Majdnem minden tudatos volt...
Interjú Lobó-Szalóky Lázárral. A Dirty Slippers zenekar rengeteg sikert tudhat már a magáénak, s már a kezdetekben olyan zenekarokkal turnézhattak együtt, mint a Supernem vagy a Republic. Lemezt készítettek az Egyesült Államokban, túl vannak két Európa-turnén, s készülnek a következőre, emellett pedig nem egy slágerlistás daluk volt hallható a rádiókban. A zenekar frontemberével, Lobó-Szalóky Lázárral a kezdeti idők mellett az állandó fejlődésről, a szakmai alázatról is beszélgettünk, s természetesen a jövőbeni tervek is terítékre kerültek.
Idén 10 éves a zenekar, mondhatjuk, hogy a jubileumi turné kellős közepén vagytok. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti lépésekre?
Csupán a szép emlékek ugranak ilyenkor be, a hullámvölgyeket, nehézségeket az ember agya törli. Hála Istennek a kezdetek óta aktívan turnézó zenekar vagyunk, így a közönség a kezdetek óta az ötödik tagja a zenekarnak. Kezdetben Green Day, és más zenekarok feldolgozásaival kezdtük, de már akkor voltak saját dalaink. Mindig az önálló szerzeményekre, hangzásokra fektettünk nagy hangsúlyt.
Mi a legelső vicces emlék, ami akkorról egyből az eszedbe jut?
Rengeteg van, de talán azt idézem fel a legszívesebben, amikor egy klubkoncerten, a buli hevében sikerült annyira összebogozni a kábeleinket, hogy dominóként estünk egymásra a színpadon. Persze a közönség azt gondolta, hogy a show eleme, így csak akkor észlelték, amikor feltápászkodtunk a megsérült hangszerekkel a földről.
Mondhatjuk azt, hogy rátok mosolygott a szerencse, hiszen a negyedik koncertetek a Supernem előtt adtátok. Velük hogyan kerültetek kapcsolatba?
Régen nagy vágyunk volt, hogy a hazai kedvenceinkkel közösen turnézhassunk, ez már az első évben összejött. Írtam egy bátor levelet a managerüknek, hogy játszanánk előttük és szerveznék egy közös koncertet Békéscsabára, és igent mondtak rá. Utána már hívtak minket Szabiék ide-oda, remek koncertek voltak.
Ez egyébként valóban szerencsének számított, vagy azért már volt egyfajta tudatos tervezés a részedről, hogy miket is szeretnél elérni a zenekarral? Írtál egyfajta „bakancslistát”, hogy fél év múlva ezt szeretnéd elérni, egy év múlva pedig itt tartani?
A Dirty Slippers életében majdnem minden tudatos dolog. Nagy szerencsének és kitartó munkának köszönhetően az almaink nagy része megvalósult. Voltunk Amerikában lemezt készíteni, két Európa turnén, hat éve turnézunk a Republic-kal, minden évben önálló, telt házas erdélyi turnékat játszhatunk, úgyhogy összességében elégedettek vagyunk, és boldogok. Az is nagy elismerés számunkra, hogy évente 70-80 koncertünk van. Rengeteg tervünk van még, már készül az új lemez, a Múzsa, az új klip hamarosan forog a Hableányra és már körvonalazódik a következő Európa turné is.
A zenekar sorsa igen szépen alakult, rengeteg fellépéssel, turnéval s kiemelkedő dalokkal. Az igazi áttörés mikor következett be?
Nem igazán emlékszem mikor volt az a pillanat, amikor ez bekövetkezett. Én úgy latom évről-évre egy következő lépcsőfokra kerülünk. Sokat köszönhetünk a Republic-nak, és managerüknek, Abella Miklósnak, valamint az Élned kell, a Te vagy a Fény, a Hang vagy Jel és a Minden lány múzsa akar lenni daloknak, hiszen azokat játszották a legtöbbet a rádiók, televíziók.
Lehet és kell amúgy egy zenekar életében ilyen sarkalatos pontokról beszélni? Mennyire tudja amúgy a mostani zenei közegben mondjuk frusztrálni az előadókat, zenekarokat az például, hogy „na, márpedig most nekünk rádiós dalt kell mindenképp összehoznunk”?
Nyilvánvalóan frusztrál sokakat, viszont nálunk Felföldi Zsolti billentyűs tagunk tavalyi érkezésével pont egy olyan vérátömlesztés érkezett a zenekarba, ami miatt nagyrészt nem kell ezen gondolkodnunk. Eltűnt a kemény, agresszív rockgitározás és helyére minimális elektronika és ízléses zongorajáték került, ez pedig jobban fekszik a rádióknak is.
Ti hogyan vélekedtetek ezekről a dolgokról annak idején? Mennyire kötöttetek kompromisszumokat? Kellett egyáltalán?
Ebben a tekintetben is nagyon szerencsések vagyunk. A lemezkiadónk, a Hungarosound teljesen szabad kezet ad mindenben nekünk, amiért nagyon hálásak vagyunk. Kompromisszumokat maximum stúdióban kötünk, amikor valamelyik producerünk, Vígh Arnold ,vagy George Shilling, vagy a már említett Felföldi Zsolti barátunk, aki hangszerelő-hangmérnökként is tevékenykedik, segítő szándékkal kifejti a véleményét, az pedig néha véleménykülönbségekhez vezethet. Ők azonban profik és szakemberek, így általában a zenekar tagjai hallgatnak a véleményükre, mert pontosan azért dolgozunk velük.
Nem csak itthon, külföldön is nem kevés helyen játszottatok már. Melyik az a helyszín, ami valami miatt a szívetekhez nőtt, s a mai napig kellemes emlékként él bennetek?
Mindkét Európa turné szenzációs volt. A bayreuthi, hamburgi, csíkszeredai és temesvári telt házas klubkoncertek feledhetetlenek voltak. Hihetetlen érzés, amikor egy másik országban éneklik a dalodat.
A nyár közepén tartunk, mentek sok helyre még fellépni, de gondolom azért már tervezitek bőven az őszi-téli időszakot. Mire lehet számítani? Van már olyan dolog, amiről beszélhetsz, vagy egyelőre legyen minden a jövő zenéje még?
Tervben van rengeteg koncert, új Suliturné és az új lemez is, most egyelőre a nyári turnéra koncentrálunk minden erőnkkel, az őszi-téli szezon még alakul.
Ha már a tervezésnél tartunk: mennyire kell előre tervezni egy zenekar életében? Te mit tartasz ideálisnak, hogyan lehet ezt úgy csinálni, hogy ne legyenek nagyon széthúzva a tervek, de kapkodás se legyen?
Általában egy évre előre tervezünk, ilyenkor minden teljesen szuper módon belefér az időbe és mindenki tudja, mit kell tennie és mikor.
Mit tanácsolnál a mostani fiataloknak, mire figyeljenek oda, ha a zenélés rögös útjára szeretnének lépni, s zenekarukkal sikereket elérni?
Rengeteg kitartás, szorgalmas munka és alázat a közönség felé. Ha ez megvan, s mellé jön egy adag szerencse, akkor elérik az álmaikat, ez egészen biztos.
Ha a mostani tudásod, tapasztalataid megmaradnának, s lenne lehetőséged visszamenni az időben 2005-be, lenne bármi, amit teljesen másképp csinálnál?
Sok minden, például a kezdetekben elkövettem sok hibát, elég sokszor arrogánsan viselkedtem és elfogult voltam a saját dalaimmal, zenésztársaimmal és magammal kapcsolatban. Viszont amikor az általam nagyra tartott emberek, mint Zorán, Cipő és Danny a Coronas-ból reális kritikákat és véleményeket fogalmazott meg, akkor beláttam, hol kell változnom ahhoz, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok. Úgy gondolom hálás lehetek, hogy egy szuper zenekarban zenélhetek, alázatos és profi emberekkel, akikkel jól kijövünk, érezzük egymást a színpadon. Ha nem működik a színpadon a közös energiabomba, akkor semmit nem ér egy zenekar. Nálunk a rengeteg tagcsere és vita ennek volt köszönhető. Hiába volt három ember, aki lebontotta a színpadot, ha a negyedik a mamlaságával szétrombolta az egész képet. A jelenlegi formációban mindenki teszi a dolgát, megfelel az elvárásoknak. Én azt tanultam a Republic-tól, hogy a legfontosabb a közönség teljes mértékű kiszolgálása, minden nap úgy kelek fel, hogy megfeleljek nekik.
Írta: Rosta N. Napsugár
2015. augusztus 10. 13:43