MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

Kutyából nem lesz szalonna... Interjú Schuster Lóránttal – 28. rész

Amelyből kiderül, mi a különbség a banán és az elemes vibrátor között, miért romlott meg Lóránt és Hobo kapcsolata, valamint az is, miként lehetséges Kopaszkutya címmel mozit csinálni a P.Mobil vezéralakja nélkül. Majd megtudhatjuk, hogyan (nem) lesz a kutyából mégis szalonna… 

Tavaly lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval. 

A Kopaszkutya című kultuszfilm film utolsó jeleneteiben a Colorado zenekar tagjai alaposan helyben hagyják menedzserüket, a „Főnököt”, aki viszont egy egészen más formációban gondolkodik. A történet lezárásaképpen megdörren az Utolsó cigaretta riffje, amely a P.Mobilt sejteti az alakuló új banda mögött. Elvileg erről szólna a második rész, az élet azonban más forgatókönyvet írt. Nem hiányzol a filmből?

Ebből biztosan nem! A gond ott kezdődött – az akkori sajtótájékoztatón elhangzottak szerint is -, hogy a filmet Kopaszkutya 2-ként hirdették, miközben egy, a Hobo Blues Band (HBB) búcsúkoncertjéről szóló dokumentumfilmet forgattak. Ez szerintem olyan, mintha banánt akarnának elemes vibrátorként eladni. Tovább megyek: ha már dokumentumfilmről van szó, a HBB történetéhez nagymértékben kapcsolódik az a tény, hogy a hetvenes évek vége felé Földes László rendszeresen fellépett a P.Mobilllal. Közös színpadon álltunk a Hajógyári Szigeten megrendezett Fekete Bárányok koncerten, de a Kopaszkutya filmben is együtt szerepeltünk, mely a HBB életének éppúgy része volt, mint a P.Mobilnak. Éppen ezért súlyos szakmai hibának tartom, hogy egy ilyen dokumentumfilmből a P.Mobil és Schuster Lóránt kimaradt. Szomjas György kijelentette, hogy a Póka-Földes-Deák trió – teljes egyetértésben - nem kíván velem dolgozni. Arra hivatkoztak, hogy mindez személyes – politikai - okból történt, így még súlyosabb hibát követtek el: ugyanis a szakmai szempontokat alárendelték egyéni érzelmeiknek. Egyébként föl sem merültek volna ezek a kérdések, ha nem dokumentumfilmet csinálnak; bár az is kérdéses, hogyan lehetne Kopaszkutya címmel játékfilmet forgatni az életemben, nélkülem.  

Miért romlott meg a viszony köztetek? A politikai nézetkülönbségek képesek felülírni a közös zenei gyökereket, a műfaj szeretetét?

Érdemes elölről kezdeni a történetet: Pálmai Zoli, akkori dobosunk ismertetett össze minket Földes Lászlóval, akit mintegy másfél éven keresztül minden fellépésünkön két Rolling Stones szám erejéig kísért a zenekar. Tette ezt annak ellenére, hogy Laci semmilyen affinitással, érzékkel nem rendelkezett a rock-blues műfaj irányában. Mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy belvárosi barátai ódákat zengtek róla az újságokban, miközben a P.Mobilról egy szót sem ejtettek. Ezt elégelte meg Bencsik Samu, aki arra kért, hogy szabaduljunk meg tőle. Ezután hoztam össze a Szakács László vezette Ikarus együttessel, amiből a Hobo Blues Band lett. 
Érdekes, hogy Hobo Sapiens című könyvében még példás kapcsolatunkat ecsetelve magasztalta egekig a zenekart, ígérve, hogy újrakezdésünkkor feltétlenül ott lesz. Ehhez képest a leállásunk utáni első koncertünk idején még a Fradi pálya környékén sem láttuk. Lehet, hogy egy másik pályára szívesebben eljött volna… A román forradalomnak nevezett események után csináltunk Erdélyben egy segélykoncertet, ahonnan a HBB, szokása szerint egy órát késett. Négyezer ember várta őket. Utána még ő küldött el engem valahová; ez volt a végszó kettőnk kapcsolatában.  Húsz éve nem beszélünk egymással, ennek ellenére részéről nem hangzik el úgy interjú, nem születik írás, amelyben ne támadna engem. Erre még ráerősített, amikor a MIÉP színeiben fővárosi képviselő lettem.

1996-ban készültél a Kopaszkutya film második részének forgatására, sőt az akkori „nagy felfordulást” – Póka Egon belépését, valamint - a tagcseréket is a készülő filmhez kötötte a köznyelv.

A tagcseréknek semmi köze nem volt a tervbe vett filmhez. A zenekarban belső problémák voltak, mindhárom taggal más és más. Autós hasonlattal élve: ha egyszer elkoptak a gumik, akkor jobb egyszerre kicserélni azokat, mint apránként. Az akkori felállással megtartott utolsó koncerten olyan mértékűvé nőttek a problémák, hogy a zenekart képtelenség volt egyben tartani. Póka Egonék zenekarból való távozása viszont feltehetően összefüggésbe hozható a Kopaszkutya 2-vel. Valaki megsúghatta nekik, hogy meglesz a film, de Lóránt nélkül, úgyhogy lépjetek!

Aztán 1997-ben boltokba került a Kutyából szalonna lemez, amely egyértelműen a film folytatásának zeneanyagaként fogható fel. Akkoriban intenzív tárgyalásokat folytattatok a rendezővel, Szomjas Györggyel; miért nem lett végül film az elkészült zeneanyagból?

A Kopaszkutya filmnek Szomjas Györggyel együtt többször nekifutottunk, a Kutyából szalonna CD számai eleve a film betétdalaiként készültek. Úgy terveztük, hogy ezen kívül az első rész zeneanyagából is felhasználunk valamit, sőt új dalokkal bővítjük a repertoárt. Deák Bill Gyulára utalva - akire egy roma lagziban akadtunk rá - az új zenekar a Pémobill nevet kapta volna.  Akkoriban indult Póka Egon kőbányai zeneiskolája, ahol próbaforgatásokon rögzítettük az első tanévnyitót. A jelenetben a P.Mobil hang- és fénytechnikai raktárában tevékenykedve telefonon rendelnek tőlem hangosítást az egyik kommunista szobor koszorúzásához a tétényi szoborparkban. Ezen a ponton lett elegem a filmbéli hangosítási munkákkal, inkább egy új zenekar tervével a fejemben elmentem beiratkozni Egon zeneiskolájába. A népes kutyafalka társaságában zajló évnyitóra érkezve Póka igazgató úr – miközben az ebeket egy bottal próbálja jobb belátásra bírni – közli velem: „Ezzel már elkéstél!” Egonnal elhatároztuk, hogy a filmet akár Szomjas nélkül is véghezvisszük, több jelenetet felvettünk. Egy alkalommal a megírt szinopszis egy részletével bementünk a Budapest Filmstúdió vezetőjéhez, Sándor Pál filmrendezőhöz, aki támogatta a film elkészítését. Aztán a két rendező összeveszett a Kopaszkutya DVD-kiadásán, így ez a terv is meghiúsult. Mint ahogyan az is, hogy az első Kopaszkutyát kiadjuk egy teljesen új kópiával. Rendelkezésemre állnak az első filmből kimaradt jelentek, videoklippek, interjúk, az eredeti plakátok, stb. A lényeg: Szomjas mindvégig húzta-halasztotta a forgatást, ugyanis komoly választás előtt állt: vagy velem, vagy Földessel készíti el a filmet. Én ezt munkának fogom fel, éppen ezért egyáltalán nem zavart volna Földes László jelenléte. Ő viszont nyomás alá helyezte a rendezőt, miszerint sem én, sem a P.Mobil nem szerepelhet a filmben, s a másik két zenész személyében még partnereket is talált ehhez.

Tehát van egy tizenöt éve elkészült zeneanyag, amit szerettél volna bővíteni, és van egy koncepció a filmhez. Mi lesz a sorsa a Kutyából szalonnának? 

Az eddigiekben próbaforgatások folytak, pusztán néhány jelenet és az elkészült forgatókönyv áll rendelkezésünkre.  Hogy Szomjasék pár éve filmet forgattak, nem jelenti azt, hogy mi nem készíthetjük el a második részt, ahogy azt korábban elgondoltuk, saját szinopszisunk alapján: „A Főnök újra zenekart csinál”. Nem tudom, miként alakul a jövő, mindenestre a Kutyából szalonna, mint film és cím, egyaránt le van védetve. A lehetőség adott a folytatáshoz. Szomjas egy korábbi beszélgetésünkkor elmondta, hogy a Kopaszkutya talán az egyetlen film, amihez Magyarországon szponzort lehet találni. Ugyanis több millióan látták, s nem csak a hazai, hanem a volt szocialista országok piacain is eladható. Abban maradtunk, hogy a tervek alapján nekiugrunk és megcsináljuk, mégis szó nélkül eltűnt. Csak egy idézettel tudom összefoglalni a véleményem: „Kutyából szalonna nem lesz soha!” 

Megnézted a Kopaszkutya 2-t?

Persze! Az aktuális HBB-búcsúkoncert werkfilmjét csinálták meg. Egyértelműen adta volna magát, hogy Szomjas Gyuri, a rendező végigkövesse a szereplők útját az azóta eltelt időszakban, hiszen az embereket érdekelte volna, ki, milyen életpályát futott be a politikai változások tükrében. A regények is általában epilógussal záródnak, amelyből megismerhetjük a szereplők utóéletét. És ugyanez igaz a filmekre. Óriási lehetőséget hagyott ki, tekintettel az első rész akkori szocialista országok beli sikereire. Ahogy mondani szokták - Isten nem ver bottal -, a 2011. év összesítőjében szereplő adatok szerint az év legkevésbé nézett filmje a Kopaszkutya 2. volt. Számszerűsítve: összesen kettőezer ember váltott jegyet rá. Az egész film hitelességét kérdőjelezi meg – hangsúlyozom, nem személyes okokból! -, hogy kimaradtam ebből a történetből. A nézőtéren ülőket is megosztotta az Orbán Viktorral történt filmbeli beszélgetés.

Kissé leegyszerűsítve: a működőképes, sikeres filmhez alapvetően két dolog szükséges, a koncepció és a pénz. Nem lehetséges, hogy kis költségvetésből kellett gazdálkodniuk, vagyis elképzelhető, hogy nem állt az alkotók rendelkezésére elegendő forrás? 

Ennek a vállalkozásnak semmi köze nem volt a pénzhez! Ma már közismert tény, és rendszeresen előfordul, hogy amerikai független filmesek gombokból képesek sikeres produkciókat előállítani. Arról nem beszélve, hogy közben a technika is megváltozott, már nem harmincöt milliméteres celluloidra dolgoznak, hanem digitálisan rögzítenek. Ennek előnye, hogy a forgatott jelenet azonnal visszanézhető, újra vehető, javítható. Itt egészen másról volt szó. 

Hobó és a Kopaszkutya film egymáshoz való – nem túl felhőtlen - viszonya kiderül korábbi interjúiból. Vajon miért vállalta mégis a második részt, az ellenérzések dacára?

Már a film bemutatója előtt kihátrált az egészből, a bemutatókon sem jelent meg. Látva az elkészült „művet” ezen még csak csodálkozni sem lehet… Egyébként Földes olyan mértékig következetlen, hogy nincs két interjú, amelyben ne nyilatkozna egymásnak homlokegyenest ellenkező dolgokat. Minden utálata és ellenérzése mellett elvállalta a filmet, csak azért, hogy elvegye a teret egy esetleges „valódi” folytatás elől. Csak azért ült le arra a székre, hogy más ne ülhessen le ugyanoda. Utána villámgyorsan fel is pattant róla. A Földes és társai felelőssége, hogy eljátszották a lehetőséget, kisajátították és tönkretették mindazt, amely az 1981-es Kopaszkutya film hiteles folytatásaként megvalósulhatott volna.

Hegedűs István

2015. július 18. 10:24

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA