Szuper gitárral tiszteleg a Cort
Surabaya Kelet-Jawa fővárosa, Indonézia második legnagyobb városa. A Cort legnagyobb hangszergyára is itt található, az X-URABAYA a 2015-ben 15 éves X széria tisztelgése a város előtt. Surabaya város neve az indonéz cápa (suro) és krokodil (boyo) szavakból tevődik össze, ugyanis egy helyi legenda szerint ennek a két hatalmas állatnak a versengése, harca vezetett végül a város megalapításához. Ez a gravírozott – népi mintákkal gazdagon körített – motívum uralja a hangszer előlapját is, mellyel meghatározza az egész gitár külső megjelenését. Az állatokat elnézve azt is mondhatnánk stílszerűen, vagy épp poénoskodva, hogy ez a gitár biztos elég harapós. No, de ne vágjunk a dolgok elébe... Úgy vélem, mindenképp szép gesztus az óriási gitárgyártótól, hogy az őt befogadó város tiszteletére egy spéci hangszert tervezett. S hogy ezt a tisztelgést hogyan valósították meg, arról most fogunk képet alkotni...
A mi lapunk olvasói az elmúlt években gazdagon el voltak látva információval a Cort gitárokat illetően, így gondolom ma már senkinek nem meglepő, hogy a gyár egy igazi innovációs tárházat felvonultató szuper gitárt álmodott meg erre az alkalomra. S gondolom az sem meglepő, hogy mindezt kiváló minőségi munkával és válogatott alapanyagokból, alkatrészekből, valósították meg. Vegyük is szépen sorba...
A hangszer küllemének megállapítása természetesen ízlés dolga, de azt gondolom, hogy nem járok túl messze az igazságtól, ha a tetoválásokra emlékeztető stílusban lézer gravírozott gitárt – első blikkre – dögösnek nevezem. Azért, ha az ember valahol egy ilyen hangszer közelébe kerül, minimum elkéri egy kis „tapizás” erejéig, mert az rögtön látszik rajta, hogy különleges darab. Nem csak a nyilvánvaló grafikai megjelenésére gondolok, hiszen nem kell sokáig nézegetni ahhoz, hogy feltűnjön rajta a spéci húrláb és a két speciális hangszedő is. Illetve arról se feledkezzünk meg, hogy az X széria eleve az egyik legvonzóbb superstrat formájú hangszer, ami azért szintén nem elhanyagolható tényező. S amikor túljutott a szemünk az első adag információn, még mindig ott vannak a finomabb részletek is, mint például a test egyedi domborulatai, melyek más-más szögben ívelnek az alsó és felső szarvaknál, vagy a test felső és alsó szélének köríveinél, s megint másképp a test fenék részénél, alul és felül is. Aztán ide sorolhatjuk a hangszer tapintását is, amely extra selymes és természetes érzetű. Ugyanakkor végtelenül szilárd, feszes a hangszer és elég nagy tömegű is, utóbbi egyértelműen az Evertune húrláb mechanikájának tudható be.
Ezzel meg is érkeztünk az alapanyagok témakörhöz, amelyben azért eget verő meglepetések semmiképp nem fognak bennünket érni. A test anyaga ugyanis hársfából, a nyak pedig 3 db kemény kanadai juharból készült (innen a szilárd és feszes érzet), amely rózsafa fogólapot és 24 Jumbo érintőt kapott. A nyak-test összetételét pedig csavarozással oldották meg.
A mechanika elemek közül a hangolókulcsok sima Die-cast modellek, vagyis mindarra, amit most le fogok írni, valójában semmilyen ráhatásuk nincs. Annál inkább az Evertune húrlábnak, ami minden kétséget kizáróan óriási innováció és speciális/zseniális találmány, melyet röviden úgy jellemezhetnék, hogy egy állítható érzékenységű, húrmozgást kompenzáló rugós szerkezet. A találmány nem új, hiszen már 5-6 éve megszületett, mégis kevésbé ismert, vagy elterjedt hazánkban. Pedig megszünteti a hangolódást – még a hőmérsékleti ingadozásból fakadókat, és az extrém hajlításokból, vagy húrnyüvésekből származókat is – ezért gyakorlatilag SOHA nem kell hangolni a gitárt. Persze ez 100%-osan nem lehet igaz, de tény, hogyha az első alkalommal jól beállították a rendszert, akkor minden képzeletet felülmúló hatékonysággal tartja félelmetesen pontosan a beállítást. Teszi mindezt úgy, hogy közben nem sérülnek a hangkitartás, vagy a rezonancia-átadás – gitáros szempontból elengedhetetlenül fontosnak tartott – feltételei. Annyira hatékony, hogy a beállítási határait egészen addig kitolhatjuk, és az egyes húroknak akár azt is megadhatjuk, hogy egy sima vibrátóra se reagáljanak. Vagyis egészen picire állítva a toleranciáját, elérhetjük azt, hogy a gitár húrjai semmilyen lebegéssel, lebegtetéssel, nyújtással, húrnyúlással kapcsolatos mozgásra ne reagáljanak. Ez elképesztően jól jön a stúdiómunkák alkalmával, vagy azoknak a ritmusgitárosoknak, akik folyamatosan akkordkísérettel, vagy metal riff-eléssel keresik a kenyerüket. Mivel a rendszert úgy alkották, meg, hogy húronként állítható a toleranciaérték, ezért a variációs lehetőségek igen szerteágazóak és ízlés/igény szerint személyre szabhatóvá teszik a húrláb felhasználását. Amennyiben például azt szeretnénk, hogy a három mély húr ne reagáljon, de a három magas húr igen, akkor ezt is könnyedén beállíthatjuk, s így nyugodtan „zúzhatunk” bármilyen vehemensen az alsó húrokon, nem lesz hallható semmilyen elhangolódás, vagy lebegés, míg a nagy szólókról sem kell lemondanunk, hiszen a magas húroknál engedi a rendszer az intonációs mozgásokat. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy teljesen mechanikus szerkezetről van szó, tehát a beállításokat nem veszíti el a húrcsere alkalmával sem. Soha az életben ilyen gyorsan és problémamentesen nem lehetett még egy húrt, vagy húrkészletet lecserélni és azonnal visszahangolni, majd rögtön teljes pontossággal játszani a gitáron, mint most az Evertune húrláb segítségével.
Normál körülmények között a mechanikus részek bemutatását minden esetben megelőzi a hangszer játékérzetét bemutató szakasz, viszont ennél a gitárnál – érthető módon – a játékérzetet is jelentősen befolyásolja a mechanikai összetétel, s ezért vettük előre. Amennyiben a húrláb egyszeri, de nagyon precíz beállításán túljutottunk, akkor páratlan – igazán felső kategóriás – élményt nyújt a játékérzet ezen a hangszeren. Minden fekvésben kiválóan, kényelmesen – mondhatni élményszerűen – akusztikusan is élvezető módon játszhatunk, ami persze ebben a kategóriában elvárás is, de ezt lazán hozza a gitár.
A megszólaló elektromosan erősített hang véleményezése legalább annyira szubjektív dolog, mint a küllem megállapítása. Ennek legmeghatározóbb összetevője kétség kívül a hangszedő és az elektronika. A gitárunk ebben a tekintetben is igencsak úttörőnek nevezhető, hiszen a 2015-ben NAMM arany díjat nyerő Fishman Fluence Modern Humbuckers (H-H) hangszedőkre esett a gyártó választása. A Fishman márkanév nem ismeretlen a gitárosok körében, hiszen az akusztikus gitárok hangszedőinek és elektronikáinak területén több évtizedes tapasztalattal és jó néhány meghatározó – olykor piacvezető – fejlesztéssel ajándékozta már meg a húros hangszerek szerelmeseit a gyártó. Az elektromos gitárok tömeges hangszedőpiacát uraló DiMarzio, Seymour Duncan, EMG triumvirátusának egyeduralkodását vélhetően nem rengeti majd meg ez a hangszedőcsalád sem, de legalább lesz egy szegmens, ahol alternatívaként megjelenik egy üde, friss gondolat, vagy ahogyan ők maguk is definiálták a hangszedőket: MODERN ENERGIA. Hosszas próbálgatás után nyugodtan állíthatom, hogy ez a szókapcsolat egyébként a legvelősebb összegzése mindannak, amire a hangszedő képes. Persze nem rázhatjuk le ezt a kérdést ilyen egyszerűen, mivel itt is jelentős innováció húzódik meg a háttérben, ami mellett semmiképp nem mehetünk el szó nélkül. A hangszedő alapvetően választható kerámia és alnico mágnessel 6, 7 és 8 húros gitárokba egyaránt beszerelhető. A mi gitárunkban kerámia hangszedő található, amely Modern Active és Modern Active High módban használható. Ezt a tónus poti push/pull kapcsolójával válthatjuk. A két állás között az a különbség, hogy a Modern Active (passzív mód) simán egy állat humbucker hangzás, míg a Modern Active High (aktív mód) dupla állat hangzás. Viccelődve az előbbi csak a krokodil, az utóbbi viszont a krokodil és a cápa együtt. Ez a hangszer tényleg olyan, mintha beleköltöztették volna Surabaya szellemét... rendkívül harapós. Az elektronika többi része egy háromállású hangszedő-váltó, és egy hangerő, valamint a push/pull-os hangszín poti. Azt gondolom már mondanom sem kell, hogy teljesen zajmentes mindkét hangszedő, mindkét állásban. A hang karaktere pedig nagyon modern, tud egészen csilingelően és egészen vastagon, telten is szólni. Abszolút lehet a legdurvább rock zenékhez is használni, miközben simán tolhatunk vele bluest, vagy country-t. Elég széles spektrum, mégis hitelesen, meggyőzően hozza a gitár.
Nem is nagyon maradt más hátra, mint az összegzés, amely végtelenül pozitív. Most már azt is elárulom, hogy ez nem egy olcsó hangszer, hiszen 289.900Ft-ba kerül. De ha figyelembe vesszük, hogy mit kínál ezért az összegért ez a limitált szériás a hangszer, melynek az ára kifejezetten nyomott (természetesen jár hozzá egy kemény tok is), akkor őszintén szólva kimondottan olcsónak mondanám. Meg is indokolnám ezt az állításomat: abban az esetben, ha körbenézünk a legismertebb, legközkedveltebb modern gitárokat gyártók körében, akkor azt vehetjük észre, hogy ezért az összegért, nemhogy egyedi, nemhogy innovatív, nemhogy abszolút felső kategóriás gitárokat nem találunk majd, hanem leginkább a közép kategóriába – bizonyos márkák esetében annak is csak az alsó szegmensébe – tartozó hangszereket kaphatunk. Vagyis az az ár/szolgáltatás arány, amely az alacsonyabb árú Cort gitároknál is megfigyelhető és általunk már számtalanszor hangoztatott, kiemelt érdeme a gyártónak, simán igaz ebben a magas kategóriában is. De hogy egészen konkrét legyek... ha ennek a gitárnak a fején egy másik – jól ismert – márkanév lenne található, akkor szemrebbenés nélkül elkérnének érte 500-600 ezret.
Mindent összegezve, az X-Urabaya egy elképesztően bátor és egyben elegáns megoldása egy szép évfordulónak, amelyre méltán lehet büszke a Cort gyár és Surabaya városa egyaránt. A gitáros kollégáimnak pedig azt tudom javasolni, hogy próbálják ki... nem harap. (Amúgy de.)
Andrásik Remo
2016. október 16. 18:05