MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

A Rockszövetség és visszatérés

Interjú Schuster Lóránttal - 27. rész
Amelyből megtudhatjuk, miként (nem) működik egy bürokratikus szervezet, valamint azt is, milyen előzmények után jöhetett létre a P.Mobil nagy visszatérését jelentő Fradi-pálya koncert. Tavaly lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval.  

Hangzatos, jól csengő nevet választottatok egy olyan szervezetnek, amely a zenésztársadalom érdekét hivatott ellátni. Milyen pályát futott be a Rockszövetség? 

A Rockszövetség az egyik illúziónk volt a sok közül, még a rendszerváltás előtti időkre nyúlik vissza. Ebben az egyesületben többen dolgoztunk, köztük Hajnal Gabi is. Érdekvédelmi szervezetnek szántuk, hiszen bebizonyosodott, hogy egy bürokratikus gépezettel szemben kizárólag egy másik bürokratikus rendszer képes hatékonyan fellépni. Aztán hamar elszállt az illúzió. Erről a belügy gondoskodott olyan módon, hogy szinte az első pillanatban megjelentek a körünkben. Hamis faxokat továbbítottak álnéven, össze-vissza hazudoztak, és más egyéb módszerekkel lehetetlenítették el a munkánkat. Elnökké választásomtól kezdve csak zúdultak ránk a problémák. Többek között azok az emberek, akiket képviseltünk, és akiknek saját magukat is képviselniük kellett volna, egy idő után nem fizettek tagdíjat, eltűntek. Amikor belevágtunk, nagyon komolyan gondoltuk: a dzsessz és más zenészek érdekszövetségének mintájára hoztuk létre a mi saját szervezetünket azzal a céllal, hogy a rock-társadalmat a lehető legtöbb területen segítse. Ám szakmai háttértámogatás hiányában nem sokra jutottunk. Ugyanakkor a célcsoport hozzáállásáról sem tudok jót mondani: az emberek többsége talán a jobb megélhetés reményében csatlakozott hozzánk, akiknek fogalma sem volt arról, hogy ennek érdekében mit kellene tennie. Emlékszem, az angol zenészek - kevesellve az egy estére jutó, fejenkénti minimál összeget - bérük emelése érdekében sztrájkba fogtak. A szakszervezet pár fontos követelését a vendéglősök elutasították, amelyre az angol zenészek válaszul – a legkisebbektől kezdve Paul McCartney-ig bezárólag - leálltak. A zene egész egyszerűen megszűnt létezni Angliában. Egy hét múlva teljesült a követelésük. Ugyanezt az összefogást Magyarországon – sajnos – elképzelhetetlennek tartom. Többek között ezért is múlt ki a Rockszövetség, mint sok minden más kezdeményezés.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy a P.Mobil szüneteltetésekor annyira eleged lett – nem csak a szűken értelmezett zenekarvezetésből, de magából a rockzenei életből is -, hogy annak még környékét is elkerülted.  

Ez így van! Kívülről nézve – hiszen nyolc és fél évig ezt tettem – rettenetesen nevetségesnek tűnt ez a mókuskerék. Amíg benne vagy, magad sem látod annak a hiábavaló küzdelemnek a nevetségességét, amint megpróbálsz létre hozni valamit ebben a velejéig rohadt rendszerben. Akkor úgy gondoltam, hogy a rockzenének még a környékére sem megyek, soha többé. Dolgozni persze dolgoztam – lásd a Rockszövetség – csináltunk egy hangosító céget is, tehát nem unatkoztam. De a rockzenéhez igazából már nem volt kedvem. Ám a volt zenekari tagok folyamatosan kerestek, még Mareczky is hazalátogatott. Erre az alkalomra csináltunk egy pár bulit az újpesti Alkotmány moziban. Amúgy eléggé szana-széjjel volt a zenekar: Viliék itthon vendéglátóztak, Tunyó ugyanezt csinálta Nyugaton, Zeffer pedig a Fenyő Miklós Modern Hungáriáját kísérő Pinkerton kapitány és a Flotta elnevezésű zenekarban képviselte a rockzenét, matrózruhában. Vili egyébként a zenélés mellett „civil” foglalkozást is választott: szögeket gyártott és trikókat szitázott.

Miközben a zenekar „hivatalos” visszatérése 1994. június 11-re tehető (Fradi pálya koncert) már 1992-ben egy P.Mobil –koncertet szerveztetek a Rockszövetség védnökségével. Mit tudhatunk erről?

Az Alkotmány mozin kívül csináltunk különböző rendezvényeket, például a Budai Parkszínpadon is; ezeken hol a zenekar fele, hol pedig a háromnegyede vett részt. Lényeges, hogy a leállás nyolc és fél éve alatt a P.Mobil egésze nem lépett fel. A közönség ugyan nagyon jól fogadta a bulikat, mégsem volt nagy kedvem ehhez az egészhez. Akkoriban eszembe sem jutott a visszatérésre gondolni. Vilivel a Kagyló presszó teraszán futottunk össze, hosszan beszélgettünk, de Tunyó is írt levelet külföldről, hogy jó lenne folytatni. A komáromi Mobil-kútnál - akkoriban úgy nézett ki, hogy a Mobil Oil cég megveti a lábát Magyarországon – aztán készült egy fénykép a zenekarral, amelyen Zeffer nélkül, öten vagyunk. Ezen a fotón látszik, amint fogom a fejem: „jaj, Istenem, már megint mibe kezdtem!” És ez azóta is tart… De a kérdésedre válaszolva, az említett buli csak egy koncert volt a többi között. Nem a Rockszövetség szervezte és még nem a visszatérés jegyében készült. Ami a Fradi-pálya koncertet közvetlenül megelőzte, az a ’94-es a Hősök terén megtartott hatalmas rendezvény volt. De előtte még másfél év kemény munka várt ránk; Hajnal Gabival éjjel-nappal azon dolgoztunk, hogy a zenekart visszahozzuk a köztudatba. Intéztük a Stage Power dupla album megjelenését, gondoskodtunk a promóciókról, és szerveztük a nagy visszatérést.

A Fradi-pálya koncertet korábban megbeszéltük, egy pillanatra kanyarodjunk vissza a Rockszövetség-bulihoz! Amelynek egyik érdekessége, hogy Vili mellett Szekeres Tamás gitározott, aki ma is kiváló hangszeres. Miként került a képbe?

Kapcsolatunk onnan ered, hogy holland menedzserével közösen fejlesztettem a cuccunkat. Ezen kívül egy hollandiai hangosító-világosító céget alapítottam vele, de Magyarországon klippet is forgattak Tamással, amelyhez mi adtuk a technikát.  Szekér szakmailag és emberileg egyaránt rendes gyerek amúgy, „tudományos gitáros”, és szerette a P.Mobilt.

Akkor miért nem lett a zenekar tagja?

Ő más pályán mozgott. Egymás után jelentek meg instrumentális albumai, amelyek lekötötték, emellett sokat volt külföldön.

A „Rockszövetség és visszatérés” zeneanyaga:  
Stage Power teljes album Fradi pálya teljes koncert

Hegedűs István

2015. július 3. 17:35

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA