MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

EDDA évek/művek: Barta Alfonz (10. rész)

Egy négyhetes rádiós interjúsorozatnak készült az anyag, aztán több felől is igény mutatkozott arra, hogy leírva is megjelenjen. Az Edda idén áprilisban egy Aréna koncerttel ünnepelt, ami „40 ÉV ROCK” címen volt beharangozva. A 40 évben sokak munkája volt benne – ezzel természetesen nem elvéve a jelenlegi felállás több évtizedes érdemeit-, ennek apropóján kerestünk meg több személyt, aki szerepet játszott a pályafutásban. Utánajártunk az Edda körüli dolgoknak, hogy boncolgassuk a kötődéseket, felelevenítsük az élményeket. Igyekeztünk időrendben haladni  (Darázs István, Csapó György, Zselencz László, Róna György, Fortuna László, Mirkovics Gábor, Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Pataky Attila) az interjúkkal, sajnos nem is mindenkit tudtunk elérni vagy nyilatkozatra bírni, de azért egy elég részletes, informatív sorozat kerekedett ki a beszélgetésekből. Mindenki habitusának, beállítottságának megfelelően tálalta esetleges sértettségeit, a fel nem dolgozott momentumokat, de legtöbben azért a pozitív élményekre koncentráltak.

A sorozat 10. kiegészítő része a Barta Alfonzzal készült interjú, aki közben hazalátogatott és augusztus elején fellépett a Zártosztállyal. Az interjú azon a napon készült vele.

Szia Talfi! Nagyon örülök, hogy végre Magyarországról halljuk a hangod, és itt vagy velünk. Mikor érkeztél meg?

Üdvözlöm a hallgatókat! Augusztus 1-én értünk ide, 31-én indultunk. Közben, ha a hangom meg – megremegne a telefonban, az attól van, hogy elindultunk a kocsival. Ez van Magyarországon.

Azt hittem, hogy elérzékenyülsz...

Az is lehet, picit. – nevet.

Tudtommal, nem sokkal az indulás előtt volt az esküvőd is.

Volt egy ilyen csendes esküvő, ami az itteniek számára elképzelhetetlen módon történik. Ezt azért mondom, mert elég hosszú időt éltem Európában. Svájcban is elképzelhetetlen lenne, Magyarországon is. Az, hogy kijön házhoz egy illetékes ember, akinek ilyen közjegyzői pecsétje van, és otthon nálunk csendes körülmények között elmondja a szöveget, aláírjuk a papírt, kimondjuk az igent, felhúzzuk a gyűrűt. Aztán ezt a papírt érvényesítik hét nap alatt, és ugyan úgy hiteles, mintha elmennénk egy hivatali esküvőre.

Tehát, egy kitelepített verzió.

Igen. Ez a történet egyébként már régi keletű, mert itt már hat évvel ezelőtt kellett volna ezt megtenni, csak nem is tudom, mi miatt halogattuk ezt a dolgot.

Gratulálunk mindenképpen, és üdvözöljük a nejedet is!

Köszönöm szépen!

Ez az utazás most egy kicsit nászút is, vagy csak ez a mai koncert az oka, hogy hazajöttél?

Ez utóbbi az ok. Tehát, ha nem lett volna ez a koncert, akkor mi nem vagyunk itt. Nem egy hirtelen döntés alapján született meg, hogy oké, akkor hórukk, menjünk… Előtte le kellett egyeztetni egy-két dolgot, mert ez nem oly egyszerű. A hazautazás része az egyszerű, hisz kifizeted a repülőt, átröppensz és kész. Ma már nincsenek akkora leküzdhetetlen távolságok. De hát azért az ottani életünket pár hétre fel kell függeszteni, van két gyerek, egy tizenhét éves fiú, aztán a huszonhét éves lányka, ő is ott van most nálunk, Miamiból eljött hozzánk, erre az időre. Azért ezt a hátteret biztosítani kellett, el kellett rendezni pár dolgot, hogy a koncert kedvéért ide tudjunk utazni.

Na, szóval megérkeztél, utána rögtön belecsöppentél a Zártosztály próbába? Vagy mennyi időt hagytak neked a srácok?

Igen, mondhatni, majdnem rögtön, mert már vasárnap csatlakoztam hozzájuk. Ők már egy hónapja nyomják a próbateremben. Mondjuk, az én részem, az jóval kevesebb, mint az egész Zártosztály program. Az a hat-hét szám, amiben benne vagyok, az töredéke az egész koncertnek, és hát végül is ez egy Zártosztály fellépés, én pedig egy meghívott vendég vagyok.

Darázs Pisti is föllép majd veled egy dalban, vele volt közös időszakod az Eddában. Azt szeretném megtudni, hogy egyáltalán hogy kerültél kapcsolatban a Zártosztállyal? Hiszen ti nem egy korszakban játszottatok az Eddában.

Nem, abszolút nem egy időszakban voltunk ott. Mondhatni, hogy én nem is ismertem őket, már külföldön éltem akkor, mikor ők Edda tagok lettek... Csukának a neve ismerős volt (a korábbi Csillag Endre interjúból kiderül, hogy egy miskolci fesztiválon játszott a HBB Csukával és az Edda is fellépett ott – a szerk.), de Mirkovics Gabit, meg a többieket nem ismertem. A történet annyi volt egyébként, hogy Csuka már körözött engem – állítólag már volt neki két évvel ezelőtt is egy ilyen közös fellépéses gondolata. Nem tudom miért kellett körözni, mert gyorsan megtalálhat az ember a Facebookon. Úgyhogy nem kell hozzá FBI! Végül elért és állítólag nagy örömmel ment a következő próbára és úgy tálalta a hírt, mintha mondjuk a holdról leszállt volna valaki. Szóval meglettem, és innen indult a kapcsolat és jött a megbeszélés, egyeztetés, ez az egész sztori. Úgyhogy én addig nem is tudtam az egész Zártosztályos témáról semmit. Belecsöppentem.

Aha. És Sípos Petit mennyire ismerted? Amerikában láttál valamit az Irigy Hónaljmirigytől?

Persze! Hát, az ő produkciójuk azért a svájci létem alatt is megjelent már a látókörömben, hiszen huszonöt éve léteznek már. Tehát ők sem mai keletű zenekar, amiről soha nem hallhattam volna, bár annyira nem vagyok benne a mai magyar zenei életben, de már én őt úgy névről ismertem. Személyesen persze még nem.

https://www.youtube.com/watch?v=0rNKKPzBOqY&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=s-RVqPUIosg

https://www.youtube.com/watch?v=ZkF33y0zRG0

https://www.youtube.com/watch?v=hBzMyEvyvKA


Mert mikor még Sipiék rockosabb dalokat is átdolgoztak, akkor Edda feldolgozás is szerepelt a programban és mindenki elképedve hallgatta, hogy ugyanazokat a frazírokat, ugyanazokat a hangsúlyokat hozta Peti. Pataky Attila magyar hangja: Sípos Péter.

Igen. Egy picit más a vibrátója - úgy vettem észre - sűrűbb, mint  Attiláé, de a hangszíne nagyon hasonlít. Meg attól is függ, melyik számot énekli. Én azt hiszem, hogy a Körnek a paródiáját láttam a Youtube-on valamikor, és ledöbbentem, hogy milyen jól csinálja. Maga a paródia is szenzációsan jó volt, de Sipos Peti meg különösen érti a dolgát. Száz vagy ezerarcú ember, énekhang, és mellette borzasztóan szerény, ami nekem nagyon szimpatikus.

Pont azt akartam mondani, hogy nagyon jó fej srác.

Nagyon jó fej! Hát nekem ez különösen fontos, hogy egy előadónak érezzem az emberi oldalát is.

Mindenki számára fontos, hogy érzi e a kisugárzást, hogy most egy hullámhossz van e vagy sem...

Persze! Mondok erre egy hülye példát, de ebből lehet, hogy kiérződik, hogy hova lehet tenni engem, vagy miért. Annak idején, még talán Zsöci kapott egy Playboy újságot, ami akkoriban egy hatalmas dolog volt. Nem tudom, hogy honnan kapta. Mindegy is. Elkezdték lapozni a fiúk, talán a próbateremben volt lent, és úgy felmértem a véleményekből, hogy ki mit néz meg legjobban. Pásztázott körbe a fülem, hogy nézd csak ezt, meg nézd csak amazt! Nálam meg mi volt, amiket megnéztem? Érdekes módon én a szemeket nézem. Tehát a lelket kerestem, ami a Playboyban nem feltétlenül volt - ott beállított fotók voltak. De én azért mindig bele tudtam menni az ember lelkébe, és a szemből kisugárzó lelkiségét megéreztem, megértettem, miként most is.

Értem. A Zártosztályos srácoknak volt igazából nagyobb feladatuk, hogy a bakancsos számokat betanulják? Mert gondolom, neked azért kézben megvan ez a néhány szám.

Igen. Ők játszották ezeket a bakancsos számokat is az Eddás időszakban, de nem a lemez verziót tolták, hanem egy picikét már itt- ott változtattak. Csuka sem ragaszkodott annyira, a mit tudom én melyik eredeti gitárszólóhoz, ami valamilyen módon érthető. Én azt kértem most, erre az egy bulira az eredeti lemezverziók menjenek. A többiektől állítólag nem is volt ez olyan nagy kérés, talán Csukának a része volt macerásabb.

Korlátozva lett a csávó!

Hát lehet. Tudod, nem szeret az ember ugyanúgy, ugyanazt játszani, mint mások. Egy beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy úgy vegyem, hogy az irányomba szóló tisztelet miatt megcsinálja, és tényleg nagyon jól megcsinálta. Úgyhogy, le a kalappal előtte! Néhol vannak ilyen egyszerű, „gyerekes” dolgok, témák, de azzal az eredeti dallammal akartam, hogy megszólaljon ezen a bulin minden bakancsos... Más lenne, ha ez egy eredeti bakancsos turné lenne. Én ezt megpróbáltam vele megértetni, és természetes, hogy ha mi azokat a dalokat játszanánk és megkoncertesítenénk, akkor megint csak más íze lenne. De mivel ez egy egyszeri alkalom, az szólaljon meg úgy, ahogy a lemezen!

Meg ez az egyszerűbb, nincs eltérés, van mibe kapaszkodni...

Majd én megváltoztatom! Nekem szabad, de nekik nem. – nevet.

Te gyakorlatilag ugye 2000-ben léptél föl Magyarországon utoljára? A Kisstadionba volt az az Edda koncert, mikor összeállt a bakancsos utoljára.

Igen, igen, 2000. április 29.

És az óta Magyarországon semmi fellépés?

Semmi, semmi!

De itthon jártál az óta?

2008 óta nem voltam itthon, de 2008-ban még Svájcból jöttem! 2009-ben jött ez a floridai dolog, az úgy elindult - július 19-től. Akkor még Svájcba visszajöttem párszor intézkedni, aztán szeptember 6-tól maradtam végleg ott Amerikában.

Miskolcon jársz e a szabadságod, itthonléted alatt?

Igen. Majd a negyvenéves gimnáziumi osztálytalálkozómon - 14-én, pénteken- ott leszek. Hát, őket sem láttam húsz éve! Általában húszévente szoktam járni érettségi találkozóra – sajnos gyakrabban nem tudok. De most így összejött véletlenül. Egyébként ezt amiatt szervezték erre az időszakra, mert most itt vagyok, úgyhogy nagyon rendesek.

Még itt a próba kapcsán bennem fölmerült, hogy milyen hangszerparkot kértél a koncertre? Amiket te régen használtál vagy esetleg, ami ott a Zártosztályon éppen volt? A Hammondot azt láttam...

