Legkedvesebb felszerelésem – Banai Szilárd
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Mindig is szerettem a nagy cuccokat. a nyolcvanas években még a pop zenekarokban is 4 felsőtamos dobszereléseket használtak, én ezen szocializálódtam.
Rendkívüli módon vonzottak a hangszerek. 15 éves koromban kezdtem komolyabban érdeklődni a dobok iránt. Emlékszem, a debreceni konziban volt egy Tama zsebkatalógus.. minden szünetben vagy doboltam, vagy azt a katalógust nézegettem és arról álmodtam, hogy egyszer én is ott "pózolhatok" az egyik oldalon.
Teljesült az álmom. Nemzetközi endorsere lettem a Paiste cintányéroknak, Mapex doboknak, hardware-eknek, Vic Firth dobverőknek, Evans dobbőröknek. Ezeken kívül a Microsonic fülmonitoroknak is hivatalos művésze vagyok. Kizárólag ezeket a márkákat használom.
A Paiste szintén a 80-as évekhez köthető, abban az időben ez volt az egyetlen profi márka itthon, ami testközelből hozzáférhető volt. A Paiste egy teljesen más karakter a többi márkákhoz képest. Ez a hang volt és van a fülemben. Leggyakrabban a Signature és a 2002-es szériákat használom.
Két Mapex Saturn felszerelésem van, az egyik egy "Bonham kit" 24, 13,16,18 nagyon szeretem.
A másik pedig egy Saturn Special Edition custom kit, amit kifejezetten nekem építettek egyedi méretezéssel.
9 db tom, a 8-tol a 18-ig. 22, 24 láb, és természetesen jó néhány komoly pergő.
Fantasztikus érzés, hogy van egy custom dobom ami senki másnak nincs a világon.
Vic Firth 3AN verőket, Evans G1, EC2, E-MAD bőröket használok.
Minden részletet fontosnak tartok- kezdve a verő kiválasztásánál, a hangolás, a dobszék, a hangszerek elhelyezése..stb
Azt gondolom, mindenkinek más hangszer, konfiguráció áll jól. Hosszú-hosszú évek kellenek míg az ember kialakítja a saját stílusát, sound-ját, technikáját és megtalálja az ehhez leginkább passzoló hangszereket, tartozékokat.
Hadd meséljek el két történetet: egy alkalommal közvetlen az állótam mellől néztem végig egy fesztiválon Horacio Hernandes-t saját zenekarával. Pár órával később találkoztunk a jam sessionon egy jazz clubban. Beszállt játszani a club dobján, cintányérjain.
Természetesen mindkét verzióban fantasztikusan játszott, de a saját közegében a saját set-upján Horacio Hernandes dobolt, akit az egész szakma csodál, a jazz clubban meg "csak" egy profi dobost hallottam.
Pár hónapja egy nyitott budapesti szórakozóhelyen játszottam. Nagyon hideg volt, sapkában műszálas kesztyűben doboltam (amiben lehetetlen) ehhez képest életem egyik legjobb dobszólóját játszottam - a közönség őrjöngött...
Összefoglalva - igen, nagyon fontos a felszerelés, de a "spirit" az független mindentől, és csak ez a fajta őszinte belső töltet képes a produkciót, élőadást művészi szintre emelni.
üdv, Szilárd
FB: https://www.facebook.com/szilardbanaimusic/
Web: www.szilardbanaimusic.com
YT: https://www.youtube.com/channel/UC7mVZ2DaIlpXrNGtWkgc-ow
|
2016. június 6. 16:38