Sóhajok lépcsőháza vezet Tündérországba
Bár ez az interjú tavaly év végén jelent meg a Music Media Magazin decemberi print számában, s az ember úgy gondolhatná, hogy talán már nincs is aktualitása, hisz a 2015. októberében megjelent lemeze kapcsán faggatta munkatársunk Lojzit. Ám úgy vélem, hogy Lojzi ennek a beszélgetésnek a során (is) olyan időtlen és – zenész szívvel élők számára – meghatározó üzeneteket mond el, melyeket érdemes újra és újra elolvasni, s ezért a Music Media Online magazinjában is feltétlenül helye van az interjúnak. (Andrásik Remo – főszerkesztő)
Interjú Németh Alajos „Lojzival”, a Bikini basszusgitáros-zenekarvezetőjével, a tavaly októberben megjelent első szerzői lemeze kapcsán. Németh Alajos, közismertebb nevén Lojzi, immár több mint negyven éve ír dalokat, mindig aktuális zenekara számára, legyen az a Mini, a Dinamit, vagy immár harminchárom esztendeje, a Bikini. Idén jelentkezett első szerzői lemezével, melyen jól ismert művészek zenésztársai: Lukács „Peta” Péter gitáros, Makovics Dénes szaxofonos, Mihalik Viktor dobos – ők a Bikini kötelékéből – valamint az énekesek: Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy), Keresztes Ildikó, Nagy Feró, Huszti Béci (ex-Southern Special) s végül, de nem utolsó sorban Pacziga Linda (Lindám), akit a Bikini vokalistájaként is ismerhetünk. A kilenc dalt felvonultató Sóhajok lépcsőháza központi témája Székelyföld, az ottani honfitársaink élete, Lojzi székelyföldi élményei. Az album születésének körülményeiről, valamint alkotói módszereiről kérdeztük a szerzőt.
Hogy-hogy ennyi idő elteltével jelentkeztél első szerzői lemezeddel?
Nem volt eddig bátorságom ilyen „magánkirándulásra”, amit most tettem, egyébként időm sem nagyon volt. A Miniben töltött éveim nagyjából ki is elégítették az összes zenélési ambícióimat, jazz-rockot játszottunk, és a basszusgitárnak nagyobb szerepe volt, több számban is basszusszólóztam. Utána, beleszerettem a hangosabb rock zenébe, először a kaliforniai West Coast-ba. 1978-ban megalapítottuk a Dinamitot, s itt már szerzőként is kiélhettem magam, a dalok nagy részét én magam írtam.
A mostani lemez születésének körülményeiről mit tudhatunk? Meghallgattam néhány dalodat a YouTube-on, és ott még Szerelmem, Erdélyország néven futott az album.
Úgy keveredtem ebbe a munkába, hogy megpályáztam egy lehetőséget, és a pályázatnak címet kellett adni. Az akkori kész dalok nagyjából az esküvőmről szóltak és Erdélyországról, meg a kapcsolatomról, ami Erdélyországhoz kötött. Ez egy elég régi kapcsolat, 1980-tól származtatik, amikor először ott jártunk. A pályázatnak azért adtam ezt a „Szerelmem, Erdélyország” címet, mert úgy gondoltam, föl tudok építeni 10-12 dalt, ami csak Erdélyről szól. De közben, ugye, „evés közben jött meg az étvágy”, és egyre jobban belemélyedtem a saját gondolataimba, végül kiteljesedett a szeretet felé és világnézeti problémák felé az egész lemez, s csak egy része maradt erdélyi ihletésű. Már csak azért is érdekes ez, mert az egykori Juventus Rádióban Barabás Beának megígértem, hogy megzenésítem az esküvőmet. Azt mondta, hogy „persze, hiszem, ha hallom!” S amikor feltettem a netre azt a pár dalt, meghallgatta majd visszaposztolta, hogy „és igen, megcsinálta!”. A Menj, ha menni kell című dalról már elkészült az első klip, de még számíthatunk több dal képi feldolgozására. A Velünk az Ég és a Szerelem, a God Bless You Székelyland, a Lánykérő és a Nincsen maradásom, valamint a Gyönyörű délután is, erősen székely indíttatású, legalábbis tartalmilag, szövegileg. Zeneileg pedig, hoztam önmagam, senki sem bújhat ki a bőréből, így én sem. Kiemelném a lemezen szereplő zenészeket, akik nélkül nem lenne ilyen ez az album.
Ma már úgy megy az alkotás, hogy megírod a dal vázát, a harmóniamenetet meg a dallamot, témát, refrént, és a dal komplett szerkezetét, majd átküldöd e-mailben a kollégáknak. Előbb Peta fölgitározza, utána kapja meg Viktor. Így, hogy a gitár már megvan, kap egy képet a dalról, és megcsinálja a dobokat majd megtanulja a dalt, és feldobolja a megfelelő stúdióban. Az éneket ugyanígy vesszük fel, megkapják demo énekkel az énekesek, megtanulják és irány a stúdió. Nagyon nagy hálával tartozom Keresztes Ildikónak, aki egyből elvállalta a részvételt. Ugyanígy Sipos Petinek, Nagy Ferónak, Jézus Bélának – ugye, Huszti Bécinek – akik örömmel jöttek és felénekelték a dalokat.
Keresztes Ildikóval már régi a kapcsolat, s régóta terveztétek, hogy együtt dolgoztok. Most jött el az ideje?
Igen, most jött el az ideje, hisz nagyon sokáig szó volt róla, hogy írok neki egy lemezt, de valahogy nem jött össze, Most Ő jött segíteni nekem. Jó, ha az embernek vannak barátai. Most jutottam el oda, hogy megpróbálom egy kicsit jobban kinyitni magam, tehát szövegileg is, hogy én magam megfogalmazom a gondolataimat, és nem kérek segítséget senkitől. Eddig mindig úgy ment, hogy kaptam egy vázlat-szöveget, ami nagyjából stimmelt a dalhoz, de azt át kellett írnom úgy, hogy Lajosnak beleférjen a világnézetébe. Sikerült kilenc dalt és szöveget megírnom úgy, ahogy mindig is szerettem volna. A nyolcadik dalban Feró szerzőtárs, az egy nagyon régi gondolat, s úgy éreztem, hogy ha egy korszakot be fogok fejezni az életemben, ez lesz az utolsó sor: „Ez a dal már nem az a dal, csak bolyongok immár céltalan, szájharmonikám roncsain, egy kiégett világ diszharmóniája szól.”
Ez olyan szép gondolat, 1983-ban fogalmazódott meg Feróban, s én gondoltam, beépítem ebbe a nyolcadik dalba, mivel nagyjából ez a véleményem ma a világról. S tényleg, ez a dal már nem az a dal. Sok minden nem úgy alakult, ahogy terveztük, és ahogy gondoltuk, de ezt mindig érdemes megénekelni, ha másért nem, azért, hogy felhívja másnak a figyelmét, hogy sok mindenből roncs lett, amiről azt gondoltuk, egy csoda lesz. Ebben a dalban Huszti Béci rappeli fel a verzéket, Pacziga Linda énekli a refréneket végig, és Feró meg elmondja a végső konklúziót, ezt, amit az előbb említettem.
De a lemez itt nem ér véget, mert az utolsó track a Menj, ha menni kell, s ennek szövegéből származik a Sóhajok lépcsőháza, a lemez címe…
Az egész világ tele van sóhajjal, nem csak egy lépcsőház. Mivel a szövegben szerepel, hogy „sóhajok lépcsőháza, ajtód ma legyen kitárva”, arra gondoltam, milyen jó elengedni ezeket, a sóhajokat, pozitívan kiszállni a lemezből. Ez egy sláger, egy sikerdal, így ahogy már mondtam videó klipet is forgattunk rá, most épp Csillag Endre vágja az anyagot. (az interjú november 5-én készült – a szerk.), szerintem két héten belül nézhető lesz, a Menj, ha menni kell klipje..
Mit tudhatunk a lemez születésének technikai körülményeiről? Te magad milyen eszközökkel dolgozol a házi stúdiódban?
Szerintem ugyanúgy, mint bárki más, otthon, számítógép mellett. Régen próbateremben születtek a dalok, lementél, elmondtad, hogy ez lenne a verze, így énekelj; akkor kitalálta a gitáros, hogy mit gitározzon; ne így doboljál, úgy doboljál… Ma már nem kell ez, mindenkinek van otthon számítógépe, szintetizátora, gitárja és otthon el tudja készíteni a dal gerincét. Szerintem nem is mi írjuk a dalokat, néha másnap reggel csodálkozom én is, hogy „Úristen, honnan jött ez a dal, honnan jött ez a szöveg?!”, ezek föntről jönnek, mi csak jó médiumok vagyunk, és rajtunk keresztül üzen az ég. Az ember életében nem mindig van olyan alkalom, amikor olyat tudsz alkotni, mint az én esetemben a Közeli helyeken. Most ennél az albumnál is jöttek a „súgók” éjszakánként, ilyenkor mindig fölkelek éjjel, kimegyek, és feljegyzem a gondolatokat. Volt úgy, hogy éjszaka négyszer is fölkeltem leírni, ami eszembe jutott.
S akkor a zenésztársak megkapják egy majdnem kész verzióját a dalnak?
Igen, és mindenki hozzáteszi, amit tud. Ugye, a Lukács Péter olyanokat tesz hozzá, hogy el sem tudom képzelni, mi lesz, ha nem ő fog gitározni bármelyik olyan zenében, amit én írok. Úgy nyúl hozzá a hangszerhez, pontosan azt játssza, amit odaálmodsz és odaképzelsz! Persze, nyilván az ő színvonalán, ami megfoghatatlan magasság, elképesztő!
Térjünk rá egy kicsit a lemez hangzására! Engem a „Csak szeretni kéne” című dal kifejezetten a ’80-as évekre, kicsit az Új Hullámra emlékeztetett. Volt egyfajta aurája, csilingelése, ami ezt idézte fel…
Fantasztikus, hogy ezt így észrevetted, ez a dal egyébként a New York-i alternatív underground-ból merített hangszerelés, pontosan a Talking Heads, és a King Crimson stílusjegyei halhatóak benne. Fölül vannak ezek a magasan csilingelő hangszínek, például a szitár, alatta pedig úgy zúznak a gitárok, mintha Linkin Parkot hallgatnál. Negyven év tapasztalata van besűrítve minden dalba, így ebbe is. Ez annyira kikívánkozott belőlem, mert ezt egy film ihlette. „Egy másik bolygó” címmel láttam egy dokumentumfilmet, ami bemutatta, hogy milyen szomorú ez a világ, hogy milyen sorsú emberek szenvednek életeken át. Elképesztő körülmények között, a gyerekek szeméttelepeken guberáltak, Afrikában külföldi turisták 9-10 éves lányokat használtak koszos kuplerájokban. Rengeteg ilyen és hasonló megrázó tényt mutatott be ez a film. Nagyon nagy hatással volt rám.! Ilyen ez a bolygó, ha lerántod róla a leplet! Mi minden van a szőnyeg alá söpörve! Tragédia. Ezt meg kellett fogalmazni. Pedig olyan egyszerű a megoldás, gyűlölet helyett csak szeretni kéne. És persze alatta pedig zúz a gitár és a dob, mert nem lehetsz elég hangos, hogy meghallja a világ, hogy nagy a baj. Szerintem ez a dal, telitalálat!
A Cseh Tamás Programhoz készült egyik promóciós videóban is erről nyilatkozol, hogy nagyon könnyű dolog valami ellen lázadni, valami mellett állást foglalni sokkal nehezebb. Nekem a YouTube-ra feltöltött dalaidból is ez jött át, egy általános pozitív szemlélet.
Így van, az egész lemez pozitív szemléletű, nincs benne gyűlölet. Annak idején a Katona Lacival a Bikininek írt dalok is inkább pozitívak, mint például az Angyali üdvözlet. Abba a dalba is a saját csalódásaink lettek megfogalmazva. Ez is inkább valami mellett szól, mint valami ellen. Ez a lemez is valami mellett szól, a Szeretet mellett. S Erdély mellett, amellett a csodálatos ország mellett, azoknak az embereknek, akik 95 évvel Trianon után szebben beszélnek magyarul sokunknál. Ha csak egy kis vigaszt ad ez a lemez és segít a sebek gyógyításában, már megérte elkészíteni.
Említetted, hogy lesz majd esküvős videó klip, és a God Bless You Székelyland klipjében, amiben Sipos Péter énekel, a lakodalmadról vannak vágóképek.
Igen, azért, hogy föl tudjam tenni a YouTube-ra, készült egy ilyesmi dolgozat, Csillag Bandi csinált egy vázlatot, és ez sikerült belőle. De ez nem ahhoz a dalhoz való, a Lánykérő című dalra készül majd az esküvős klip, mert abban lett megfogalmazva a komplett Székely lánykérés, ami lássuk be nem egy egyszerű szokásos lánykérés. Székely feleségem van, 2013. szeptember 14-én vettem el, másodszor. Először itt Magyarországon, január 5-én, de a nagy székely lakodalom szeptember 14-én volt, ugyanabban az évben. A Lánykérőbe beleírtam mindent, amit egy Székely esküvőről tudni kell. Érdekes és izgalmas, aki nem látta, nem is hiszi el, hogy ez hogy néz ki! Először kihoznak egy öregasszonyt, mondván, „hoztuk a menyasszonyt!” De hát én nem erre gondoltam. Aztán hoznak egy másikat. És előkerül vagy három-négy nő, mire kihozzák a tényleges menyasszonyt, aki tényleg a tied. S míg eljuttok a templomig, a házak között elállják az utadat, ha nem töltesz nekik kegy kupica pálinkát. Fergeteges a hangulat, kb. százötven ember énekel-táncol az esküvő utáni lakodalomban. Kati, a feleségem, tizenkét órán át egyfolytában táncolt. Döbbenet ez az erő, az ősi erő!
Mesélted, hogy a zenekar is nettó tizennégy és fél órát játszott…
Igen, tényleg döbbenet, hogy lehet tizenkét órán át zenélni? De hogyan lehet tizennégy óra hosszát mulatni, mert az én zenekarom is ennyit mulatott, sőt, még ennél is többet, mert már előző este elkezdtük. Tehát már az esküvő pillanatában sem volt senki színjózan. (Nevet) Nagyon jó buli volt, tényleg, fantasztikus!
Noha több száz dalt írtál az elmúlt bő negyven év során, az album mégis csak kilenc nóta, klasszikus nagylemeznyi terjedelem. Hogy választottad épp e kilenc dalt?
Kevésnek találom a kilenc dalt, de most meg kellett jelentetni mindenképp, el kellett indulni vele. Már csinálom a következő kilencet, mert jövőre be akarom mutatni a MüPában, a lemezen is közreműködő muzsikusokkal. Nem állítok össze most erre külön zenekart külön énekessel – ami egyébként tervem! – de ezekkel az emberekkel, akikkel készült ez a lemez, az énekeseket is beleértve, természetesen, szeretnék egy MüPa bemutatót, amin már fölhangzanak a következő lemez dalai is, és szerzői pályafutásomból azok a dalok, amiket méltónak tartok arra, hogy egy ilyen rendezvényen bemutassak. Tehát jövőre szeretnék egy ilyen estet.
Lesz a koncertnek valamilyen tematikája, mint ennek a lemeznek Székelyföld?
Ez a lemez az alapja, gerince, tehát Sóhajok lépcsőháza lesz az est címe, és beleépítem a most készülő dalokat is, és természetesen, a múltamból is, amiket az előbb említettem.
Ha összeállítasz majd egy zenekart, megturnéztatod az albumot?
Egyelőre fogalmam sincs, hogy kit vihetnék magammal egy lehetséges turnéra, mert olyan szinten fogalmazták meg a kollégák a dalokat, hogy más nem tudná ilyen szinten megszólaltatni. A Petánál jobbat nem tudok elképzelni sem, őt nem lehet helyettesíteni. Döbbenet a pasi, nem ismerek még egy ilyen gitárost. Földön kívüli UFO.
Térjünk át az énekesekre! Sipos Petit immár huszonöt éve az Irigy Hónaljmirigyből ismerjük, de itt most a saját hangján énekel…
Nagyon érdekes a mi kapcsolatunk. Kérésemre rengeteg bulin helyettesítette a D. Nagy Lajost, segélykoncerteken, vagy éppen a Republic emlékkoncerten Cipő tiszteletére. Mindig örömmel vállalta ezeket a felkéréseket. A közönség azonnal elfogadta, örültek neki! Hogyne örültek volna, hiszen ő egy jó hangú, elfogadott sztár, s mivel már sokszor játszottunk együtt Bikini dalokat, gondoltam, nyilván ezeket a dalokat is jól meg tudja majd fogalmazni. S tényleg tudta, azonnal!
Amikor beszállt Bikini dalokat énekelni, paródiát hozott, vagy az eredetit?
Echte eredetit, úgy hozta, mintha ő lenne az énekes! És elfogadták, azonnal elfogadták. Le a kalappal előtte. Vagy Feró, aki éppen futballozásból érkezett haza, este 9-kor. Még joggingban volt, amikor nekiláttunk stúdiójában felvenni a Nem az a dal című kedvenc számomat. Fél óra sem kellett és már másoltuk is cd-re a kész éneksávot. Ez úton köszönöm nekik a profi munkát.
Ha már stúdiózásról beszéltünk, mit javasolnál a mai pályakezdőknek, hogyan álljanak neki akár egy nagylemez felvételének? Érdemes mindent patikamérlegen kiszámolva, órák ezreit ezzel tölteni?
Nem lehet ezt általánosan megfogalmazni, s nem lehetünk lebecsmérlők senkivel, van, akinek kell a tízezer óra, van, akinek elég száz óra, és a kettő között nem érzel annyi különbséget. Nem vagyunk egyformák. De mindenképpen javaslom Michelangelo hozzáállását fontolóra venni, aki nekem ebből a szempontból példaképem: addig nem jött le az állványzatról, míg be nem fejezte a Szixtuszi kápolnamennyezet-freskóját. Addig, amíg el nem készítesz egy produktumot, akarsz egy lemezt, egy zenekart, akkor ezzel kelsz, ezzel fekszel. Ez csak így megy, sehogy máshogy! Olyan nincs, hogy „írogatok”, „zenélgetek”, közben csinálgatok mást is. Nem! Ha csinálsz valamit, akkor száz százalékig, és csak erre gondolj! Egész nap és egész éjszaka. Javítsd, formáld, mindig jön hozzá új gondolat, addig, amíg a végén azt nem mondod: Na, igen! Ez az, ezt akartam.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Illés Norbert Géza
 |
 |
2016. június 16. 07:55