Én semmit nem kértem! Nem vagyok az a fajta ember, aki csak akkor él, ha ez, meg ez van. Nem az én stílusom kikövetelni dolgokat. Ott van tényleg egy Hammond, meg valami kis Korg és lesz egy Oberheim, ami viszont egy kicsit miattam van, mert zongora billentésű, ez a Korg viszont meg szinti billentésű. Nagyon könnyű és a Hammond is nagyon könnyű mechanikás. El vagyok kicsit szokva ettől a mechanikától. Nekem a kinti zongorám az nehezített billentyűzetű.

Tehát, a dinamikák miatt fontos.

Ott volt a Hiltonbeli munkám, tizennyolc évig rendes zongora. Hozzá vagyok szokva a rendes zongora billentéséhez, úgyhogy ezt tényleg szokni kell, ezeket a kis könnyített billentyűzetű hangszereket, de nem lesz probléma, ez jó lesz így.

Hogy említetted a Hiltont, kérdezni akartam, hogy Svájcban, és utána Amerikában mennyire volt jelen a mindennapjaidban a zene? Illetve azzal tudtál e foglalkozni, ami boldoggá tett?

Hát, alkalmazkodni tudni kell a körülményekhez. Aki nem tud, az belepusztul. Tehát, ha én kimegyek Svájcba és azt mondom, hogy én Eddás voltam, és juj, koncert, lemezek és nem tudom mi... Kit érdekel ez ott? Persze kint elkezdődött egy triós felállás, gitár, billentyű, dob. Aztán jó magyar szokás szerint a gitáros - azt hiszem az M7-nek a gitárosa volt, Szalontai Feri- kirúgta a dobost valami miatt, aztán hozott egy másik dobost... Na, akkor ott is probléma lett, később mi váltunk le róla, tehát ő maradt egyedül. Az újabb dobossal is gond lett. Egy kicsit ki akart tolni velem, végül is egyedül maradtam. És mondta ott a főnök, hogy mondja meg a kollégájának, hogy nyugodtan pihenje ki magát, ezt a nagy betegséget - elesett a biciklivel és megütötte a karját, erről volt szó-, mert a következő hónap már csak magával megy egyedül. Ez nekem tökéletes volt, innen indult az egyedüliség, meg az éneklés. Akkor még nem volt Hilton, ez nem is tudom melyik helyen volt. És utána idővel beugrott a Hilton - nagy szerencsével, mert azért ott évekre előre dolgoznak, illetve egy évre biztosan előre dolgoznak - illetve dolgoztak, mert már nincsen élő zene. Én már korábban beadtam egy kazettát az anyagommal, az áprilisra szerződött zenésszel meg volt valami bonyodalom - vagy engedély, vagy a fene tudja mi, úgyhogy rögtön felhívtak, hogy itt lenne egy lehetőség. Ha jól megcsinálom a hónapot, akkor biztos, hogy lesz szerződés, ha meg nincsenek megelégedve, akkor meg köszöntük szépen. De hál’ Istennek az egy hónapból kettő lett, majd négy, hat… Volt olyan év, amikor nyolc! Úgyhogy a végén már csak két zenészt foglalkoztatott a Hilton. Egy olasz zenészsráccal csináltuk a hónapokat felváltva. És nem azért lett vége, mert megőszült a hajam, hanem azért mert a Hiltonnál megszokott, hogy ötévenként cserélik menedzsereket, az igazgatókat. Itt viszont harminchárom évig volt ez az emberke, aki tényleg nyugdíjba ment, és akkor jött egy új vezető. És ez az új aztán, a fenti nyomás hatására megszüntette az élő zenét, hogy nagyobbnak látsszon a bevétel. A bevétel nem lett nagyobb, csak a kiadás lett kevesebb és ez által a bevétel többnek nézett ki. Úgyhogy a Hiltonnak vége lett. Utána elkezdtem Zürichben egy másik hotelben játszani. Aztán közbejött ez a floridai történet, ami tényleg hirtelen jött, nem volt betervezve.

Itt a hotelekben mennyire volt lehetőséged arra, hogy esetleg egy-egy Edda dalt becsempéssz a programba?

Lehetőség volt rá, énekes-zongorás verziót játszottam is. De az embereket nem érdekelte. Inkább ezeket akkor játszottam, amikor valahonnan, valamilyen magyar vendég beesett és kiderült, hogy ő magyar. Akkor nekik érdemes volt előadni. De most egy nemzetközi vendégcsoportnak fölösleges. Bárhonnan jöhetnek, Amerikából, Dubaiból, és ha én eljátszok neki egy ilyet, az semmit nem mond nekik. Tehát ez nem volt jellemző, de ha magyarok bejönnek, akkor énekeltem nekik Eddát.

Értem. Tehát akkor volt olyan közeg, amikor rá lehetett fogni, hogy most szóljon egy kis Edda.

Igen. Volt egyszer egy magyar csoport is, akkor több számot is játszottam. Aztán egyszer mondja a srác fönn a recepción, hogy vannak más vendégek is, nem csak magyarok. Mondom nem baj, most ez kivétel.

Akkor nézzük Amerikát! Mikor költöztél át?

2009 szeptemberében.

Hogy jött ez a változás, költözés az életedben?

Ez már több riportban megjelent, de röviden azért vázolom. Darázs Pisti felhívott, hogy hallotta, hogy Pataky Attila kint turnézik. Persze én nem hallottam róla. Pisti mondta, ha érdekel, akkor nézzem meg a népszava.com oldalon, van egy cikk - amit végül elolvastam. A mostani párom, aki szervezte Attilának a turnét, ő nyilatkozott ebben a cikkben. Ott volt egy email cím is, így írtam egy teljesen hivatalos, de kedves levelet, mellékeltem egy fotót is. Erre ő reagált egy hét múlva. Aztán egyre többet kerestem, a félhivatalos beszélgetésből egyre lazább beszélgetések lettek. Kiderült, hogy meghalt a férje 2008 januárjában, tehát ők egyedül maradtak a gyerekkel. Hallottam a kis csicsergő hangjából, hogy ő kb. olyan „óvodás szintű” lélekkel bír, mint én. Na, most itt ül mellettem a kocsiban és rám nézett megsértődve, hogy nem is! De ez csodálatosan működik, tényleg! Szóval, nagyon sokat beszélgettünk, de még nem találkoztunk. Ezt kicsit húzta, halasztotta, és én azt mondtam, hogy oké, akkor július 17-én eldöntöttem, hogy július 19-én kiutazok hozzá, de egy hotelben szállok meg. Nem pofátlankodtam be hozzá rögtön, mert esetleg ha az élő találkozás negatívba menne át, akkor eltöltök egy hetet a szállásomon és visszajövök. De az élő találkozás nagyon pozitív volt mindkettőnknek, de aztán még nekem vissza kellett menni Svájcba - elintézni a dolgaimat, a papírokat, a lakást eladni stb. Így történt aztán a kiköltözés hozzá. Úgy látszik, én ilyen vándormadár vagyok -26 év Magyarország, 26 év Svájc, most akkor talán 26 év Amerika…

Aha, azt majd meglátjuk. Azt akartam mondani, hogy ebből kiderült, hogy Svájcba, aztán Amerikába is erős női befolyásra mentél. És ezzel kapcsolatban kérdezném ezt a Svájcba költözést: te voltál az első, aki elment az Eddából, egy nagyon sikeres időszakban, mekkora dilemma volt benned akkor, mikor ezt eldöntötted, hogy feladod ezt a magyarországi dolgot? Az akkor komoly döntés volt, hogy Svájcban folytatod az életed.

Nem volt nagy dilemma bennem, meg ez nem is női befolyásoltság miatt történt. Nem az volt, hogy Svájcba megyek, mert a szerelem elrabolta Talfit... Az csak a cikkekben jelent meg így, a valóság más volt! Amikor pont egy turnét játszottunk, egyes dolgokkal már tele volt a hócipőnk és arról volt szó, hogy mikor szűnjön meg ez az Edda. Bárkinek és bármennyire is fájt ez, sajnos idáig jutottunk. Emlékezetem szerint mi azt mondtuk, hogy július legyen a határidő. Volt egy júliusi szabadságos időszakunk, és mi azt akartuk, hogy azután szűnjön meg az Edda, de Attila meg azt mondta, hogy nem, decemberben legyen a vége. És hát én kimentem Svájcba tulajdonképpen ilyen próbaidőre, vagy szabira, vagy akármire. A harmadik lemezfelvétel alatt jött össze az a kapcsolat, de ez még nem volt akkor annyira erős kötődés, mint mondjuk a mostani, a mienk – a feleségemmel. Szóval nem az rabolt el, abszolút nem, hanem hatalmas befolyásoltság volt a háttérben, az itthoni zenekari történések kapcsán. Akkor váltam el itthon, tehát fuccsba ment az első házasságom, plusz még az Eddában is problémák voltak, akkor mire maradjak itthon? Szóval, akkor volt itt az idő egy komoly váltásra.

Ezt nagyon jó, hogy elmondtad, mert én csináltam a 40 éves jubileum kapcsán ezt a kilencrészes interjú sorozatot, és gyakorlatilag mindenki úgy vélte, hogy te itt a női befolyásra távoztál, és nekik úgy rémlett, hogy akkor még nem voltak ilyen nagyobb bajok a zenekarban. Azt hiszem, hogy Zsöci meg Tüsi is ezt nyilatkozta. Én ennek örülök, hogy most így tisztáztad, mert végre hiteles az információ, hiszen te tudtad, hogy állsz éppen magaddal. A kinti életed során volt e olyan pont, esetleg időszak, amikor fontolgattad azt, hogy Magyarországra visszaköltözöl?

Ez soha nem jutott az eszembe. Nem is tudom, hogy miért nem. Valahogy tényleg nem merült fel soha, hogy eltöltöttem már x évet itt vagy ott és akkor vissza Magyarországra. Nem tudom mondani neked, hogy ez miért nem jelent meg a fejemben. Mondhatnék, hazudhatnék bármilyen okot, de tényleg nem merült föl, hogy itt elölről elkezdeni, vagy folytatni, vagy új zenekar, vagy bármi... Bizonyos korban az ember ezeket a turnézásokat már nem úgy veszi, mint fiatalon. Nem tartom már vonzónak, hogy ilyen jellegű életmódot folytassak. Ide menni, oda menni. Én tényleg sajnálom azokat az embereket - bármilyen sikeresek is legyenek-, akik végig gyűrődik az országot turnék sorozatában. Azért ez egy gyűrődés, az az igazság! Nagyon szép, nagyon jó dolog zenélni, nagyon jó dolog a siker, a közönség. Pláne olyan számokat játszani, amit a közönség szeret! Hát, Attilánknak is le a kalappal, hogy ő még ennyi idősen, ennyire jól meg tudja csinálni a bulikat. Le a kalappal! És minden olyan ember előtt, aki ezt így csinálja. Én már nem hiszem, hogy örömmel tudnám ezt csinálni. A koncert az nagyon jó! A stresszes hangulat, és biztos, hogy a mostani bulin is jó hangulat lesz!

Hát igen, Attila elég energikus még mindig a színpadon. Hál’ Istennek! Mondjuk egy rock énekesnek szántani – vetni kell a színpadon. Máshogy nem működne, nem lenne hiteles. Még egy dolgot boncolgatnék, a Tüsivel készült interjúban fölmerült egy olyan dolog, hogy egyszer volt egy olyan verzió, terv - nem taglalta pontosan, hogy mikor, te már logikusan Svájcban voltál-, hogy összeállt volna a négy Edda zenész. Tehát Tüsi, Zsöci, Slamo és te, és egy új énekessel, valami fiatalabb emberrel - aki lehet, hogy még nem volt meg konkrétan – és így működött volna Magyarországon ez a formáció… Te állítólag kész is voltál arra, hogy visszaköltözz. Aztán Slamo hátat fordított hirtelen erre a dologra, pedig az ő elképzelése volt ez. Erre te emlékszel?

