Bogoz: nem adunk a minőségből
Folytatva a megkezdett hagyományt – ami korábban a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőseit mutatta be –, A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti. Nincsenek nagy megfejtések, csak jó dalok. Ezt mondja Csé, a Bogoz énekes/gitáros/dalszerzője saját zenekaráról. Nem találnak ki maguknak skatulyát, stílust, egyszerűen csak zenélnek, és azt nyújtják, ami a szívükből jön.
Kezdésnek beszéljünk egy kicsit a zenekarról. Hogyan találkoztatok és mikor alakult meg a formáció?
Régóta gyűltek már a dalaim és szerettem volna az egyszálgitáros létből egy nagyzenekaros verzíóba átlépni. Tibit – basszusgitár - egy másik zenekaron keresztül, Patrikot – dob – pedig a kőbányai zeneiskola faliújságára kitűzött hirdetéssel találtam meg. Aztán szerintem szerelem volt első látásra-hallásra, már a legelső próba olyan volt, mintha évek óta együtt játszanánk. Röviden és velősen, így lettünk mi a Bogoz zenekar.
Ki milyen szerepet tölt be, illetve mennyi részt vállal az alkotói folyamatokból?
 |
Eddig úgy volt, hogy én hoztam a majdnem kész dalokat és aztán együtt hangszereltük meg őket. Egyelőre úgy tűnik a jövőben is így lesz: Patriknak van saját zenekara, ahová ő a dalokat viszi, Tibi pedig inkább megvalósításba szereti az energiáját ölni. Nyilván, ami nem üti meg a közös mércét, vagy nagyon nem tetszik valakinek, azt vagy sokáig gyúrjuk, vagy félretesszük, vagy kidobjuk. Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete? A dalszövegeimben sok mindent elmondok magamról és eddigi dolgaimról, vívódásaimról és hogy mit hogyan csináltam és csinálok most én. Ezzel ezúttal üzenek is: hogyha te meghallgatsz, akkor talán tudsz valamit kezdeni azzal, amit tőlem kapsz. De arról is szólnak a szövegek, hogy milyen gaz módon játszunk mások érzelmeivel, és próbálom megfogalmazni, hogy szerintem hogyan kellene inkább. Az emberi kapcsolatok nagy teret kapnak nálam a legelvontabb megfogalmazásoktól a tök egyszerű fiú-lány pajzánságig, és azt hiszem, gyakran szóba jön az is, hogy együtt jobb, mint külön. Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi? Mi az, ami különlegessé tesz benneteket? Jó dalaink vannak. Szerintem ez a legfontosabb. Egy-kétszer meghallgatod őket és már a fejedben vannak. Nincsenek nagy megfejtések vagy még sosem hallott hangszerelés, figyelemelterelés különleges vizuális effektekkel vagy pom-pom lányok. Nem kell mindig megváltani a világot. A Pont ez vagyok én c. dalunk egyébként nagyjából erről szól. Iskolásan hangozhat, hogy egy zenekar attól egyedi, hogy jók a dalai. Pedig pont ez a ritkaság napjainkban. A körítés, a púder, ami rengeteg. A sok eltúlzott effekt mögött hallja még valaki a dalokat? Hova tudnátok magatokat beilleszteni, ami a mai zenei palettát illeti? Manapság az a divat, hogy minden zenekar kitalál magának egy stílust. Én ezt meghagynám másnak. Ami biztos, hogy változatosak a dalok zeneileg és szövegileg is, ezért nehéz beskatulyázni. Leggyakrabban a Kispál és a Borzot és a Bikinit kapjuk meg. |
Milyen jövőt láttok magatok előtt? Mik a kitűzött célok, amiket szeretnétek elérni mondjuk öt éven belül?
Cél a világhírnév, mi más. Komolyra fordítva: az első, Azt hiszem, mégis viszem a szívem című nagylemezünknek egész jó volt a fogadtatása. Nemrég elkészítettük első videoklipünket a Nekem így jó című dalhoz. Ez egy jó kezdet, de haladni kell, persze nem erőlködni, az nem vezet sehova. Most kezdjük összerakni az új dalokat, örülök neki, mert már hiányzott ez a folyamat. A minőségből nem fogunk leadni, különben még egy évig se jutunk el, nemhogy ötig.
Szeretnénk nagyobb közönséghez eljuttatni a dalainkat, mert látjuk, hogy működnek sok ember előtt is.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Pozitív, hogy egyre több jó színvonalon teljesítő zenekar van, és rengeteg különféle zenei stílusban teszik ezt, így a hallgatóság kedvére válogathat a széles zenei palettáról.
Negatív, hogy egyre kevesebb jó dal van. Itt a fő baj az, hogy a nagyközönség által ismert rádiók és televíziók csak az előadók egy szűk rétegének kedveznek, akiknek a dalait viszont ugyanaz a 2-3 ember írja. Hosszú évek alatt így jutottunk el oda, hogy agyonhasznált zenei kliséket kell hallgatnunk és kínos dalszövegeket, amik csak 3-4 témában képesek szólni összesen 4-500 magyar szó felhasználásával, ami egy két és fél éves gyerek szókincsének felel meg.
A popkultúra is a kultúra része, silányabbá tenni bűn, és ebben sok embernek szerepe van, hiába szeretik hangoztatni, hogy nincs és hogy nem is ők azok, akik.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Nagyon keveseknek adatik meg. Komoly és folyamatos televíziós és rádiós jelenlét nélkül pedig teljesen kizárt, hogy meg lehetne élni csak zenélésből.
Session zenészség vagy az egy zenekarban való létezés a kifizetődőbb?
Nekem a zene elsősorban a dalszerzésről és az önkifejezésről szól, nem arról, hogy sokat gitározzak vagy énekeljek akár olyan dolgokat is, ami mellé nem tudok odaállni teljes mellszélességgel. S bár azt mondják, nem vagyok rossz gitáros, nekem nincsenek session zenész ambícióim és Tibi is hasonlóképpen van ezzel.
Patrik nagyon tehetséges dobos, rengeteg helyre be szokott ugrani, ő végzett zenetanár, neki erről szól az élete. Anyagilag valószínűleg a kettő kombinációja a kifizetődőbb.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Tehetségkutatókra mindenképp szükség van, de sajnos a kereskedelmi televíziók túljáratták a gyárat és a legtöbb emberhez csak az ő termékeik jutnak el. A kisebb, akár helyi tehetségkutatókban jobban hiszek.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Szerintem Magyarországon kiváló zenészek vannak! Manapság már szinte bármilyen koncertre megy az ember, jobbnál-jobb zenészeket hallhat és ez nagyon jó.
Mi a véleményetek a fesztiválokról, illetve a haza klubéletről? Hol milyen lehetőségei vannak egy friss zenekarnak?
Egy friss zenekarnak nagyon nehéz, hiszen a fesztiválok a jól bejáratott nevekkel szeretnek dolgozni, a maradék helyek pedig az ismerősök zenekaraival telnek meg. Örömre adnak okot az olyan rendezvények, mint például a Veszprémi Utcazene Fesztivál, ahová a dalok és a minőségi előadás miatt lehet bekerülni, nekünk is így sikerült anno.
A klubélet más miatt nehéz. Vidékre szinte csak előzenekarként lehetséges eljutni. Ha 2-3 kis zenekar összefog és megosztja a költségeket, a klubtulajdonosnak akkor sem éri meg fogadni őket, mert sajnos sokkal kevesebb ember jár koncertre, mint 10-20 éve, és ha mennek, akkor is inkább a nagy zenekarok bulijainak belépőire tartogatják a pénzüket.
Köszönjük a beszélgetést...
2015. június 16. 16:07