Életképek – Muzsnyai Márti (Half Note City)
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
A Half Note City zenekar énekesnője és szövegírója vagyok, amire azt szoktuk mondani popzenét játszik, csak kicsit máshogy. Évek óta csak ez az egy zenekari projektem van és nagyon élvezem, hogy nem aprózódik szét a figyelmem. Az utóbbi hetekben a POSZT című dalunk premierjét és a lemezbemutató koncertünket készítettük elő. Egyébként ezen túlmenően is a zeneiparban dolgozom.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Fejlődés, zenekari és személyes vonalon egyaránt. Újra énektanár keresésbe kell kezdenem, ami mindig macerás, mert nem könnyű rátalálni arra az emberre, akiben a szakmai, pedagógiai és emberi egyensúly úgy keveredik, hogy hozápasszoljon a saját személyiségemhez. A mostani tanáromat imádom, de sajnos csak zeneiskolában tanít és elég nehéz megoldani a különórákat. Másrészről viszont ezer ötletem van, kikkel próbálom meg az együttműködést. Zenekari szinten tovább visszük azt a vonalat, amit a most megjelenő új albumunk képvisel és nem állunk meg a dalírással. Egyébként hajlamos vagyok a csapongásra, de főképp az egyensúly elérése a célom, abban benne van egy sikeres zenekar is.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Egyelőre a május 25-ei lemezbemutatóig látok el, nagyon kíváncsiak vagyunk a közönség reakciójára, ugyanis nem csak a Mindörökké című lemezünk anyagát mutatjuk be, de két régi dalunkat is újra hangszereltük, így igazán ütős műsort szállítunk szerdára, erre gyúrunk most.
Egyébként a napokban hoztuk ki a POSZT című dalunkat egy rendhagyó klippel együtt. Íme ez a hét híre 
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Kicsit olyan, mintha két ágra szakadna, egyrészt megy a zenei tömegtermelés, másrészt pedig a közönségtől (sokszor) elzártan olyan egyedi hangzások születnek, amik világszinten megállnák a helyüket.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Nem szeretném ezt megfejteni, mindenki látja a trendeket, csak legfeljebb nem akarja tudomásul venni. Ezeket el kell fogadni és haladni a világgal.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Akkor lehet megéni a zenélésből, ha elfogadjuk merre megy a világ és abba próbáljuk meg teljesen önazonos módon beleilleszteni a saját elképzeléseinket. Nem érdemes szembe pisilni a széllel (bár én ezt nem tudhatom, lány vagyok ) Nagyon kevés az az ember aki ezt megteheti, ők meg már bizonyítottak a popzene színpadán, viszont a birkaszellem sem ajánlott, a csináljunk azt, amit mindenki más és akkor majd stárok leszünk. Miért is? Tudod, légy önmagad, mindenki más már foglalt.
Válaszolva a kérdésedre, egyelőre nem élek a zenélésből és ez eddig nem is volt cél. Most viszont megtetszett a gondolat. De az az igazság, hogy a zenei háttériparban dolgozom és ez elképesztően jó egyensúlyt ad a zenekari létezésemmel együtt.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Mivel ez gondolom a zenei bevételekre értendő egyelőre ebből nem futná egy dél-amerikai luxusútra
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Amit leszögezhetünk, hogy lemezeladásból biztosan nem. Az átlag hazai zenésznek koncertbevételből lehet a legtöbb és ami a felsorolásból kimaradt nagy részük tanít. Meg persze, ha sikerül befuttani egy slágert, akkor a jogdíjak szépen hozhatnak a konyhára, de az meg talán már nem az átlag kategória.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Sosem tapasztaltam negatív reakciókat, ha kiderült, hogy zenekarban énekelek, sőt inkább kifejezetten érdeklődővé válnak az emberek. Viszont én úgy látom, hogy azok, akik nem a zenésztársadalom tagjai teljes tévedésben vannak ezzel a területtel kapcsolatban. Azt hiszik, hogy arénás koncerteket adunk, inkognitóban biztonsági őrrel együtt megyünk vásárolni és egyébként hihetetlen nagy sztárok vagyunk. Egyáltalán nem látják és nem értik mi folyik a színfalak mögött, mennyi munka, felkészülés és energia rejlik egy koncertező zenekar mögött.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Úgy látom, aki igazán esélyes lenne az nem pályázik ilyen posztra, aki meg az szeretne lenne sokszor nem elég egyedi... De mindig olyan jó érzés külföldön sikereket elért magyar zenészekről olvasni!
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Az a véleményem, hogy nehéz elvonatkoztatni a kereskedelmi adók tehetségkutatóitól. A tehetségkutatók piacképes produkciókat keresnek, nem pedig tehetségeket, tehát aki ezt elfogadja, annak nagy löketet adhat, ha bekerül egy ilyen „tehetségkutatóba”. Azok számára, akiknek nem azonos az aktuális trendekkel a zenei ízlése, sajnos kész rémálom lehet. Viszont akad 1-2 kivétel is, mint ahogy az Öröm a zene is, arra tényleg mondhatjuk, hogy tehetséget kutat.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
A zenei utánpótlás korunk lenyomata, egyszerűsödik... nem mozgok annyit fiatal zenekarok, zenészek között, amiből erről reális képet alkothatnék. Csak benyomásaim vannak róla.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Számomra a fesztivál érdekesebb a szervezői oldalról, mint közönségként, de ennek biztos az az oka, hogy tömegiszonyom van Egyébként hajrá, a fesztiválok fénykorukat élik, rengeteg van és egyre több féle.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Eléggé belterjesnek tűnik, sok a jó zenekar, csak nem biztos, hogy klubszinten képes megtalálni a közönségét, egyébként, ha engem kérdezel imádom a klubkoncerteket! Klubrajongó vagyok és nagyon drukkolok, hogy újra életre lehessen kelteni a klubzenei kultúrát!
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Szerintem a sokszínűbb zenei kínálat lendítene iszonyú nagyot. Ez rádióra, Tv-re egyaránt igaz. Pedig a youtube és az intenet ilyen mértékű elterjedése hatalmas lehetőségeket rejt magában, csak tudni kell használni és érdeklődő zene és művészetszerető utánpótlást kell kinevelni. Megjegyzem, aki maga is zenél, énekel azt sokkal inkább foglalkoztatja mit csinálnak mások, folyamatos inspirációt keres, pont ezért tetszett néhány hónapja a nálatok lehozott Czutor Zolis cikk, amiben arról írt, hogy a gyerekekkel az aktuális kedvenceiken keresztül kell megszerettetni a zenét, aztán majd jön a többi is, lehet őket formálni. És a nyitott szemlélet kialakítása is rendkívül fontos.
Értem ez alatt azt, hogy attól mert nem tetszik valami még kielemezhetem, hogy mit tudnak, amitől megtöltenek egy 2000 fős koncertermet? Rengeteget lehet így tanulni. De ha eleve ahhoz szoknak hozzá az emberek, hogy sokféle stílusú zenét hallanak, akkor nem lesznek olyan elutasítóak sem.
Köszönjük a beszélgetést...
 |
 |
2016. május 20. 15:00