Hát, így ahogy elmeséled, nem. Semmiképp nincs ilyen emlék bennem, de ha ez a verzió tényleg felmerült volna, akkor valószínű, hogy nemet mondok az ügyletre. Mert én már nem szerettem volna azokba a problémákba visszatérni, amik megvoltak anno. Hiába maradt volna ki Attila ebből... Slamo nem egy egyszerű ember. Művészileg, amiket ő csinált, meg szövegileg, egy kicsit lebeg a föld felett, mit tudom én, kb. két kilométerrel. Nem volt ő itt két lábbal a földön. Én meg nagyon itt vagyok a földön! Nem hiszem, hogy nagyon tapsikáltam volna neki, és ennek az ötletnek. Ha most viszont lenne, vagy lett volna egy olyan verzió, hogy csináljunk egy két hónapos bakancsos turnét, abba kapásból benne lennék! Eredeti tagokkal... De azt, hogy most csinálni egy ilyen verziót, és akkor nem tudom, milyen stílusban menni tovább, elképzelhetetlen.

Az egykori Edda tagok közül kikkel fogsz találkozni, vagy kikkel tervezel találkozót? Darázs Pistiről tudjuk, hogy ott lesz a koncerten.

Igen. Most hallottam, hogy Zsöci is eljön – talán el van törve valamelyik karja, azt hallottam, de azért eljön. Vele találkozom, Buksival nem, Attilát megpróbáltam egyszer hívni, hogy találkozzunk – nem a koncerten, hanem attól függetlenül-, de ki volt kapcsolva a telefonja. Úgyhogy azóta nem próbáltam, de még van pár napom itthon… Ennyi. Persze, akik ott lesznek a koncerten, azokkal összefutok, én ott vagyok, aki bújt, bújt, aki nem, nem.

Meddig vagytok itthon?

Augusztus 19-én megyünk vissza. Délelőtt 10-kor - megszólalt a kis párocskám!

A menedzser hátulról?

A „menedzserem”, igen. Annyira zárkózott, hogy csak nekem beszél, senki másnak.

Zárásként, hallhattunk mindenféle verziókat, hogy esetleg még ez a közreműködés folytatódhat egy-egy alkalommal. Ez igaz?

Szerintem nem, bár eddig azt mondtam, hogy a koncert után kiderül, hogy ennek milyen visszhangja van, hogy csapódik le ez az egész történet. De az, hogy hosszabb időre, mondjuk, egy-két hónapra ide jöjjek koncertezni, annak sok akadálya van. Annyira nem tudok elszakadni Amerikából, az ottani életemből. Következmények, problémák nélkül semmiképpen. Ezt már nem tudom vállalni. És hát ugye, onnan átröppenni ide, meg vissza, ennek bizonyos költségei is vannak. És akkor még az ottani munkámból kimaradt idő... Ez a koncert most biztos, hogy van, utána majd meglátjuk. Biztosat nem akarok mondani, sem azt, hogy nem, sem azt hogy igen. Meglátjuk.

De adódhat esetleg olyan szituáció?

Adódhat!

Ezt a miatt kérdeztem, mert Zserbó keményen dolgozik azon, hogy Miskolcon is legyen ez a produkció, illetve még pár vidéki városban. Esetleg itt több volt Eddást is meg lehetne környékezni, hogy beszálljon - gondolok itt Tüsire, Zsöcire meg rád is. De majd kiderül, hogy mik a realitások. Talfi, nagyon – nagyon örültem, hogy itt voltál, nyilatkoztál és remélem, még lesz fellépésed Magyarországon!

PAYA

2015. augusztus 30. 15:23

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA