A holnap hangjai - MIRROR
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Az együttes ötlete 2015 augusztusában merült fel, majd szeptembertől el is kezdtünk próbálni. A stílust modern metálnak mondanánk, amiben ott vannak a metalcore és a punk elemei is. Az alapító tagok: Acosta Olivér (ének), Nagy Sándor (dob) és Szapek Gergő (gitár). Trióként jelentettük meg egy évvel később, 2016 augusztusában Mondd Meg című bemutatkozó kislemezünket. Szeptemberben csatlakozott hozzánk Sleisz Endre (basszusgitár), majd novemberben Pasch Ernővel (gitár) vált teljessé a zenekar. Második EP-nk, a Fényárnyék már ebben a felállásban jelent meg most, február végén.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Célnak nevezhetjük talán azt, hogy olyan zenét csináljunk, amiben meg tudjuk élni a bennünk hömpölygő energiákat, amiket más módon nem annyira áll módunkban a felszínre engedni. Ennek kapcsán pedig további cél, hogy minél többen megismerjék a zenénket, hogy lehetőségünk nyíljon tovább görgetni ezeket az energiákat mind magunkban – a közönség által, mind pedig természetesen a közönség felé, általunk. De valószínűleg ezzel a legtöbb induló zenekar így van.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Az egyszerűség, érthetőség. Törekszünk a befogadhatóságra a metál keretein belül, egyúttal fontos szempont nálunk a letisztultság. Nem szeretünk zeneileg túlgondolni semmit. Kísérletezünk természetesen, mert anélkül nincs előrelépés, de igyekszünk elkerülni minden öncélúságot.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Szeretnénk, ha tudnánk haladni, akár lépésről lépésre, akár kisebb ugrásokkal, a tempó talán mindegy; a lényeg, hogy mindig előre. Ha a fenti célokat elérjük, ha meg tudunk szólítani annyi embert, amennyit szeretnénk, akkor jó irányba haladtunk. Ott majd talán új célokat, új jövőképet alakítunk ki.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
A Rádió Rock megjelenése egy rendkívül pozitív dolog. Létrejött egy olyan adó, ahol valóban olyan dalok szólnak és szólhatnak, amit más frekvencián nem hallhat az ember, olyan zenei szereplők szólalhatnak meg, akiknek eddig nem volt ilyen széles fórumuk, és valami olyanra irányítja a figyelmet, amit eddig a média csak kívülről, külső szemlélőként mutogatott meg. Az, hogy egy ilyen médium létrejöhetett, mindenképpen egy nagyon pozitív trendet, egy progresszív zenei környezetet jelez. Reméljük, hogy még több kortárs és új zene kap helyet az adón.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Van, aki meg tud, de az még a „befutott” zenészeknél is nagyon elenyésző százalék. A mi szegmensünkben kizárt. Ha általában nézzük a rockot, akkor már 2, talán 3 együttest lehetne említeni. A pop más kérdés, de ott is nagyon árulkodó, hogy rendkívül elterjedt a „legnagyobb nevek” között is a polihisztor celebkedés, amire valószínűleg nem csak a hírnév fenntartása miatt van szükségük.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Nem igazán ismerjük a zenészek külföldi megítélését, így nem tudunk viszonyítani, de itthon talán nincs ok a panaszra. A megítélést alapvetően pozitívnak látjuk. Nyilván az emberi hozzáállásban vannak különbségek mindkét oldalról, de ez így van az élet bármely területén.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Sosem volt világos, hogy mi ennek a klasszikus értelemben vett „világsztárság”-nak a receptje a zeneiparban. Az biztos, hogy sok olyan szereplő van jelen Magyarországon, aki alkalmas erre, de úgy tűnik, nincs itthon kultúrája a nemzetközi sztárság kiművelésének.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Nagyon fontosak (persze nem a tévés szuperprodukciókról beszélünk). Ma már tulajdonképpen elengedhetetlen, hogy technikailag minőségi produkcióval rendelkezzen az ember ahhoz, hogy odafigyeljenek rá. Ez pedig olyan anyagi tőkét igényel, amit egy kezdő zenekar ritkán tud csak úgy előteremteni. És itt jönnek képbe a tehetségkutatók, illetve a pályázatok, amik képesek megoldást nyújtani erre a problémára, és így hozzásegíteni a tehetséges emberkéket a valódi áttöréshez.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Hadd beszéljünk most csak arról az underground szcénáról, amit mi képviselünk, máshoz kevés ismerettel rendelkezünk. Úgy tűnik, hogy éppen egy generációváltást élünk át. Sok nagy név oszlott fel, vagy alakult át mostanában. Akik most a köztudatban vannak, azoknak az elmúlt tág tíz év bandái taposták ki az utat a kultiplexes, süssfelnapos időkben, így a mostaniaknak könnyebb dolguk van, meg ott van persze az online világ, ami mára szinte tökélyre fejlesztette a promóciós lehetőségeket. Ezek alapján talán kijelenthető, hogy nincs okunk panaszra, mert a feltörekvő formációk számára minden adott, hogy képbe kerüljenek, a nagy információs kavalkád miatt viszont tényleg csak az marad fent a szitán, aki valami értékeset tud letenni az asztalra.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Szépen kinőtte magát hazánkban a fesztiválkultúra, viszont az úgy nevezett „nagy fesztiválok”-on hazai szempontból nem igazán érheti meglepetés az embert, mindig ugyanazokat a magyar neveket lehet olvasni a programfüzetben. Itt-ott előfordulnak kisebb színpadok, ahol lehet érdekességekkel találkozni, de nem mindenhol van erre lehetőség. Szerencsére azonban ma már egyre több kisebb fesztivál is felüti a fejét, ami teret ad olyan tehetséges zenekaroknak is, akik valamilyen okból kívül maradnak a jól bevált „fesztiválkörön”. Ezek a fesztek egyébként családiasabb jellegük miatt sokak számára sokkal élhetőbbek és több élményt is képesek nyújtani.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Maradva továbbra is az undergroundnál, és mindezt Budapestre szűkítve, mert erről van csak megfelelő infónk; úgy tűnik, hogy a helyzet stabil. A most működő klubok létszáma olyan szempontból megfelelő, hogy képesek kiszolgálni az igényeket. Van mondjuk most ez a cirkusz a Dürerrel, ami nem világos, hogy jelenleg hogy áll, de nagyon megborítaná a hazai underground életet, ha el kéne búcsúzni a Dürertől. A rendezvényeket tekintve sem panaszkodhatunk, változatos és a legtöbb stílus kedvelői megtalálják, amit keresnek.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A tévés zenei tehetségkutatók eltörlése. Pontosabban, ha mondjuk szabályozni lehetne, hogy évente, de inkább kétévente csak egyetlen egy lehessen. Az, hogy évente 4 csatornán kitermelnek vagy 40 új tehetséget, akiket utána muszáj tolni, mert bennük van a sok pénz – akármennyire közepes, vagy még rosszabb zenei termékeket gyártanak nekik –, azt eredményezi, hogy kiszorulnak a felületekről a valódi értéket képviselő produkciók. Itt persze nem az előadókkal van a probléma, mert fókuszált keretek között, alkalmas emberekkel, korrekt célokkal kiaknázható lehetne ezeknek az embereknek a tehetsége, és nem a puszta tartalomgyártás lenne szem előtt.
Köszönjük a beszélgetést.
Zenekari oldal: https://www.youtube.com/channel/UCa1f1iaTD8lLip361TCD9vw
Facebook: https://www.facebook.com/mirrorbandhun/
Instagram: https://www.instagram.com/mirrorbandhun/
Debütáló koncert márc.18: https://www.facebook.com/events/264568860629432/
2017. március 12. 15:40