MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A gitárock mesterei – Kukovecz Gábor -1.rész

A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock)zene művelését, továbbélését. Kukovecz Gábor a nyolcvanas évek eleje óta, a Pokolgép egyik alapítójaként örökre eljegyezte magát azzal a műfajjal, amellyel zenetörténelmet írt. A heavy metal magyarországi történelmét. 

Ha nem következik be az a bizonyos sportbaleset, vajon az esetben is gitárt vettél volna a kezedbe?

Nem hiszem, a sport teljesen kitöltötte minden időmet, és ez volt a legfontosabb dolog életemben. Ezzel együtt a sporttársakkal már nagyon fiatalon jártunk koncertekre, főképp a Lőrinci Ifjúsági Parkba. Családi indíttatásból kerültem közel a birkózáshoz, hiszen a bátyám is ezt a sportot űzte, az édesapám a pedig bokszolt. Tíz éven keresztül birkóztam a Ferencvárosi Torna Klubban, aztán a balesetet követően sokáig fekvőbeteg voltam. Nagyon hiányzott a közösség, hiszen úgy az edzőkkel, mint a sporttársakkal nagyon jó, családias viszony alakult ki. Mivel tétlenségre voltam kárhoztatva, a bátyám héthúros akusztikus gitárján fogtam le az első hangokat, s tanultam meg rajta játszani.

Úgy tudom, az alapokat Vörös Pisti segített elsajátítani. Ezen túl kaptál zeneiskolai képzést is?  

Nem jártam zeneiskolába. Helyette, mint P. Mobil- rajongó Bencsik Samut, a példaképemet zsibbasztottam. Nem hajtott el, megmutatott egy-egy figurát a gitárján; a mobilos időszakban a próbahelyükön, későbbiekben pedig a Dési Művelődési Házban, ahol már a Pandora’s Box alapító tagjaként gitározott. Sajnos személyesen már nem köszönhetem meg neki. Ezt követően körülbelül egy éven keresztül jártam Vörös Pisti lakására, akinek ugyancsak jó szívvel köszönöm az első lépések jó tanácsait. Sokat segített. A kezdetekkor többször meghívtak bennünket a P. Box és a Prognózis elé játszani.

Bencsik Samut említetted. Rajta kívül kik voltak akkoriban a hazai, illetve külföldi zenei példaképeid?

Nagyon szerettem Ritchie Blackmore és Jimmy Page játékát, de csodálattal figyeltem Tony Iommit is, mint a heavy metal úttörőjét. Elsősorban a kőkemény gitár-riffjei fogtak meg. Később a Scorpions, majd az UFO erősségének számító Michael Schenker hatására nagy nehézségek árán beszereztem egy Gibson Flyng V gitárt; ezt ma is használom felvételeken, de néha a koncerteket is ezen nyomom. A mai napig etalon számomra Gary Moore, a szólóit egyszerűen lenyűgözőnek tartom. Samuval egyetemben közös jellemzőjük, hogy nem csupán pályám indulásakor hatottak rám erőteljesen, de játékukat ma is jó érzéssel meg tudom hallgatni.

Életed egyértelműen összefonódott a Pokolgéppel, szaladjunk végig a legfontosabb állomásokon! A zenekar akkor bontott zászlót, amikor a klasszikus rockzene még a fősodorban lubickolt, Paksi Endrével és Varga „Pepével” mégis a hazánkban jószerével idegennek számító heavy metal stílus mellett döntöttetek. Nem tartottad túl kockázatosnak?

Valóban ebben a zenekarban tudtam, és tudom megvalósítani az elképzeléseimet. Éppen ezért soha nem próbáltam meg más bandákban játszani.  Azt csináltuk, ami nekünk tetszett, egyébként ma is ezt tesszük, ez esetben nem számol kockázatokkal az ember. Azt tudom mondani, hogy korosztálytól függetlenül csupán azoknak ajánlott a heavy metal művelése, akik a stílus iránt szívből elkötelezettek. Sajnos ez a műfaj a hazai médiában sohasem létezett. Akik a média csilivilire vágynak, azoknak nem ajánlom! 
A kezdetekben Nagy Feró sokat segített a zenei arculat kialakításában. Soha nem merült föl, hogy esetleg szorosabbra fűzzétek ezt a kapcsolatot? Itt akár arra is gondolhatunk, hogy a nyolcvanas évek közepén a Beatrice épp szünetelt…

A zenekarnak a nyolcvanas évek elejére már kialakult, önálló zenei arculata volt, ekkor ismertem meg közelebbről is Ferót. Meggyorsította azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen megjelenhetett a Pokolgép első nagylemeze, amely úttörőként a műfaj első hazai kiadványa lehetett. A hanglemezgyárral nem volt túl fényes a kapcsolatom.  Az első két lemezen Feró, mint szövegíró is jegyezte magát, ő írta több szerzeményem dalszövegét. Többek között például Az „Ítélet helyett” tételének, amelyet még Majka is feldolgozott. Tehát sokat köszönhetek Ferónak, kifejezetten baráti a kapcsolatunk. S, ha ő is hasonlóan gondolja, előfordulhat, hogy lesz még közös munkánk. Egyébként soha nem felejtem el, amikor a P. Mobil előzenekaraként megnézett bennünket, majd a koncert után elmondta – az egy kitétellel egyébként pozitív – véleményét: „Gábor, van egy szerkezet, amit úgy hívnak, hogy metronóm”.  Ezen a figyelmeztetésen elgondolkodtam, majd másnap első dolgom volt, hogy hangszerboltba rohanjak, és vásároljak egy metronómot. Ez a könyörtelenül pontosan ketyegő eszköz megtanítja a kitartó muzsikuspalántát a precíz, pontos hangszeres játékra.

Maradjunk még a nyolcvanas évek közepénél: az ekkoriban kialakult rockzenei válságot nemhogy túlélte a társulat, de sikert-sikerre halmozott. Olyannyira, hogy a tagcserék sem rendíthették meg. Mi vezetett mégis az 1994-es feloszláshoz?

A kilencvenes évek eleje-közepére bennünket is utolért az említett válság. Ekkorra az emberek elfordultak a zenétől, megjelentek a számítógépek, az élő zene erősen háttérbe szorult.  Ebből tehát nem tudtunk megélni, amit minden egyes tag más- és más módon dolgozott fel. Volt, aki elment vendéglátózni, pénzt keresni. Tudomásul vettem, más egyebet úgysem tehettem; aki menni akar, azt úgysem lehet visszatartani. Én kitartottam, maradtam a műfajnál, és továbbra is írtam a számokat.

Aztán előtag nélküli Gép elnevezéssel mégiscsak létrejött egy formáció. Milyen koncepció mentén alapítottátok, illetve működtettétek ezt a csapatot? 

1995-ben Gép néven és címmel megjelent egy, akár saját szólóanyagomnak is felfogható album. Az imént említett hullámvölgyet követően aztán a kétezres évek elején úgy tűnt, a metal új erőre kap, ismét érdemes dolgozni. A koncepció tehát nem változott, továbbra is kitartottunk választott műfajunk mellett. Amikor egy tucatnyi dal elkészült, szóltam Rudán Jocinak, talán fel kellene venni. Ennek az albumnak a lemezbemutatóján már Pintér Csabi „Pinyő” barátom játszott a basszusgitáron, és mindmáig ezt teszi. Kitart a zenekar mellett, együtt osztozunk jóban, rosszban. A gitárosokkal azonban kissé bajban voltunk, egymásnak adták a kilincset ezen a poszton. Előbb ugyancsak a Carmen zenekarból (Pinyő is ennek a tagja volt – a szerk.) érkezett Szilágyi Ede dobos, valamint a Lady Macbethből Láris „Csiga” László gitáros, akikkel már össze tudott állni a szokásos négyes felállás. Aztán 2000 tavaszára napvilágot látott – immár ismét Pokolgép néven – a Csakazértis lemezünk.

Ahogy haladunk előre az időben, egyre többen igazolnak az Égi zenekarba. Kun Péter kiváló gitáros mellett Németh Lászlót, a banda első énekesét is elvesztette a Pokolgép. Hogyan emlékszel rájuk?

Mindkét zenésztársam egy évig volt nálunk, és igen fiatalon távozott. De ide sorolható a 2014-ben elhunyt Révi József gitáros is, aki úgyszintén kevés időt töltött velünk. Nagyon sajnálom mindnyájukat, de mint mondják, a sors útjai kifürkészhetetlenek. 

Petivel gyakorlatilag egyetlen demo felvétel készült, amit fel is tettünk a ’90-ben készült lemezre. Mikorra „hivatalosan” is a zenekar tagja lehetett volna, (ehhez legalább egy lemezt kellett volna együtt megcsinálnunk) úgy döntött, hogy két hasonló kaliberű banda közül a jobban fizetőt választja. Egyébként emberileg is, szakmailag is, tökéletesen megfelelt az elvárásoknak.

(Folytatjuk) Hegedűs István


2019. november 19. 17:16

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA