetségkutatónk óta érezhető a változás, a zenekar fejlődését illetően. Megfogadtuk a zsűri véleményét és építő kritikáját, igyekeztünk változtatni azokon a dolgokon, ahol a hiányosságaink voltak. A második tehetségkutatóra már műsorban és zenekari összképben is változtattunk, meg is lett az eredménye. A harmadik megmérettetésen pedig ezt a tendenciát próbáltuk tartani és az addigi fellépéseinken kapott visszajelzésekből tovább építkezni.
Fejlődni mindig van hova, ezért fontos számunkra a szakmabeli emberek véleménye, akik már rutinosak a zenei pályán és sok tapasztalattal rendelkeznek. Mindig szívesen tanulunk olyanoktól, akik építő kritikájukkal és véleményükkel segíteni akarják a fejlődésünket, hiszen látják a zenekarban a potenciált és a lehetőséget.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
A zenei utánpótlásra mindig nagy szükség van, országos szinten nézve is és regionálisan is. Az a jó, amikor a zenészek közösséget tudnak alkotni a társadalomban, amikor megvan a kommunikáció a zenésztársak között és tudjuk egymást segíteni, véleményezni és támogatni abban, amit csinálunk. Úgy érezzük, s ez ránk is vonatkozik, hogy a zenei alázat az, ami a legfontosabb és szükséges, hogy meglegyen az utánpótlásban is.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Fesztivál és fesztivál között is sok különbség lehet. Más például egy böllérfesztivál hangulata, és az egésznek a rendezvényi háttere, mint egy Sziget Fesztiválnak például. Mindegyik - ha odaadó és profi szervezés van- nagyon jó tud lenni zenei szempontból is. Talán a titok, zenei fronton az lehet, hogy a technikai háttere mennyire megfelelő a színpadnak, illetve, hogy a hangosítás megoldásai mennyire fekszenek az adott zenei fellépőnek. Ezek jó lehetőségek egy zenész számára, ha felléphet ilyen rendezvényeken. Sok új rajongót szerezhet, hiszen sok új emberhez juthat el a zenéje élőben.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A zenei klubélet sok tekintetben fejlődést mutat, de bizonyos helyeken nem mernek nyitni az új előadók felé, a bevált bandákat hívják meg leginkább - tisztelet a kivételnek, amiből szerencsére egyre több van. Az viszont jó, hogy egyre több klub hajlandó új zenei irányzatokat is befogadni és teret adni azoknak is. De nyilván a klubéletet is leginkább a közönség igényei irányítják. Minél többen szeretnek egy adott előadót, az ő fellépésére annál többen jönnek el és váltanak jegyet rá a klubokban. Tetszik viszont az a kezdeményezés, amikor egy-egy helyszín különlegesebb rendezvényeknek, programoknak is otthont ad, legyen az egy zenei-kulturális program, vagy éppen egy tehetségkutató verseny, akár amatőr bandák estje. Ez mind-mind dicséretes és jó alkalmat nyújt a friss erő bemutatkozására is.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Mindenképpen az egyediséget mondanánk! A hazai könnyűzenében azok az előadók tudnak igazán maradandó élményt nyújtani hosszabb távon is, akik nem feltétlenül csak a nyugati minták alapján mernek alkotni, hanem színes, egyedi, az egyéniségükből fakadó alkotásokat prezentálnak. Az ilyen műveknek lesz igazán íze, ettől válnak igazán hazaivá. A „copy-zott” megoldások, amik az utánzáson alig mutatnak túl, azoknak hosszabb ideig nincs keletjük, a zenei divathullámok sodrása, ahogy felemel ilyen produkciókat, utána úgy is rántja le magával. Ez olyan, mint a tenger hullámai. Minden kavicsot, szemetet, követ és kagylót kimosnak a partra. Azokat mindenki látja a parton, talán még tetszik is az ott lévőknek. Viszont csak az igazán egyedi és szép darabokon, például egy kagylón akad meg a szemük. Azt fel is veszik és hazaviszik, őrizgetik az emberek, mert megszeretik. A többi partra sodort darabot pedig senki nem fogja felvenni, azok vagy ottmaradnak, vagy a tenger hullámai vissza behúzzák a vízbe és eltűnnek a mélyben. Valahol a zenei élet is így működik. Az egyedi az, amit az emberek megszeretnek nagyszámban és „magukkal viszik” a lelkükben.
Köszönjük a beszélgetést!
.jpg)
2019. szeptember 30. 17:01