MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Kémeri Péter – Önéletrajzi könyv a menedzsertől

Kémeri Péter hosszú idő elteltével nyúlt helyenként kényes témákhoz a frissen megjelent Sarockba szorítva – A menedzser című könyvével. Az idő sok mindent lecsendesít, feledtet, de aminek jönnie kell, az kikívánkozik az időtől függetlenül is. Önéletrajzi kötet lévén Péter logikusan saját meglátásait tálalja, sok tapasztalatot, tanácsot, de magunk is leszűrhetünk konklúziókat. Tanulságos történetek sorakoznak, zenekaroknak, menedzsereknek piaci gyorstalpaló is ez a kötet, hogy kerek legyen a történet.

Én pár nap alatt kiolvastam a könyvedet, hiszen van annyira olvasmányos, hogy ha valaki Tankcsapda ügyben vagy zenei ügyekben érdeklődik a dolgok iránt, az a te kötetedből elég sok mindent megtudhat. Egyrészt érdekes sztorik is vannak, másrészt meg tapasztalatok közvetítése a jövő menedzserei számára. Engem érdekelnének az előzmények is. Ha jól tudom, te már jóval korábban tervezted ennek a kötetnek a megjelentetését. Illetve még más címe is volt a munkafolyamat során...

Ahogy Laci az egyik dalban aposztrofálta, „a Tankok mi vagyunk”. De mi is vagyunk, azok az emberek, akik már a jelenlegi ’csapda életéből kimaradtak - akár saját döntés alapján, akár kényszerített döntés alapján. Ez egy önéletrajzi könyv, valamikor ’91-’92-ben elkezdtünk együtt dolgozni a srácokkal egy akkori könyvön. A banda ’89- re van születésileg datálva, mert, hogy akkor találkoztak velem és akkor volt az első olyan frenetikus, átütő erejű koncert élményük, ami több száz ember előtt zajlott az Újkerti Művelődési Központban. De ez részletesen benne van a könyvben, el lehet olvasni. Volt egy Auróra koncert 1989. október 14-én, ahol én már aktív koncertszervezői tapasztalattal voltam itt Debrecenben felvértezve, s bulikat szerveztem a perifériába szorított zenekaroknak. Akkor a rock egyáltalán nem volt biznisz ágnak tekinthető dolog. Se multi cégek nem kapkodtak érte, se közönségszervezők, tehát egy ilyen periférikus, megtűrt mezsgyén volt. Akkoriban a tiltott- tűrt-támogatott elv még működött, de gyakorlatilag a rendszer az már felbomlóban, újjáalakulóban volt. Minden változott, új cégcsoportok, új vállalkozási formák jöttek létre. Mi ezt akkoriban a hangos csörömpölés és garázs zenekarosdi indulásában nem is vettük észre. Mindegy volt, hogy mi zajlik körülöttünk, mi csak toltuk azt, amiben hittünk. Ebből mára már egy iparág és egy méltán sikeres zenekar is kinőtt. Ez a rövid történet, de nem csak erre a zenekarra támaszkodva írtam meg a könyvemet, hiszen nem a kiválást követően jelentettem meg - pontosan azért, hogy nehogy az legyen, hogy: Uhh! A sértett menedzser, aki kikerült a biliből, és most nem tud a kondérból merőkanállal szedni, most irigységből írja.

A másik nagyobb történet, hogy elkezdtem a Hegyalja fesztivált egykori üzlettársaimmal megalapítani, működtetni, ami 10 éven át sikeresen dübörgött alattunk, aztán ott is a pénz mindent felemésztett. A legnagyobb rákfenéje az embereknek a pénz és a habzsolás, a kincs utáni vágyakozás, az örök elégedetlenség. Én próbáltam más zenekarokkal is hosszabb ideig együtt dolgozni, nagyon nehéz szerepük van ma Magyarországon azoknak az embereknek, akik külsősként egy formációhoz csapódnak. Ahol kettőnél több ember van, ott már a pszichológia is közrejátszik az együttműködésükben. Olyan ez, mint az óvodában, amikor hárman játszanak, akkor kettő ki akar mindig egyet szorítani. Ezekről a játszmákról is szó van ebben a könyvben, ami nem egy nyálas sikersztorit csöpögtető történet. Az én oldalamról nézve sem egy nagy glória van a fejem felett ebben a vonatkozásban, miután a zenekarból kikerült tagoknak és nekem is gyermekem van és abban a korban vannak ők is, hogy már kérdezgetik, hogy mi történik, történt. A világba kitekintenek és természetesen ebben a zene is benne van, mert az ember életét ősidők óta átfogja a zene, a zenélési vágy és a zene hallgatásának szeretete. Azt gondolom, hogy minden emberhez közel áll az, hogy: zene. Az, hogy ki milyen műfajt szeret, az egy másik történet. Egyébként is bizonyos kor elteltével a zenei műfajok átjárhatóak lesznek egy adott ember fejében. Tehát ez a könyv ezt hivatott bemutatni.

Ha már a részletekbe belementünk, hogy mik vannak a könyvben, beszéljünk arról, hogy volt egy szerzőtársad is, aki gyakorlatilag papírra vetette azt, amit te elmondtál. Ő nem más, mint Kenyeres Attila. Róla mit kell tudnunk és mikor fogtatok neki a melónak?

Négy évvel ezelőtt találtunk egymásra Attilával a könyv kapcsán, de őt már 2002 óta ismertem, egy közös rendezvény hozott össze minket. Dolgozott ő közéleti-politikai újságíróként, aztán egyetemi oktató lett, de ismeretterjesztő könyveket is írt már.

Egy önéletrajzi könyv mindig kényes annak, aki az úgynevezett „családi titkokat”, üzleti titkokat kiadja. Több barátom is próbált segíteni a könyv megírásánál, van, akivel az idő és távolság végett nem jutottunk előre - és ezek egyike vagy te is. Úgyhogy Attila lett a megoldás, az ő hathatós segítségével sikerült azokat a káromkodásokat, egyes jegyzeteket, lábjegyzeteket lenyesegetni, amelyek fölöslegesek voltak. Ő megpróbálta a beszélgetéseket olyan mederbe terelni, amire mondjuk az én agyállományom már nem volt képes. Ezúton is köszönöm Attilának azt a türelmet, és főleg azt a hitet, amelyet abba vetett, hogy ez a könyv meg fog végül születni és olyan kézzelfogható formában megjelenik, ahogy most egyes benzinkutaknál és könyvesboltokban is kapható.

Ügyvéddel át kellett e nézetni a neccesebb szövegrészek, illetve nyilatkozataid miatt a könyvet? Volt-e ilyen biztonsági tényező a megjelenés előtt?

Igen, ez úton is szeretnék köszönetet mondani annak az ügyvédnek, aki a hátunk mögött áll és nagy türelemmel foglalkozott velünk, és nagyon alapos munkát végezett. Felhívta a figyelmünket azokra a buktatókra, amelyek esetleg személyiségi jogokat sérthetnek, vagy bármilyen egyéb dologra, ami jogilag kikezdhető lett volna. De most jelzem ezúton is mindenkinek, hogy ez egy önéletrajzi könyv! Tehát én nem kívülről csapódtam ebbe a kalamajkába, hogy úgy ömlengjek vagy köpködjek valamiről, hogy nem vettem részt benne. Tartósan benne voltam, nem egy hétig, nem egy évig, hanem egy tíz éves periódust sikerült ebben lehúznom. Azt gondolom, pont az az időszak vetett ki mindenkit a produkcióból, amikor már a hátradőlés, a kényelem és a siker útjára mentek az események - a zenekarnál is, meg már a fesztiválnál is. Az emberi tényezők sokszor mindent felülírnak, nem csak itt, hanem családi kapcsolatban is. Ilyen az emberi természet, ezzel meg kell próbálnunk mindannyiunknak együtt élni és megbékélni. Nekem ez a könyv egy lelki fröccs. Azt gondolom, hogy jó, hogy végre így kiírtam magamból, és finoman fogalmazva megpróbáltam átadni azokat az esetleges belső keserűségeket vagy fájdalmakkal járó dolgokat, amelyeket én megéltem, hordoztam magammal. Most mindenki olvashatja ezeket a sorok között...

Nekem is az jutott eszembe, hogy nálad ez azért egy terápia is tulajdonképpen, hogy így kiírtad magadból ezeket a dolgokat. Mondjuk, én azt mondom, hogy szerencsésebb lett volna - a te utóbbi éveidet ismerve-, hogy ha ez az anyag hamarabb jelenik meg, akkor talán hamarabb nyugszol meg. De folytassuk! Egy dalrészletbe kapaszkodva: Föl sem hívja a menedzsere… Ez az igazság?

Ez is egy ilyen álszent duma része, most is felhívtam Lukácsot és adtam neki könyvet, ellentétben azzal, hogy ő az újra kiadott és újra remixelt lemezeinkből egy darabot sem juttatott el nekem. Annak idején az aranylemezt is nylon zacskóban kaptam meg egy közös kollégán keresztül. Úgyhogy, aki köddé vált, az nem a menedzser, hanem ő.

Régebbi Tankcsapda tagokkal - akár az ős tagokkal- mennyire tartod a kapcsolatot?

Részemről, mindig, mindenkivel tartottam a kapcsolatot. Egy szervezőnek az a dolga, hogy kapcsolatot tartson mindenkivel, azzal is, akit esetleg nem annyira kedvel. Tehát ez egy alap felállás, hogy mindenkihez próbálok pozitívan fordulni.

Labival elindítottunk egy zenekart - nem mondom a nevét, nem reklámozom-, tettem érte eleget, miután egy-két helyre sikerült besegíteni, abban a pillanatban ő is köddé vált. Buzsikkal nagyon jóban vagyok mind a mai napig, de az ő véleménye benne van a könyvben is, tehát nem csak az én álláspontom került megfogalmazásra a kötetben. A tagokat is invitáltuk egyébként, mindenkit egyenként, hogy szóljon hozzá a könyvhöz, nyugodtan fikázhatnak, becsmérelhetnek. Beszerkesztettük volna a véleményüket, de elzárkóztak ettől. Cseresznyével, amikor kikerült a zenekarból, 12 év után, leültünk ugyan arra a helyre, ahol annak idején megismerkedtünk és egy bambi mellett azt mondta, hogy: ne haragudj rám Peti, igazad volt, akkor nem láttam át a dolgokat. Ez is egyfajta lelki elégtétel volt nekem, ennek is nagyon örülök, hogy megtörtént.

Tudsz róla valamit egyébként, még Amerikában él?

Kint van Amerikában, igen, és onnan intézi a dolgait, ami még Magyarországhoz köthető. Úgy hallottam, hogy ők sem jó szájízzel váltak el, de ezt talán majd egyszer ő elmeséli neked. Én ebbe nem akarok ilyen szinten beleavatkozni.

Mikor ti külön váltatok a Tankcsapdával, akkor gyakorlatilag egy ilyen hírzárlat jellegű, közösen megfogalmazott közlemény volt, hogy ti már nem vagytok együtt, a továbbiakban nem te viszed a zenekart, elváltak az útjaitok. Volt-e olyan, hogy régebbi barátok, ismerősök érezhetően már nem úgy közeledtek hozzád, mint korábban? Tehát érezhető volt-e olyan légkör, hogy többen ellened fordultak?

Amikor elváltunk, akkor a zenekar már egy teljesen önálló, önjáró gépezet volt, vitte a tehetetlenségi erő. Gyakorlatilag már csak egy „bio naptár robot” kellett hozzá, hogy a dátumokat megfelelő időben bedobálja, hiszen már minden utat kijártunk, mindent megtöltöttünk. A Petőfi Csarnokot, a szabadtéri színpadokat, a nagy nyári fesztiválok mindegyikére visszatérő meghívott volt a zenekar.

Annak idején multi cégeket nem nagyon akart a zenekar a maga közelébe engedni támogatóként, szponzorként. Ennek ellenére én már próbálkoztam akkor is ilyen cégeknél, de ezt mindig a zenekar dobta vissza, hogy nem akar multisodni, ami aztán persze bekövetkezett később, hiszen ez egy természetes velejárója a fejlődésnek. Még több ember eléréséhez még több pénz kell, még nagyobb marketing, még nagyobb háttérmunka.

Érezhető volt a váltás, mivel addig kb. 200 ember hívogatott az azt megelőző évben, utána lett belőle 40 - a következő évre. A 160 csak „puszi jegyes haver” volt, köd és pára. Az év végi koncertekre voltak ezek a baráti kellemes karácsonyt, boldog újévet, meg adjál két jegyet című fejezetek… Ez kristálytisztán megmutatta, hogy kik az igazi barátaim. Az elmúlt 16 évben pedig teljesen kikristályosodott, hogy ki az, aki - ahogy a barátnőm mondja most nekem - egy cápa színű fürdőnadrágban is szeret és elviseli a jó és rossz tulajdonságaimat, mert nem csak a jót kell elviselni az embereknek. Egy párkapcsolatban, de akár egy munkakapcsolatba is el kell viselni a másiknak a rossz, negatív tulajdonságait is – bizonyos mértékig – hogyha közösen akarnak célt érni, akkor egymást kell ebben a dologban formálni.

Te látsz most olyan pontot, ahol te hibáztál és esetleg jogosan érhet kritika a zenekar részéről?

Nem volt a menedzsernek menedzsere…

Hallgatsz e Tankcsapdát azóta, mióta nem te vagy a menedzser? Az új lemezekre, dalokra mondjuk kíváncsi vagy?

Mindegyik új lemezt idővel, ahogy a kezem közé kerültek vagy valaki átküldte azokat, meghallgattam. Megmondom az igazat, egyszer vagy kétszer hallgattam meg ezeket az albumokat és kihallom a dalokból azokat a sorokat, amelyek felém vannak irányítva, és bele vannak bújtatva költői eposzba… Nekem hiányzik már belőle az, ami régen volt, szerintem az első tíz évből él a zenekar, és ennek a lendülete viszi őket, de én erre már most azt szoktam mondani, hogy legyen ez az ő dolguk!

Itt van az új feltörekvő generáció, akiknek szintén meg kell ragadni a lehetőséget és a kínálkozó alkalmat, ugyanúgy, ahogy mi ’88-’89-ben és a ’90-es években tettük. Most ugyanazokat a nehézségeket, lehetőségeket láthatja maga előtt egy friss csapat, mint amit mi láttunk anno. Csak a nagy zenekarok vannak a nagy színpadokon, nem lehet bekerülni jó helyekre, nem foglalkozik velük a média – és még sorolhatnám! De azt üzenem mindenkinek, hogy kitartónak kell lenni, és még egy fontos dolog, az idő sokkal több mindent tud megoldani egy tartós munkával, mint esetlegesen pillanatnyi nagy pénzek beömlesztése. A közönségnek is szüksége van arra, hogy megfelelő idő alatt fogadjon be dolgokat.

Sok zenekarral dolgoztam együtt és mind azt képzelte, hogy ha Kémeri Petivel fog együtt dolgozni, akkor ő gyorsan, pár helyre körbetelefonál és akkor majd hirtelen híresek lesznek és tízezrek jönnek a bulijaikra. Nos, ki kell ábrándítom mindenkit, ez nem így működik – még az én szintemen sem! Mindenféle összetevőkre szükség van ahhoz, hogy siker legyen.

A kérdésedhez visszakanyarodva, a sajtónyilatkozatnál megbeszéltük, hogy nem fogjuk egymást bántani ezekben a dolgokban, de ez nem így sikerült. A sajtónyilatkozatok, megjelenések elég egyoldalúra sikerültek, a mi véleményünket - ha meg is kérdeztek minket bizonyos esetekben - volt, hogy valakik kicenzúrázták. Több konkrét dologról is tudok, hogy a leírt véleményem nem kerülhetett bele egy adott sajtómegjelenésbe, mert akkor az rontja az imázst…

A sikerességhez tartozik a vélemények formálása, az ehhez kapcsolódó kapcsolati tőkék. Én azért is mentem el a különválás után Debrecenből, mert azt éreztem, körbe vagyok véve ellenséges panelekkel. Tehát, egyfajta kényszermenekülés is volt ez az én részemről. De, amikor visszaköltöztem néhány éve, akkor is találkoztam olyanokkal, akik mondták a legendákat. „Húú, te ezt csináltad, azt csináltad. Így nem plakátoztál, ez volt, az volt, amaz volt.”

De visszamentél! Felvetted a kesztyűt?

Új falak épültek, régi és új dolgok bástyázták magukat körbe, és az én szerepem egyébként a városban kicsit a kellemetlen, igazmondó juhász esete, és ezt nem nagyon szeretik az emberek a környezetükben... Azt, aki látja az igazságot és ki is tudja mondani - és egyébként ott is volt az eseményeknél. Nagyon kellemetlen ilyen szituációban blöffölgetni dolgokról. Tehát, én még azt érzem, hogy egy furcsa, negatív mítosz vesz itt engem körül.

A könyv további részei részint arról szólnak, hogy te a Tankcsapda után hol dolgoztál, mivel foglalkoztál, illetve egy menedzser gyorstalpaló is szerepel a kötetben. Volt rádiós időszakod, volt lemezkiadós időszak, illetve több zenekarral is foglalkoztál. Mennyire volt ez neked kényszerpálya? Mennyire tudtad élvezni ezeket a Tankcsapda után?

Én menet közben is szerettem volna a munkaterületemet szélesíteni – még a tankcsapdás időkben. Már annak idején, a helyi Debreceni televízióban, rádióban mindenféle ifjúsági magazinokat gyártottam, ahova mindig becsempésztem a zenét, természetesen a sajátjainkat is! De egy ilyen istállóban mindig csak egy vagy két csődör akar nyihogni. Nem nagyon akarja megtűrni a többieket, tehát így nem tudtam más zenekaroknak hatékonyan, hathatósan segíteni. Nem tudtam menedzsment irodát építeni, ami nagy hiba volt és a későbbi éveimre ez rossz hatással volt, pláne, ha napjainkat tekintjük.

Később is természetes, logikus volt az, hogy zenekarokkal foglalkozom. Van olyan is, amit már bánok, hogy sikeres zenekart, vagy más műfajba tartozót nem karoltam jobban fel, vagy nem álltam oda mellé. "Ohh, én rocker vagyok és megvannak a saját elveim!” De végül is, a csekkek nem kérdezik meg, hogy honnan gurulnak a forintok.

Nem belőlem fogyott el a szufla, hanem az adott produkcióból tűnik el sokszor a hit.

Vegyél egy kezdő zenekart! A srácok nem tudják, hogy mit csináljanak, azt tudja, hogy nekik megjelenések kellenek, média, marketing stb., látják, hogy te egy sikeres ember vagy, kapcsolatokkal rendelkező média szakember, újságíró. Elkezdenek neked smúzolni, hogy dolgozzatok együtt, nyilvánvalóan szükségük van a kapcsolataidra. Te bejuttatod őket különböző médiumokba, tévékbe, rádiókba, koncert helyszínekre stb. Bekerülnek általad ezekbe a lehetőségekbe, de nem úgy sül el az egész, ahogy ők várták, nem akkora a tűzijáték, mint augusztus 20-án, csak, mint egy kis kerti partyn. Kin ül ki a csalódottság legelőször? Hát a zenekar tagjain, és ezt követően elkezdenek fikázni téged. Miattad voltak ott kevesen, te nem tettél meg mindent... Hiába magyarázod, hogy ezek az első lépcsőfokok, és lehet, hogy a harmadik lépcsőfok is még ugyan olyan mélynek tűnik.

Igen, gyorsan nem lehet komoly sikert elérni, esetleg nagy pénzzel, maradjunk ennyiben!

De nagy pénzzel sem tudsz akkora sikert elérni, mint amilyet ők maguktól – jól megalapozott dolgokkal, több éves energia befektetéssel.

De jobb pénzzel, mint csupasz seggel, mondjuk így!

Most is vannak előadók és már jó ideje itt az internet világa, nálunk még postagalamb hozogatta a leveleket, és heteket vártunk egy-egy levélváltásra. Most már e-mailen, egy klikkel elérsz bárkit. Vannak olyan előadók is, akiket olyan szinten fel tud kapni a közönség, hogy ez bekényszeríti őket a rádióba, mert megkerülhetetlenné válnak. Megvan a lehetőség a mai technikáknak köszönhető vívmányokban, utána már csak a koncertre kell kivinni az embereket. Van sok olyan mostani név, akik előtt azt mondom én is, hogy le a kalappal, mert szinte önmaguk gyártottak – házilag- sikert, és marketinget is maguk körül. A mai rádióknak jelentős szerepük van, a közszolgálati rádiónak is, ami most egyébként arculatot váltott. Én nagyon várom azt a pillanatot, amikor valójában olyan rádió lesz, amit a valódi hallgatók fognak szerkeszteni.

Mivel foglalkozol mostanában, menedzselsz e zenekarokat vagy valamilyen más produkciókat?

Jelen pillanatban ennek a könyvnek a promóciója zajlik, és erre koncentrálok minden energiámmal, hogy a lehető legrövidebb idő alatt hatékony sikert érjünk el, és ez a könyv mindenkihez eljusson a partnereim segítségével. Ezúton is köszönök minden segítséget, bár vannak nagy meglepetések néha.

Igen, van az az egy-két zenekar, akiket amúgy megemlítek a könyvemnek a végén, ők a második, harmadik vonalban dolgoznak, és van egy gyönyörű, tündéri hastáncos duóm, két lánnyal, akik a háttérben állnak - nem csak testileg, hanem lelkileg is-, ami, azt gondolom, igen fontos manapság. És még a kislányommal igyekszek minél több időt eltölteni, hogy tudjon olyan élményekhez jutni, ami csak apával történhet meg.

PAYA


2016. június 24. 14:16

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA