MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

A holnap hangjai – Amberjack

Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron kilencedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2016-2017. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort az Amberjack zenekarral folytatjuk, ők a XXII. Peron Music tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét. 

Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)

Láng Vince (ének): Üdv mindenkinek! Az Amberjack zenekar vagyunk Budapestről. 2014 őszén álltunk össze. Az akkori csapatból mindenki a Kőbányai Zenei Stúdióban végzett. Időközben lett egy Bartók Konzis billentyűsünk is, Budai Beni. Blues alapú hardrockot játszunk a régi nagyok, a Led Zepp, a Cream és Jimi Hendrix szellemében. A tagok: Nagy Márk (gitár), Remete Marcell (gitár), Németh Csaba (bass), Budai Beni (billentyű), és én.

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

Nagy Márk (gitár): Sok célunk van. Hosszú a lista, de szerencsére folyamatosan ki tudunk pipálni egy-egy újabb tételt. Az üzenet pedig: Csak őszintén (az élet minden területén)! Őszinte zenét játszunk, és úgy tűnik, hogy lassan, de biztosan megtaláljuk azt a közönséget, akik ezt értékeli is.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

NM: A hangzás! Fontosabb, mint valaha. Ma Dunát lehet rekeszteni a tehetséges és felkészült fiatal zenekarokkal, ezért kell valami, amitől megjegyzik az ember zenéjét. Persze a mi dalainkra is mondhatod, hogy ezt már ezerszer hallottam, de biztosíthatlak, hogy a harmadik-negyedik hallgatáskor rá fogsz jönni, hogy rosszul gondoltad. A másik dolog pedig a már korábban említett őszinteség. Nem írtunk (még) dalt olyan dolgokról, élethelyzetekről, amiket nem éltünk meg, akár közösen, akár külön-külön és nem játszunk, nem merítünk olyan zenéből, amit nem hallgatunk, nem szeretünk, és nem tudunk eljátszani. Pofon egyszerűen hangzik, de hosszú út vezetett idáig.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

LV: Noha a mi műfajunk jelenleg undergroundnak számít, biztos vagyok benne, hogy megvan a közönsége. Remélem, hogy a zeneipar véleményformálói is felismerik, hogy nem véletlenül a Guns'n'Roses turnéja hozta a legtöbb bevételt az idén. Magyarországon is sold out volt a Foo Fighters arénás koncertje. Az emberek igénylik a blues-os rockot, ezért szerintem ennek a stílusnak a magyar fesztiválokon is helye van. Optimistán azt mondom, hogy ez lesz a következő irány.

NM: A zenekar jövőjét illetően azt tudom mondani, hogy minden lehetőségből megpróbáljuk kihozni a maximumot, és ennek érdekében hajlandóak vagyunk 120 százalékos teljesítményt nyújtani.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

LV: Pozitív trend, hogy Budapesten egyre többen járnak élőzenei koncertekre, kezd újra "trendi" lenni ez az időtöltés. Ráadásul a mainstream zenekarok többsége valódi hangszereken játszik – ami nekem szívügyem. Ha ez emberek megszokják, hogy a zene az nem kizárólag számítógépen készül, abból mindannyian profitálunk. Sajnos vidéken nem ilyen rózsás a helyzet, ezért azt gondolom, hogy érdemes lenne a vidéki koncertéletet erősíteni. Szerencsére ezt a kormányzat is felismerte, és a Cseh Tamás Program rendszeresen támogatja a vidéki klubokat, fesztiválokat.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

LV: Meg lehet élni belőle. Számos barátom, ismerősöm játszik pl. tengerjáró hajókon, vagy rendezvényeken. Sokan tanítanak is, vagy session-zenészként vesznek részt produkciókban. De az tény, hogy kizárólag saját zenét játszva – ami a mi utunk – nagyon nehéz. Ezért van mindannyiunknak civil szakmája is.

NM: Nem, de ugyanerre a kérdésre Ed Sheeran biztosan mást válaszolna.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

NM: Nem tudom, hogy mi volt régen, de manapság általános vélemény, hogy „neked ez milyen jó, a hobbid a munkád”, meg „olyan jól elgitározgatsz, nem?” és hasonlók. Természetesnek veszed, hogy szól a zene a rádióban és szinte mindenhol minden dal azonnal elérhető? Csak szólok, hogy nem az! Rengeteg munka van abban, hogy ez lehetséges. Ez olyan, mint a reggeli szendvics. Totál laza és menő dolog felkapni egy szendvicset a reggeli csúcsban és eszedbe sem jut, hogy mennyi munka van a reggelidben, de próbáld meg magad elkészíteni csak a kiflit hozzá… Egyből más íze lesz a szendvicsednek. Ez tuti! Mindent és mindenkit sokkal nagyobb megbecsülés illetne meg.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

LV: A Cseh Tamás Program bizonyos mértékben támogatja a magyar zene exportját, de ezen a területen sokkal nagyobb lehetőségek vannak. Szerencsére a zeneipari szakembereknek fontos ez a téma, ezért számos alulról jövő kezdeményezés próbálja megismertetni a magyar zenészeket Európával és a világgal. Sikeres showcase-bemutatkozásokon és külföldi turnén van túl többek közt az Ivan and the Parazol, és a Middlemist Red, a Jónás Vera Experiment és a Bohemian Betyars pedig távol-keleti turnéra indul. Nekik talán van esélyük arra, hogy Magyarországon kívül is ismertek legyenek. Igazi, Foo Fighters vagy Beyonce szintű világsztárságra szerintem senkinek sincs esélye Magyarországon.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

NM: Hasznosak, de mindent a helyén kell kezelni. Hétfőn nyerhetsz, kedden az is lehet, hogy a döntőbe sem kerülsz be. Ízlés és szerencse dolga az egész.

LV: Szerintem az Öröm a Zene-sorozat szakmai tehetségkutatói nem hasonlíthatók a kereskedelmi televíziók műsoraihoz. Előbbi egy nagyon hasznos tevékenység, ami tényleg számos amatőr zenekarnak lehetőséget nyújtott arra, hogy megismerje őket a közvélemény. Az utóbbit viszont hamisnak látom, amely nem szakmai alapon választja ki a legjobbakat. De azért azt is le kell mondani, hogy a zene igazából nem verseny, hanem művészet és önkifejezés. Egyik zenekar sem jobb, mint a másik.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

NM: Dugig van kiaknázatlan lehetőségekkel! Mindenki erején felül lelkes és elkötelezett. Nem rajtunk fog múlni!

LV: Ezzel biztosan nem lesz probléma. Nagyon sok tehetséges fiatal zenész van. Csak lehetőséget kell teremteni a bemutatkozásra. Örülnék, ha a magyar zenefogyasztó közönség a jelenleginél nyitottabb lenne az új és fiatal bandákra.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

NM: Szinte minden téren évről évre nagyobb a fejlődés. Hazai szintén ráférne egy erős aktualizálás a fellépőkre, hogy ne mindig a tizenöt évvel korábbi dalokat és bandákat lássam a nagyszínpadon, de nagyon sokszínű és változatos programokkal van tele szinte az összes hazai fesztivál. Ha lenne rá lehetőségem, akkor látogatóként és zenészként is sorra venném az összes itthoni fesztivált egy szezon alatt.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

NM: Gyakorlatilag nem létezik. Sorra zárnak be a helyek és még a kisebb termeket is alig lehet megtölteni, amit egyébként nem értek, mert a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy igenis van igény pl. a miénkhez hasonló műfajú élő zenére.

LV: Sajnos valóban jó pár élőzenés klub bezárt az utóbbi időben Budapesten, de mindig jönnek újak. Én nem vagyok ennyire pesszimista, mint Márk, de valóban ráférne a támogatás erre a szektorra.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

NM: Az igény a változatosságra és az újdonságra. Minden oldalról!

LV: Ha a médiában nagyobb teret kapna a kulturális szempontból értékes tartalom.

Köszönjük a beszélgetést.


2017. szeptember 29. 20:29

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA