A holnap hangjai – Refraction – Górnagy Gyula (ének, billentyű)
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti. A sort a Refraction zenekarral folytatjuk. Az itt elhangzó kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A Refraction zenekar 2007-ben alakult meg Cegléden, három állandó taggal: Koncz Gábor - gitár, Kótabé Tamás - basszusgitár és Górnagy Gyula - ének. A 2008-ban megjelent demó három hangulatban eltérő számot tartalmaz, amelyek alapötletét korábbi zenekarokban játszott számaink szolgáltatták, de ezek addigra jelentős változásokon estek át. 2009 nehéz év volt a zenekar számára. A dobos keresés, a próbaterem és felszerelés előteremtése, a zenekar átmeneti feloszlását idézte elő. A külön töltött idő hasznosan telt, ez idő alatt születtek ugyanis az első számok, amelyek körvonalazták a későbbi zenei irányvonalat. Az igazi lendületet azonban a 2010-es év hozta meg az újjáalakult zenekar életében, amikor belépett Bokor Péter dobos, aki változatos és egyedi játékmódjával hozzájárult a bandát jellemző zenei elképzelések megvalósításához. A zenekar első és legfontosabb célja a tagok által képviselt széleskörű zenei ízlés összefoglalása egy egységes modern műfajban, amelyben a klasszikus rock gitárszóló éppúgy megjelenhet, mint a szigorú "ipari" jellegű ritmusgitár riffek. 2011 novemberében készült el a "Save Our Souls" című öt számos EP, immár Bokor Péter dobjátékával, amely két - a 2008-as demón szereplő - szám átdolgozását és három vadonatúj "nótát" tartalmaz. Kótabé Tamás alapító tag kilépése ismét törést okozott a banda életében, a kényszerszünet Nagypál Gergő 2017-es belépéséig tartott, aki ismét stabil basszus alapokat biztosít a zenekarnak.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A zene és a stílus szeretete miatt kezdtünk el együtt játszani hobbiból. Tíz éve létezik a formáció, a zenekar töretlenül kitart a közös célok mellet.: Saját stílusunk kialakítása, a különösség, felismerhetőség. Az elmúlt évek alatt sikerült kialakítani apparátusunkat, egyedi eszközöket építenünk, amelyek hozzájárulnak ehhez. A kilencvenes évek vége felé, amikor könnyűzenével kezdtünk foglalkozni, a metál műfajok töredezése volt megfigyelhető, a műfaj iránt rajongók pedig rétegekbe, szubkultúrákba tömörültek. Sokan próbálkoztak akkoriban progresszív, crossover stílusok megalkotásával, ezek azonban kevés emberhez jutottak el, többnyire a feledés homályába vesztek. A kétezres évekre az elektró betörésével a rock és metál a háttérbe szorult. Megalakulásunkkor elérkezettnek láttuk az időt, hogy egyfajta retró szemlélettel értelmezzük újra a kilencvenes évek elején született zenéket és ezt a mai fiatal korosztály számára is emészthető formába öntsük. Szeretnénk hinni, hogy az élőzene iránt ismét megindul a kereslet. Üzenetünk a fiatalok számára, hogy ne legyenek lusták, járjanak koncertekre, legyen ez a többség szórakozása.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Mindannyian más stílus iránt rajongunk, ezeket próbáljuk integrálni a zenénkbe. Mindez demokratikus alapon működik, s mivel ezt normának tekintjük, igyekszünk nem konfrontálódni egymással, hanem érvekkel érvényesíteni akaratunkat. Így képesek vagyunk egy hosszútávú együttműködésre, amely talán megkülönböztet minket a manapság megalakuló, majd feloszló bandáktól. Az ének terén igyekszem a hangképzés minden technikáját alkalmazni, folyamatosan fejlődni, újakat elsajátítani. Tiszta hangképzési fajták és hörgés típusok kettőse jellemzi az énektémákat, egyszerű, letisztult refrénekkel, amelyek kitekintések a popzene felé, de a dallam sokszor komolyzenei hagyományokat is követ. Helyenként torzított, effektezett vokálokkal is dolgozom, nem riadok vissza a technika alkalmazásától például élő pitch korrekcíó vagy vocoder formájában. Mivel billentyűn is tanultam több mint 16 évet, kifejezetten az énekkel együttműködve, szintetizátort is használok, talán élőben kevesebbszer, de a zenénkhez mindenesetre hozzá tartozik, ellentétben talán a legtöbb fiatal modern metált játszó bandával. Páratlan ütemek, különleges riffek jellemzőek az alapra. A zene helyenként megjelenő "furcsasága" a szövegvilág fokozatos változását okozta: a kezdeti hétköznapi témák - érzelmek, hangulatok - helyett a fantázia, az irodalom, a tudomány került előtérbe. Első sorban a science-fiction világában gondolkozom, amelyben jól feldolgozhatók komoly társadalmi, tudományos kérdések, hétköznapi problémák, vagy akár a napi politika. Szövegeink angolul szólalnak, mert véleményünk szerint az általunk képviselt zenei műfajok gyökere az angol nyelvterülethez kötődik, valamint könnyűzenében alkalmazva az angol nyelv természetes ritmusa nagyobb szabadságot ad a szövegnek. A közönség először mindenképpen a zenével találkozik, ez alapján dönt, ugyanakkor fontosnak tartom a szöveg értelmezését, ezért mindig igyekszem fordításokat - akár rímekbe foglalva - közölni, illetve időről-időre folyamatosan kísérletezünk egy-két magyar nyelven megszólaló számmal is.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Véleményem szerint ez a fogalom Magyarországon még nem alkalmazható, ugyanis a zene nem értelmezhető konkrét gazdasági tényezőként. A zenészek elsöprő többsége nem a zenélést tartja fő állásának, megélhetését nem tudja a zenélésre alapozni. Sok a vitatott jogi kérdés, a feketézés, szürkézés a területen, továbbá viszonylag kevés kutatás áll rendelkezésünkre, amely a piac e szegmensét értékeli, és a meglévők is nélkülözik a globális szemléletet, például a klasszikus zene, modern zene - kortárs művészeti törekvések, illetve természetesen a populáris zene területeinek vizsgálatát, a kapcsolódási pontokat és az uralkodó gazdasági tendenciákat. Véleményem szerint: a jövő fontos feladata, hogy Magyarország behozza a nyugat európai zeneiparhoz képest lévő jelentős lemaradását. Úgy gondolom a hazai zeneszakmában megvan a fejlődési lehetőség, de ez egy hosszútávú tervezést igényel nem csak a zeneszakmában, hanem egyéb területeken is: mint a hazai oktatás, illetve egyéb bel- és külpolitikai terület, gondolok itt az európai integrációra és az Európai Unióval való együttműködés jövőjére.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Pozitívum, hogy a magyar közönség zenei ízlése igen szerteágazó, így gyakorlatilag nincs olyan műfaj, amelyben nincsenek kiaknázatlan lehetőségek. Itthon még mindig jelentős tömeg látogat koncerteket, fesztiválokat, sokan hallgatnak élőzenét. Továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek rádiók, zenecsatornák, ugyanakkor a közönség nyitott az új médiumok iránt is: Youtube, Spotify. Talán az előfizetős platformok is sikeresekké válhatnak a közeljövőben, ahogyan a film esetében a HBO vagy a Netflix hiszen a zene és a vizualitás jól működik együtt. A zenék letöltése, a torrentezés még mindig előkelő helyen áll, de talán nem küzdeni kellene ez ellen az előadóknak, hanem megtalálni az ehhez kapcsolódó marketing lehetőségeket, esetleg specializált fizetős torrent oldalak működtetésében. Fentiek miatt az előadónak rengeteg lehetősége nyílik a közönségéhez való eljutáshoz. A technika fejlődése miatt egyre több a homestúdió, ahol megfelelő minőségű felvételek készülhetnek. Sok a fiatal tehetséges zenész, előadó, de gyakran a hozzáadott érték és az autonóm gondolkodás hiánya jellemzi az előadókat. A negatív trendek a mainstream média működéséhez kötődnek. A tucatprodukciók hájpolása, a befogadó ízlésének folyamatos rombolása, a kizárólag anyagias szemléletmód, a hosszútávú tervezés hiánya.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Igen, vannak erre példák, nagyon kevesen az előadók közül és nem ebben a rétegzenében, amit mi is képviselünk. Az elmúlt években számos nagyon jó Magyar zenekar indult a rock, metál műfajban, akiket én és a zenekar is szívesen hallgattunk, koncertekre jártunk, de az előadók bevallották, hogy nagyon nehéz boldogulni itthon. Elmondásuk szerint, a legnagyobb sikerük volt, ha kétszáz ember bejön egy klubkoncertre. Az átlagos közönség a koncerteken kb. 50 fő. Sajnos ha nincs látható előrelépés, elmaradnak sikerek, a zenekarok alul motiválttá válnak, és ez a banda feloszlásához vezethet. Mi is számos alkalommal játszottunk 10-20 ember vagy még kevesebb előtt, amelyet zenekari próbaként fogtunk fel. A klubok többsége a hangosítás terén nem túl erős, sokszor magunknak kellett mindent megoldanunk és ez jelentősen megdobta költségeinket, pláne hogy négyen vagyunk, ez ebben a műfajban a minimális létszám. Érthető, hogy a popzenében miért olyan sok a playback, illetve miért vannak sokkal jobb helyzetben a DJ-k, akik jóval szűkebb eszközparkkal dolgoznak. Ráadásul a koncerteknek, a mi esetünkben, ki kéne termelnie azt a pénzt is, amelyből évek alatt felépítettük a saját próbahelyünket, megvettük a hangszereket és az erősítést. Sajnos az sem mondható el, hogy Magyarországon például olcsóbbak lennének a zenekari cuccok, sőt…
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
A zenészek megítélése nem túl jó. Egyrészt az előbbi okok miatt, másrészt meg azért, mert a többség szerint ez nem igazi szakma, hanem szórakozás, hobbi, a fiatalok esetében pedig egy múló hóbort csupán. A szülők nem szeretnék, hogy gyermekükből zenész legyen és őszintén szólva egyelőre erre minden okuk megvan. Ismét a zeneipar hiányát kell megemlítenem, ugyanis a zeneipar kérdésköréhez szorosan kapcsolódik az oktatásügy, amely hazánkban enyhén szólva nem tartozik a húzó ágazatok közé. Külföldön léteznek zeneipari szakok az egyetemeken, a komolyzene mellet, jelentős szerepet kap a könnyűzene oktatás is, alap, közép, illetve felsőfokon. Hazánkban ez a szegmens hiányzott és hiányzik is mind a mai napig. Úgy gondolom, javulna a zenészek megítélése, ha a zenész, mint szakma realizálódna.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Jelöltem nincsen, de hogy lehet-e valakiből világsztár? Úgy gondolom, igen. Az értelmiség, a szakmailag jól képzett egyének nagyfokú kivándorlása az országból a zenei területet is erősen érinti. A külföldi szuperprodukciók stábjaiban nagyon sok magyar nevet lehet felfedezni, a kérdés az, hogy magyarnak vallják-e magukat, beszélik-e még a nyelvet, vagy egyáltalán van–e jelentősége annak, hogy „magyar” világsztár. Egyfajta országimázs miatt vagyunk büszkék ezekre az emberekre, ők azonban feltehetően azért hagyták el az országot, mert itthon nem haladtak egyről a kettőre, tehetségüket nem tudták kamatoztatni. Véleményem szerint az aktuális vezetésnek el kell döntenie, hogy úgynevezett nemzeti zeneipart szeretne megteremteni, vagy versenyképessé óhajtja tenni a Magyar terméket a nemzetközi piacon. Előbbi esetben a világsztárok megjelenésének valószínűsége igen csekély. Itt jön képbe a szöveg nyelve is: mert én azt tapasztalom, hogy itthon a különböző médiumok nem igazán tolerálják az idegen nyelvű számokat.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A tehetségkutatót a mainstream média mára trash műfajjá degradálta, célja nem több, mint olcsó szórakoztatás. Egy ilyen rendezvényre toborzott közönség sokszor nem is az előadókra kíváncsi, hanem a cirkuszra. Ha a tehetségkutatás szót komolyan szeretnénk értelmezni, ha valóban az lenne a cél, hogy a kezdőknek lehetőségük nyíljon megmutatni magukat, akkor egyrészt nagy jelentősége van a zsűrizésnek, az értékelésnek, a zsűriben lévő személyeknek, másrészt szükség van a közönségben helyet foglaló szakemberekre is. Továbbá valós, őszinte és szakmai jellegű kritikára van szükség, csak az ilyen ad esélyt az együttes fejlődésének. A legnagyobb tehetségkutatókon szinte lehetetlen elindulnia egy friss zenekarnak, mert szavazásos alapon működnek. Ha valaki bekerül, az nem a zenéje miatt lesz, hanem hogy mennyire tud hájpolni a facebookon. Ehelyett már a kiválasztásnál is szakmailag elhivatott emberekre lenne inkább szükség, akiknek őszinte érdekük a tehetség fellelése.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Sok a figyelemre méltó próbálkozás, de a képzetlenség és a kitartás hiánya jellemző az alapuló zenekarokra. Nincs igazi tehetséggondozás, tehetségkutatás, a fiatalok ezért egyre inkább elfordulnak a területtől.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
A legnagyobb fesztiválok elérhetetlenek a magyar könnyűzenei élet középmezőnyének, még a legnagyobb hazai sztárok jelenléte is elhanyagolható. Elsősorban külföldi produkciókra, és lassan már külföldi közönségre is építkeznek. A belépődíjak sem igazán a magyar keresetek alapján kerülnek megállapításra. A kisebb fesztiválok, amelyek megfizethetők lennének, pedig lassan, de biztosan kiszorulnak a rendezvénypiacról. A szervezőknek egyszerűen nem éri meg az élőzenére, zenekarokra építeni, ezért a jövőben valószínűleg az elektronikus zenei fesztiválok korát fogjuk élni, amelyek sokkal nagyobb bevételt képesek generálni, sokkal kevesebb befektetett munkával. Hogy milyen megoldások jöhetnek szóba, azt a klubélettel összefüggésben érdemes kutatni.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A klubélet régebben sem volt fényes helyzetben, de napjainkra egyre inkább leépülni látszik. A klubok létrejöttét, a közösségek, a kooperációra való képtelenség, a közös hosszútávú célok hiánya korlátozza. Az előadok részéről egy átjárható, átlátható hálózatot kellene létrehozni, különösen az élőzenét játszó bandák esetében, akár stílusokra specializáltan. Meg kell ismernünk, segítenünk kell egymást. A szórakozóhelyeket üzemeltető, vagy alapítani kívánó cégvezetők számára pedig vonzóvá kell tenni a területet, hogy higgyenek a gazdasági megtérülésben. Fel kell építeni a helyek egymással és az előadókkal való kommunikációját. Az élőzenét szolgáltató kluboknak az állam kedvezményeket támogatást nyújthatna, például adókedvezmény, pályázati lehetőség, egyéb támogatás formájában.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A könnyűzenei élet, különösen az élőzenei szegmens kapcsán a klubok és fesztiválok számának növelése lenne a cél, az előbb tárgyalt ötletek mentén. Továbbá az alapfokú ének-zene oktatás, művészetoktatás tantervi modernizálása, az óraszámok növelése, projektalapú képzés, könnyűzene oktatás, audióvizuális művészetoktatás, technikai képzés, különös figyelemmel a stúdiótechnikára, videótechnikára. Próbaterem, homestúdió lehetőség az iskolákban, minden településre kiterjesztve. Közép és felsőfokú zeneipari specializált szakok létrehozása.
Köszönjük a beszélgetést.
2017. december 3. 11:49