MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

„Voltunk, vagyunk és leszünk is!” – A Kárpát- medence első Rockmúzeuma Nyitragerencséren

Interjú Schuster Lóránttal – 29.rész. Amelyből megtudhatjuk, milyen körülmények között hozta létre Schuster Lóránt és csapata a Kárpát medence-első számú rockmúzemát. S, hogy miért pont a felvidéki Nyitragerencséren? Az interjúból ez is kiderül… Tavaly lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval.

Hogyan emlékszel vissza négy év távlatából a nyitragerencséri Rockmúzeum megnyitója körüli eseményekre?

Egyelőre nem tartok ott, hogy csak a szépre emlékezzem, ehhez még az eltelt idő függvényében is elég frissek az élmények. A nehézségeket most nem sorolom, a lényeg, hogy ezek ellenére is sikerült megcsinálni Kárpát-medence első rockmúzeumát, s ennek nagyon örülök. Sokan velünk tartottak Nyitragerencsérre, az ünnepélyes megnyitóra, amely este a helyi M-ROCK zenekar, valamint a P.Mobil és a Gesarol koncertjeivel zárult. Azóta rengetegen meglátogatták a tárlatot, többek között az Omega teljes legénysége.

Sokakban felmerül a kérdés: miért pont a felvidéki Nyitragerencsér adott helyet a rocktörténeti kiállításnak?

A nyitragerencséri Katona László ajánlotta fel saját házának - először csak egy részét - a P.Mobil Rockmúzeum számára, amely aztán fokozatosan bővült. Száznegyven négyzetméteren állítottuk ki tárgyainkat, ami tulajdonképpen nem nagy terület. Kezdetben sokkal egyszerűbbnek gondoltam a feladatot, aztán rájöttem, hogy nem könnyű dolog megtölteni egy adott teret. Az elhelyezésnél például olyan szempontokat sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy azt a bizonyos tárgyat milyen távolságból nézik a látogatók. 

A figyelmes személő jóleső érzéssel konstatálhatta, hogy az ünnepélyes megnyitás kétféle nemzeti színű szalag átvágásával vette kezdetét. Sőt, a kiállítási tárgyak alatt elhelyezett felirat is két nyelven segített a tájékozódásban.

A közeli nyitrai várban, illetve katedrálisban korábban megnéztük a múzeumot, ahol a kiállított, egykori magyar királyok által írt oklevelek mellett kizárólag szlovák nyelvű tájékoztatók vannak. Nyitra városában, a nyitrai múzeumban egyetlen egy magyar felirat sincs kitéve a tárlókban! E negatív példa ellentételezéseként elhatároztam, hogy a P.Mobil Rockmúzeumába kiteszem mindkét zászlót, a megnyitón átvágom mindkét nemzeti színű szalagot; a tárlókban pedig magyarul és tótul egyaránt megjelennek a tájékoztató feliratok. Ezzel szeretnék példát mutatni: ezt így is lehet csinálni!

Milyen források álltak rendelkezésedre a kiállítási anyaghoz? Kik voltak a segítségedre ebben a munkában?

Többségében saját gyűjteményemről van szó, viszonylag kevés a „külsős anyag”. Akármennyit is adott valaki, utólag mindenképpen szeretném – ezúton is – megköszönni, valamint előre azoknak is, akiktől a jövőben fogunk kapni relikviákat. Például az időközben megszűnt kétforintosokból ki van állítva egy sorozat, amely hiányos. A tárlatot látva a látogatók közül többen felajánlották a jelenleg birtokukban lévő, hiányzó évjáratú pénz pótlását. A két – fekete és szürke – rendőrségi gumibotot, népszerűbb nevén „Kádár kolbászt”, a hozzávaló „Kádár pereccel” (kézi bilincs – a szerk.) kívülről kaptam. Előkerültek Kolozsy Erika saját készítésű képei a dorogi rockfesztiválról, amelyek eddig soha nem voltak publikálva. A korabeli plakátok, valamint a koncerteken viselt negyvenhatos méretű női tűsarkú cipőmet viszont magam őriztem meg az utókor számára. A régi gesarolos doboz, az akkor viselt, divatos alföldi papucs mind-mind a kollektív emlékezetet segíti, amelynek valamennyien részesei voltunk.

Az eltelt több mint negyven esztendő alatt rengetegen megfordultak a zenekarban. Mennyire sikerült reprezentálni a különböző korszakokat? Maradt-e benned valamilyen hiányérzet ezzel kapcsolatosan?

Nem volt ilyen jellegű célom, sem hiányérzetem. Amennyivel mélyebbre nyúlunk vissza az időben, annyival nehezebb reprodukálni, hiszen akkoriban nem álltak rendelkezésre azok a technikai eszközök, amelyek ma már a mindennapok természetes velejárói. Csoda, hogy egyáltalán maradtak felvételek, plakátok, fényképek. A zenekarnak voltak jobb és rosszabb korszakai, melyeket ennek megfelelően nem egyformán dokumentáltunk. Viszont fotókon - örök emlékként - megmaradt, mikor Bencsik Samu katonaideje alatt Tátrai Tibor három bulit játszott a P.Mobillal. Azon túlmenően, hogy a fényképek milyen emlékeket hordoznak, vagy elevenítenek fel, fényt derítenek a zenekar belső működésére; arra, hogyan álltam, álltunk a dolgokhoz…

…És rávilágítanak a P.Mobil, valamint közönsége példaértékű kapcsolatára…

Emlékeink nagy részét tükörszerűen kapjuk vissza a közönségtől. Egy felvidéki muzsikus sráctól hallottam vissza, milyen jó volt nézni, ahogy az emberek beözönlenek a múzeumba – arcukon mosollyal.  Nem hiszem, hogy kell ennél több!

A jelenleg látható kiállított darabokkal lezártnak tekinthető a felhalmozott anyag, avagy bővülhet-e bizonyos relikviákkal a tárlat?

A meglévő anyag optimális rendezése érdekében még a megnyitás évében végrehajtottunk egy-két revíziót, de folyamatosan érkeznek az eddig rejtve maradt relikviák is. A jelenlegi készletet mindenképpen szeretném tovább javítani, hiszen olyan dolgok is előkerülnek eredetiben, amelyeknek mindeddig csupán a másolata állt rendelkezésre. Ezeket természetesen kicseréljük. A dolog koránt sem ért véget; akár egy színpadi produkciót, ezt is folyamatosan csiszoljuk, javítjuk. Nyugodtan kijelenthetem: a rockmúzeum megnyitásával nem befejeződött, hanem elkezdődött valami. Ez azt is jelenti, hogy a közönségtől továbbra is várom a tárgyakat, emlékeket, relikviákat, akár meghatározott időre kölcsön adva is. 

Mikor Angyalföldön (a magyar rockzenészek közül elsőként) felavatták Radics Béla egész alakos bronzszobrát, egy zenész azt nyilatkozta, hogy ezzel nem csupán a gitárkirály munkásságának állítottak örök emléket, de a magyar rocktársadalomnak is. Mondhatjuk, hogy Kárpát-medence első rockmúzeuma sem kizárólag a P.Mobilról szól, hanem egy egész korszakot ölel fel?

Mint említettem, a kiállítás a zenekar és a közönség közötti egységet szimbolizálja. Ezt a tárlatot nem a P.Mobil múzeumának, hanem a magyar rockzene és a koncertlátogató közönség múzeumának tekintem. Szólhatna bármelyik magyar, esetleg nemzetközi beat vagy rock zenekarról. Ha sok ezer ember emléke előkerül, egymásba kapcsolódva, az energiák összeadódnak. Boldog vagyok, hogy a relikviák nem egy dobozban pihennek a szobámban, vagy a P.Mobil raktárhelyiségében, hanem közkinccsé téve egészen más, új dimenziókat nyitnak meg. A kiállítás ország-világ előtt bizonyítja, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a magyar rockzenét – és vele a P.Mobilt.  Tudomásul kell venni: voltunk, vagyunk, és remélhetőleg leszünk is!

Milyen visszhangja volt az eseménynek a média és a közvélemény részéről?

Komoly hullámokat vetett a múzeum megnyitója. Nem akarom most név szerint felsorolni, de - beleértve a közszolgálati csatornákat is - minden jelentős televízió képviseltette magát Nyitragerencséren, leszámítva a kereskedelmi médiumokat. A magyar és felvidéki nyomtatott sajtó szintén figyelemmel kísérte az eseményt, így a Kárpát-medence is értesülhetett minderről. Természetesen az internetre is felkerültek az ezzel kapcsolatos anyagok, tehát szinte teljes lefedésről beszélhetünk.

Vannak további terveid a Rockmúzeummal?

A következő lépésben megcsináljuk a P.Mobil Rockmúzeum internetes változatát, ami azt jelenti, hogy a világháló segítségével, anélkül, hogy valaki kimozdulna otthonról, virtuálisan is beléphet a múzeumba. A kényelmi szempontokon kívül lényeges, hogy a meglévő relikviákon kívül – amit a falak és a tárlók elbírtak – nagyságrendekkel több anyagot osztunk meg az érdeklődőkkel. Így fotókban, hangban, mozgóképben, zenében gazdag információ, kínálat áll a virtuális múzeumlátogató rendelkezésére. Terveink szerint, ebben a most negyvenhét esztendős P.Mobil történetének minden részlete benne lesz.

Hegedűs István
Foto: Tőrös Erika

2015. augusztus 1. 13:23

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA