Nem utánozni kell a példaképet, hanem tanulmányozni...
Interjú Tony Lakatos, szaxofonművésszel. 1981 óta Németországban él és a mai napig tagja a Frankfurti Radio Bigbandnek. Több mint tízezer koncertje volt eddig szerte a világban, Japánban például majdnem az összes klubban fellépett már. Legközelebb augusztus 2-án ad koncertet Magyarországon. A kezdetekről, a példaképek fontosságáról, a jazz aktualitásáról és változékonyságáról, a magyar jazzéletről és fiatal tehetségekről beszélgettünk, valamint arról, hogy egy történet mindennap más és más lehet, ha a jazz nyelvén szól.
Mindig nagy dilemmát jelent egy magyar zenésznek, hogy menjen vagy maradjon. Az elmeneteled mellett mi szólt?
A 70-es években kezdtem el először külföldre járni. Akkor még más viszonyok voltak Magyarországon. Kisgyerekkorom óta volt bennem egy olyan érzés, hogy el kell jönnöm innen és másfelé kell szerencsét próbálnom. Elsősorban a szabadság hiányzott, és zavart, hogy nagyon zárt volt akkor Magyarország, ez a zenei életben különösen érződött. A magyaroknak most már sokkal reálisabb a rálátás a nemzetközi zenei világra.
Mesélj a kezdeti évek nehézségeiről Németországban.
Toto Blanke, gitárművész éppen a Pécsi Fesztiválon lépett fel, amikor először találkoztunk. Én Vukán György Big Bandjével játszottam ott. Nagyon megtetszett neki a játékom és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a zenekarához Németországban.
Abban az időben nehéz volt Magyarországról külföldre kijárni, mindenféle engedélyre volt szükség a katonaságtól és az interkoncerttől, akik szervezték a zenészeknek az útleveleket, vízumokat. Eleinte egy-két napra jöttem csak el, hetekig tartott, míg beszereztem az összes engedélyt. ’81-től kaptam egy olyan szerződést, mely hosszabb időre szólt, és azóta itt is élek. Sosem disszidáltam, nem voltam politikai menekült! Toto által megismerkedtem más zenészekkel, nemcsak németekkel, hanem amerikaiakkal is. A ’90-es években éltem Amerikában is két évig, majd kaptam egy jó szerződést a Frankfurti Radio Bigbandtől, ami egy fix állásnak tűnt, azóta is játszom velük.
Miért választottad a szaxofont hangszerednek pályád kezdetén a hegedű helyett?
Nálunk a családban mindenki hegedült, apám, nagyapám, az ő apja, annak az apja, sőt még a testvérem is. Hat évesen én is elkezdtem, de egyrészt nem igazán tetszett a hangszer, nem szerettem gyakorolni, másrészt, valószínűleg éppen emiatt nem ment túl jól. Egyik osztálytársamnak a bátyja szaxofonozott és így ki tudtam próbálni, hogy milyen a hangzása. Nagyon megtetszett, sokáig kérleltem a szüleimet, mire vettek nekem is egyet.
Több, mint tízezer koncertet adtál eddig és több, mint négyszáz lemezed jelent meg. Minek az alapján választasz helyszínt, zenei darabokat és társakat?
Nem mindig én választok, van, amikor engem választanak. Az eddigi lemezeim közül kb. húsz a sajátom, és a többire felkértek. Elsősorban az alapján választok társakat, hogy illik-e a zenéje a számaimhoz, melyeket éppen fel szeretnék venni, vagy előadni, a második legfontosabb az emberi kapcsolatok…
Ha ismersz valakit hosszabb ideje és már játszottál vele, akkor valószínűleg legközelebb is vissza fogod hívni. Ugyanakkor nyitott vagyok arra is, hogy olyanokkal zenéljek, akikkel még azelőtt sosem, hiszen új impulzusok érhetnek általa.
Magyar zenészek közül kikkel szeretsz együtt játszani?
Ha van rá lehetőségem, mindig nagy örömmel zenélek magyar művészekkel is. A legtöbbet Szakcsi Lakatos Bélával és a hozzá tartozó zongoristákkal például Oláh Kálmánnal, Szakcsi Juniorral és Robival. Annyi jó zongorista a világon sehol nincs, mint Magyarországon, ezért akárkit választasz, biztos, hogy jó lesz.
Mennyire fontos a pozitív példa a zenészek életében? Neked ki volt a példaképed?
Leginkább a jazz zenében nagyon fontos fiatalon tanulmányozni a nagy példaképek játékát. Esetleg leírni a szólóikat, gyakorolni a stílusukat. Így könnyebben kiismerheti majd magát a különböző hangzások között, hiszen a jazz mára „komplikált” zenévé vált és sokfajta ágazata létezik. De az is fontos, hogy mindenki megpróbálja megtalálni a saját hangját. Nem utánozni kell a példaképet, hanem tanulmányozni. Én például követtem a munkásságát az összes olyan szaxofonosnak, akik meghatározó szereplői voltak a jazz életnek pl.: Joe Henderson, Sonny Rollins, Stan Getz és még sokan mások.
Van-e kedvenc slágered vagy dallamtöredéked, melyet szívesen játszol és folyamatosan a fejedben motoszkál?
Minden jazz zenésznek van olyan dallamrészlete, melyet improvizáláskor belecsempész a szólamába. Ezeket úgy hívjuk, hogy liksz. Habár az volna az ideális, ha elkerülnék ezeket, de ha nem jut eszükbe semmi, akkor gyakran játszanak ilyeneket. Mindenki ismétli magát ezekkel a dallamokkal. Lehet akár saját stílusjegy is, melyet, ha meghallasz, rögtön megismered, hogy ki játssza.
Szerinted mi a jazznek a szerepe a mai világban? Mennyire fontos még?
A jazz egy nagyon értékes zenei kultúrát képvisel. Az egyik legjobban elterjedt amerikai kulturális „termék”, és mivel 95%-ban improvizált zene, ezért szerintem a legizgalmasabb, hiszen mindennap másként hangzik. Viszont ahhoz, hogy tudjon valaki improvizálni, ahhoz meg kell tanulnia ezt a nyelvet, ha jó zenészek játszanak együtt, akkor olyan, mintha közösen mesélnének el egy történetet. Ez a történet mindennap más lehet akkor is, ha ugyanazok a zenészek, ugyanazokat a számokat játsszák. Sajnos mégis egyre kisebb teret kap a jazz, hiszen az elektronikus zene sokkal jobban terjed.
A jazz nem igazán populáris zene, mert kevésbé lehet rá táncolni. A ’40-es években volt a legnépszerűbb, amikor még lehetett rá, majd jött a be-pop korszak, Charlie Parker, Dizzy Gillespie és a többiek, az emberek pedig elkezdték a jazz-t csak hallgatni - ülve. Egyesek szerint pont Charlie Parker tette tönkre a jazz-t… De szerintem a táncolható zene nem igazán hallgatható, túl unalmas lenne.
Milyennek tartod a magyarországi jazz életet? Látsz-e olyan kiugróan tehetséges fiatalokat, akik hasonló pályát futhatnak be, mint Te?
Fantasztikus! Rengeteg tehetség van itt. Szerencsére nemzetközi viszonylatban is egyre jobban megmutatkozik, a legjobb amerikai és európai zenészekkel játszanak együtt a magyarok. Szaxofonosok közül például Bolla Gabit tudnám megemlíteni, aki már nemzetközi sztárnak számít, vagy Lakatos Sándor, altszaxofonost, aki Amszertdamban játszott sokáig. Nyáron együtt játszhattam a Budapest Jazz Orchestrával, csodálatos bigbandnek tartom őket. Régebben Magyarországon nem is igazán léteztek ilyenek, idegen műfajnak számított.
Mit tapasztalsz, mostanában mennyire számít még népszerűnek a koncertezés? Hiszen az internet által egyszerűbben elérhetőek a különböző zenék.
Az élő zenének szerintem egyre fontosabb szerepe van. Hiszen ha valakit be tudsz csalogatni egy koncertre és ott jó zenét hall, akkor legközelebb megint eljön majd. Manapság idáig eljutni a legnehezebb. Ebben a médiának nagy szerepe van, főként a közösségi oldalaknak, mivel mostanában majdnem minden az interneten történik. Az emberek megpróbálják a zenéket a legolcsóbb helyen letölteni, lehetőleg ingyen. Ez vetette vissza a jazz zenét. Nincs igazán értéke a zenének, inkább úgy veszik, mint egy természetes, letölthető dolgot. Ez azért is veszélyes, mert ha a zenészeknek nem lesz miből megélni, akkor nem lesz több jazz zenekar…
Szeretsz-e esetleg fiatal zenészekkel együtt játszani illetve tanítasz-e valahol?
Sokszor játszom velük, én is szoktam hívni, de ők is szoktak. Éppen azon gondolkodtam egyik reggel, hogy milyen sok olyan lemezen játszom, ahova első albumos zenekarok kértek fel, mint idősebb, tapasztaltabb zenészt. Körülbelül húsz-huszonöt ilyen CD-m van. Jó érzés, hogy hívnak és szívesen teszek neki eleget. Két nagy workshopon szoktam rendszeresen részt venni Németországban és emellett master classokat szoktam tartani az egész világon.
Augusztusban lesz koncerted Magyarországon. Tudsz-e előre mondani valamit, hogy milyen dalokkal készülsz, kikkel fogsz fellépni?
Augusztus 2-ra meghívott Yengibarian Dávid a Városmajori Színpadra, hogy játsszak velük, és azt hiszem lesz még egy koncertem. Majd 7-én a Fertődi Kastélyban zenélek együtt Snétberger Ferenccel.
Schranez Rebeka interjúja.
2015. június 1. 14:37