MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Perényi Dénes/Zord - Önmenedzselés, zenekari promóció 1. rész

Egy előadásomhoz készítettem elő a mondandómat, mikor fölmerült, hogy háttérinterjút is kéne készíteni. Rövid gondolkodás után be is ugrott, hogy ki lesz az erre alkalmas alanyom. Deni barátommal még a Rockinformnál dolgoztunk együtt éveket, akkor egy soha semmi célkitűzést fel nem adó embert ismertem meg benne, mostanában meg csak álmélkodva nézem, hogy zenekarával, a miskolci Zorddal mennyi médiafelületen van jelen. Folyamatosan jönnek a hírek felőlük, így gondoltam, utánajárok, mi van a háttérben. Az interjú olyan tartalmasra és hasznosra sikeredett, hogy úgy döntöttem, a Music Média Magazin olvasóival is meg kell osztani okulásként. Bátran ajánlom az alábbi szösszenetben szereplő témákat kezdő és haladó zenekaroknak is! 

Egy vidéken, teljesen önerőből működő metal zenekar, ha előbbre akar jutni, akkor a dalszerzés és koncertezés mellett, menedzselnie is kell magát. A Zord esetében az első lemeznél ez a vonal „kívülről” még nem tűnt erőteljesnek, de a második lemez megjelenését követően úgy látszik, hogy nagyon beerősítettetek srácok a menedzsment területén is. Mi változott a hozzáállásotokban?

A 2007-ben megjelent első, „Disasters Grind” című Zord lemez esetében lényegében rábíztam a kiadóra az album promócióját, ami azt jelenti, hogy csak annyi fizetett hirdetés jelent meg, amennyit a kiadó megfinanszírozott, illetve ők küldték el a CD-t a különböző nyomtatott és internetes újságoknak. Ez szinte kizárólag csak hazai sajtós megjelenéseket jelentett, emellett egy amerikai recenzióról tudok, ami eljutott hozzám. Annak ellenére, hogy ez nagyon pozitív volt, igazából nem erőltettem a nemzetközi médiát, mert ha objektíven nézzük az első lemezt, akkor be kell látnunk, hogy hangzásában még csak közelítette a világszínvonalat. „Próba-cseresznye” alapon azért megoldottam a bemutatkozó anyagunknak a világ legnagyobb internetes zenei áruházaiban való forgalmazását, illetve a különböző torrent oldalakon pedig már a lemezmegjelenés előtt feltűnt, és így sok helyre eljutott a Zord zenéje. Valószínűleg az amerikai webzine’-hez is így került, és a kimondottan elismerő kritikájuk adott annyi önbizalmat, hogy a „Thorns & Wounds” című második nagylemez esetében – mivel ez már profi körülmények között készült, és végre úgy megdörren, ahogy egy vérbeli thrash metal albumnak kell – úgy döntöttem, hogy tiszta erőből „ráfekszem” a nemzetközi promócióra is.

Profi stúdióban rögzítettétek a második albumot?

Igen, a szolnoki Denevér stúdióban, Töfiéknél vettük fel. Ehhez a zenekar előteremtette a szükséges anyagiakat, részben ezért is telt el hat év a két lemez megjelenése között. Emellett olyan hangszerparkkal, erősítőkkel és kiegészítőkkel vonultunk stúdióba, amelyek lehetővé tették, hogy olyan hangzású albumot készítsünk, amely nem hagy kívánni valót maga után. A végeredményt meghallgatva úgy ítéltem meg, hogy ezzel a koronggal már nyugodtan ki lehet lépni akár a világpiacra is. És visszatekintve az elmúlt egy évre, szerintem jó döntés volt, mindenképpen megérte, mert pozitívan jöttünk ki belőle.

2013 decemberében jelent meg a „Thorns & Wounds”, és ekkor nekiálltam a már meglévő hazai és nemzetközi média adatbázisom frissítésének, bővítésének. Hetekig kutakodtam az interneten, és sikerült összeraknom egy, a hazai és nemzetközi nyomtatott és elektronikus sajtóorgánumok elérhetőségeit tartalmazó komoly adatbázist. A nagy múlttal rendelkező európai metal magazinok mellett „lőttem mindenre”, a legkisebb internetes fanzinektől kezdve a rajongói blogokon át, a nagyokig mindent összegyűjtöttem, amire csak ráakadtam az Öreg Kontinensen, Amerikában, és még a Távol-Keleten is - lényegében a világ bármely táján. Napi 6-8 órát csak ezzel foglalkoztam.

Gondolom, meló után, mivel nem ebből élsz…

Elsősorban munka után, éjszakánként, hétvégéken folyt a gyűjtés, és sokszor még munkaidőben is ezen járt az eszem. Ugyanakkor a hazai és nemzetközi metal rádióállomások felderítésére is nagyon sok energiát fordítottam…

Rock médiumokat is megcéloztál, vagy csak a metal vonalat?

Elsősorban a metál felé orientálódtam, de akiknél a rock műfajok közé befért a durvulat thrash is, akkor azok is bekerültek a listámba. Tisztán hard rock vagy AOR rádiókat viszont nem céloztam meg a thrash anyaggal. Aztán ugyanezt végigcsináltam a fesztiválokkal is, ahol értelemszerűen az európai és köztük magyarországi fesztiválok jöttek szóba.
Emellett rátaláltam az interneten az artistpr.com oldalra, amelyet egy olyan amerikai zenei PR guru indított és működtet, aki jó pár évet húzott le multinacionális lemezkiadóknál. Havonta negyven dollárért (kb. tízezer forint) előre felvett videó kurzusokat tart, hozzáférsz adatbázisokhoz (fesztiválok, újságok és egyebek), illetve letölthetsz minta-dokumentumokat. Gyakorlati tanácsokkal lát el, hogy mi legyen egy sajtóközleményben, milyen szöveggel keress meg egy rádiót, konkrétan leírja, hogyan gondolkodnak a rádiók, magazinok, fesztiválok emberei, ennek megfelelően, hogyan és milyen terjedelemben „támadd le” őket, mit írj nekik, és ami szintén fontos, hogy mit ne! Szerintem nem sokan gondolják fontosnak, de még az is számít, hogy mit írsz csupa nagybetűvel vagy dőlten szedve.

Ezért a tízezer forintért korrekt csomag jár?

Igen, ez az előfizetési díj, és hozzáférsz mindenhez, ami egy zenekar menedzseléséhez szükséges lehet. Napi két-három órát foglalkoztam azzal, hogy egyáltalán hogyan kell megírni egy jelentkezést egy fesztiválra, egy rádióhoz, és közben folyamatosan küldtem mindenhová a promóciós anyagunkat. Kb. kétszáz rádiónak és magazinnal elküldtem a csomagunkat. Akinek CD kellett, annak postán – ami macerás és nem olcsó -, akinek megfelel EPK (Elektronikus Promo Kit – zene MP3-ban, fotó, logó, bio stb. elektronikus formában egy saját tárhelyre feltöltve), azoknak e-mailben egy linket, ahonnan ezt letölthetik, illetve még egy linket, ahol közvetlenül meghallgathatja. (Pl. Deezer…) Ha e-mailben küldesz MP3-at, azért általában seggberúgás jár! Mindig el kell olvasni, hogy mit és hogyan kell küldeni - aki azt írja, hogy ha fizikai CD-t kap, akkor biztos, hogy ír róla, akkor azt érdemes küldeni.

Ezzel már nemzetközi szintre is érdemben jutottál el?

Igen, de természetesen itthon is használtam ezt a tudást. Fontos pl., hogy – a hírleveleket kivéve - ún. „tömeg” e-mailt ne küldj. Mindenkinek nézd meg a honlapját, akinek írsz, szedj össze róla alapinfókat, és név szerint szólítsd, úgy, hogy „Kedves XY Rádió!”, ha megtalálod a szerkesztő nevét. Ha tudod pl., hogy 5 éve működik, akkor ezt is írd bele a levébe, mert akkor a címzett látja, hogy odafigyelsz rá, ismered és elismered a munkáját. Ez nagyon időigényes, mégis a leghatékonyabb módja annak, hogy egy zenekar felhívja magára a figyelmet, ha nincs egymillió dollárja.

Emellett nagyon fontos, hogy a levelekben, e-mailekben a tárgy valami ütős legyen, amire a címzett felkapja a fejét. Ezért egy görög lemezkritikánkból idézve mindenkinek azt írtam, hogy: „Ez egy igazi rejtett thrash metal gyémánt!!!”. És láss csodát, elég szép számban jöttek is a visszajelzések!

Olyan ez az „artistpr” mintha egy képzésen vennék részt, ahol nagyon sok információt és gyakorlati tanácsot kapok, ahol csak rajtam múlik, mennyit foglalkozom vele. Ha három hónap alatt végigtolom, akkor kevesebbe kerül, ha lusta vagyok, akkor fél évre van szükség, ám akkor az már drágább mulatság.
Emellett a zenekaroknak rengeteg egyéb lehetőségük is van ma, hiszen az internet révén nincsenek földrajzi korlátok. Az adatbázisom alapján mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóorgánumoknak rendszeresen küldök hírleveleket, azaz amikor valami történik a Zord háza táján, akkor azt elküldöm a releváns médiumoknak.

Ügyelek arra, hogy mind tartalmában, mind kinézetre profi legyen a közlemény, azaz pl. a fejlécben az szerepel, hogy „Zord sajtóközlemény azonnali felhasználásra!”, vagy ha időzíteni akarom, akkor beírom, hogy mely időponttól kérem közzétenni. Oda kell figyelni arra is, hogy ütős legyen a cím, azonnal kiderüljön, miről van szó, ha valamilyen eseményről van szó, akkor az hol és mikor lesz, kinek szól, és miért fontos, hogy ezt közzétegyétek. Ezeket mind le kell írni, és értelmesen bele kell tudni sűríteni maximum egy oldalba az egészet.

A sajtóközlemény értelemszerűen egyszerre megy ki mindenkinek, ezeket nem egyenként küldöm el. Egyszerre két alap dolgot kell szem előtt tartani, egyrészt fontos, hogy rendszeresen jelen legyünk, illetve mindig hírértékkel bírjon az, amit küldök. Nem szabad elfelejteni, hogy a zene a lényeg, erről kell szólnia a történetnek! Tehát kellenek albumok, koncertek, szerepelni kell a sajtóban, rádióban és ehhez állandóan nyüzsögni kell, hogy legyen miről írni a közleményekben, hírlevelekben. Ez rengeteg meló –amit nem csinál meg helyettem senki -, de ha nincsenek milliói az embernek, amit a zenekarba fektethet, akkor ez az egyetlen esély. Még akkor is, ha eleinte sok médium nem is foglalkozik a zenekarral, akkor is tolni kell az anyagokat, hogy lássák, élünk, folyamatosan mozgásban vagyunk. A Zord esetében most kezd beérni ennek a kitartó munkának a gyümölcse.

Ne feledjük, hogy milliónyi zenekar próbálkozik ugyanazzal, mint mi! Két dolog különböztethet meg minket tőlünk: az egyik a zenénk, a másik pedig, hogy sokkal jobban odafigyelünk a média szereplőinek igényeire, tudunk a sajtó munkatársainak a fejével gondolkozni, és így próbáljuk meg magunkra felhívni a figyelmet ebben a rendkívül sűrű dzsungelben. Ez komoly kihívás.

Fontos, hogy a kritikák és rádiójátszások mellett minél több interjú is megjelenjen a zenekarról. Ez sem egyszerű, mert egy új csapatról nem sok mindent – vagy semmit se – tudnak az újságírók, és emellett elég sok munkát jelent és időigényes nekik interjúzni, aztán összeszerkeszteni stb. Ezen úgy tud segíteni az ember, hogy próbál megismerkedni minél több újságíróval, és rávenni őket egy-egy interjúra. Akivel ez nem megy, annak el kell küldeni a kész interjút. Ez azt jelenti, hogy meginterjúvolod magad, azaz megírod a teljes cikket, a kérdéseket, a válaszokat, a végére odabiggyeszted a zenekari elérhetőségeket, illetve zenekari fotót is mellékelsz. Fontos, hogy a fotó is jó minőségű, azaz megfelelő felbontású legyen, és a zenekar is jól nézzen ki. (Vagy nagyon rosszul, de akkor egyértelmű legyen, hogy ez a koncepció…) Ez a módszer elsősorban az írott sajtóban működik, de meg lehet próbálkozni pl. videó interjú készítésével is – pl. egy számot játszik a zenekar a próbateremben (csak ha megoldható, hogy a hangzás is elég jó legyen), és aztán a zenekar tagjai pár percig beszélnek a csapat körüli történésekről. A vágáshoz már vannak ingyenes programok, amikkel – és némi fantáziával – elég könnyen megoldható ez is. Ha nem adja le senki, akkor se vész okvetlenül kárba, mert fel lehet tenni a különböző videó-megosztó oldalakra. Ha van rá pénzügyi keret, akkor érdemes videoklippel is megtámogatni egy új hanghordozó megjelenését, de ehelyett vagy emellett ún. „Szöveges videó” is készíthető. Ebből érdemes legalább kettőt vagy hármat összerakni, és feltenni a netre.

Egy kicsit még kanyarodjunk vissza a tanfolyamhoz! Mikor kezdted el?

Három hónapja, és igyekszem a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb információt összeszedni. Részben itt tanultam meg azt, hogy a lemezkiadók hogyan tekintenek az ismeretlen bandákra, és mi a módja annak, hogy a lehető legkisebb anyagi ráfordítással hogyan lehet megközelíteni őket, hogyan tudod magadra felhívni a figyelmet és ezzel elérni, hogy rendszeresen írjanak rólad, foglalkozzanak veled. Sokat dolgozom ezen, és bár vannak eredmények, még nem értük el a kritikus tömeget, de szerintem egyre inkább megközelítjük.

Mik ezek az eredmények?

Már önmagában azt is nagy sikernek tartom, hogy a hazaiak mellett szép számmal kaptunk nemzetközi (görög, holland, olasz, finn, francia) lemezkritikákat is, és hab a tortán, hogy ezek egyöntetűen igen pozitívak voltak. A hazai fogadtatás viszont elég vegyes volt, kaptunk hideget-meleget is…
A lemezmegjelenéshez kapcsolódóan elég sok interjú jelent meg a Zorddal a nyomtatott és internetes magazinokban (pl. Rock Hard Italy, HammerWorld, Zenevilág.net, Viharock.hu). Emellett a különféle rádiókban is jó párszor feltűntünk: Szinva Rádió (egyórás élő műsor), Tilos Rádió (Undertakerz – kétórás elő műsor), T-Rádió (félórás élőinterjú), Code FM (élő telefoninterjú), Rockvikág.hu (egyórás élő műsor), Rockbox Rádió (kétórás műsor Skype interjúval felvételről + élő chat).

További siker, hogy több külföldi rádió is rendszeresen játssza a Zord dalokat. Kb. száz rádiónak küldtem promó anyagot (CD vagy EPK), ebből az alábbiaktól jött visszajelzés, hogy műsorra vették a „Thorns & Wounds” albumot: Metal Nation Radio (USA), Metal Arena Radio (Franciaország), Metal-Only Radio, Stahl Radio (Németország), Headbangers FM (Hollandia), Painkiller Metal Show (Belgium), Metal Invasion; Franciaország.

A német Stahl Rádió honlapján 2014 végén a hallgatók hat héten át szavazhattak a Zord albumára, amelynek eredményeként öt alkalommal az első helyen végezett a csapat. Emellett a Pinkiller Metal Show szerkesztője azt kérte, hogy küldjünk egy jingle-t, amelyben beköszön az egyik tag a zenekarból. 

Ezt otthon számítógépen megcsináltam, felmondtam, hogy: „Hi, this is Deni from Zord, and you’re listening to the Pain Killer Metal Show!”, alákevertem egy kis Zord muzsikát, és mp3-ban elküldtem nekik. (Kérésre lehet MP3-at küldeni, de ez mindig kivételnek számít!) Ezt aztán leadták abban a műsorban, ahol bemutatták a lemezünket a hallgatóiknak. Fontos, hogy zenekaron belül vagy a haveri körben legyen valaki, aki ezeket is tudja csinálni – technikailag nem kell hozzá semmi különös –, mert ha ezekért mindig stúdióba kell szaladgálni, az akadályt jelent.

A Zord​ "Thorns & Wounds" című albumának dalai már meghallgathatóak a Jango Rádióban (http://www.jango.com/music/Zord) is. Az USA-tól, Kanadán át, Japánig - azaz a világ minden tájáról - eddig már háromezren hallgatták meg a miskolci thrasherek zenéjét. Ehhez a RadioAirplay.com oldalon kellett regisztrálni a zenekart, melyet követően kapsz hetente tíz lejátszást ingyen, ami azt jelenti, hogy tízen meghallgatják valamelyik számodat, amiket feltöltöttél. Viszont lehet venni is lejátszásokat, harminc dollárért pl. kapsz ezer lejátszást, ha több hónapig folyamatosan előfizetsz, akkor ezerháromszázat. Megnéztem több hasonló jellegű szolgáltatót, de nekem ez tűnt a leginkább emberbarátnak, így erre fizettem be, és szerintem elég jól működik. 

Ha valakinek nagyon tetszik valamelyik dalod, akkor bejelölheti, hogy a rajongód akar lenni. Nekünk is szépen gyűlnek a rajongók a világ minden tájáról, és a rendszer lehetővé teszik, hogy rendszeresen hírlevelet küldjünk a Jango Rádióban szerzett rajongóinknak.

Üzemel a zenekar magyar és angol nyelvű saját honlapja (www.zord.hu), természetesen ott vagyunk a Facebook-on, ahol a zenekari profil (www.facebook.com/zordmetal, 4 200 Like), van saját Facebook csoportunk (Zordmetal csoport, 460 tag).

Emellett mind a két album a hazai fizikai (CD) terjesztése mellett a legnagyobb webes áruházakban (iTunes.com, AmazonMP3.com/de/fr/uk, eMusic.com, MP3.de stb.), azaz a világon mindenhol kapható.

A fellépések terén is mutatkoznak eredmények?

Egyre több hazai fesztiválra jutunk be – 2015-ben először játszunk a Rockmaraton Fesztiválon (volt Pécsi Rockmaraton), de pl. visszajelzett a legnagyobb finn metal fesztivál (Tuska Metal Festival) szervezője, hogy szívesen látnának minket. Bevallom őszintén, hogy velük az anyagiakon nem tudtunk megegyezni, mert úgy nem vállaltuk, hogy fejenként bukjunk közel százezer forintot. Annyi hasznom viszont lett a dologból, hogy most már tudom, hogy a finnek nem alkudozósak. Megkérdezték, hogy mennyit kérünk, én megírtam, amire annyi válasz jött, hogy: „Jó, köszi, akkor majd legközelebb…”. Erre megírtam nekik, hogy ha sokallja, akkor írja meg, mi fér a keretbe. Erre már nem is válaszoltak.

Mennyit kérhet el egy fellépésért egy olyan kaliberű zenekar külföldön, mint a Zord?

Koncerteken és fesztiválokon szoktunk néha erről beszélgetni más olyan hazai zenekarok tagjaival, akik szintén próbálkoznak a nemzetközi színtéren. Alkalom adtán finoman puhatolózom, mennyit szoktak kérni, és ők is és én is azt tapasztaljuk, hogy egy ilyen szintű banda maximum kétszázötven-háromszáz Eurót kérhet el, akárhova is megy.

Ez nem túl sok…

Így van, és ez a maximum. Ha pl. Csehországba vagy Lengyelországba akarsz menni, és ennél többet kérsz, akkor nem nagyon állnak veled szóba. Ha nem kapupénzt kapunk, hanem sikerül kialkudni kétszáz Eurót, akkor az már jónak számít. És kétszáz Euró az kb. hatvanezer forint, amiből öt embert kiutaztatni, szállást és egyebeket fizetni nem egyszerű. Az az igazság, hogy amíg nem jutsz el egy bizonyos ismertségi szintre, addig ebbe pénzt kell tolni.

A pozitív nemzetközi kritikáknak érzitek itthon a hatását?

Igen, ezek visszacsatolhatók. Pl. 2015 elején elküldtem minden hazai sajtó kapcsolatunknak egy hírt, amelyben többek között felsoroltam a külföldi magazinokat és rádiókat, akik pozitívan fogadták a második albumunkat, illetve pár sorban kiemeltem, hogy Görögországban, Finnországban, Hollandiában milyen pozitív dolgokat írtak a Zord zenéjéről. Ezt egyből lehozta a legtöbb hazai internetes magazin, köztük azok is, akik anno azt írták, hogy nem tudnak foglalkozni, kritikát írni a lemezünkről. És ennek a hírnek a hatására – hiába, hogy már bő egy éve jelent meg az album - megjelent egy újabb, igen pozitív recenzió. Fényes példája annak, hogy az egyik pozitív fejlemény, hogyan generál újabbakat, ha törődünk vele.

Hogyan kezeled a kedvezőtlen kritikákat?

Odafigyelek rájuk, de sok esetben fenntartásokkal fogadom. Ha valaki leír bizonyos negatívumokat, és amennyire lehet, objektíven kifejti, hogy mi a probléma, akkor arra érdemes odafigyelni, elgondolkodni és legközelebb megpróbálni jobban csinálni. Viszont nem szabad a szívünkre venni, vagy túl komolyan venni sok mindent abból, ami a sajtóban megjelenik, mert sokszor érződik, hogy nagyon sokan nem figyelnek oda, vagy előítélettel kezelnek. Tudom, hogy nem könnyű – néha engem is zavarnak -, de túl kell lépni ezeken…

Ami viszont nagyon fontos még, az az, hogy folyamatosan keresni kell a lehetőségeket, és legalább akkora hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a zenekar szereplejen az írott sajtóban, rádióban, és mindenhol, ahol csak lehet, mint amennyit a koncertezésre/szervezésre fordítunk. A lényeg, hogy valahogy be kell vonni a zenerajongókat a zenekar életébe, és a zenekart be kell lopni az ő életükbe. Erre jók az interjúk, ahol megismerhetik a zenekar életét, vagy azok a rádióműsorok, ahol chat-elni is lehet műsor közben. Nagyon kedveli a közönség, ha „testközelbe” kerülhet a zenekarok tagjaival. Egy kétórás műsorban elég fárasztó, ha folyamatosan jönnek a kérdések – közöttük egy csomó ismétlődővel -, de ha pár sörrel felszerelkezve, közvetlen hangon és őszintén megválaszoljuk mindet, akkor nagyon hálásak lesznek. Nincs mese, rá kell szánni az időt, mert ha csak egyre is nem válaszolsz, akkor azonnal bunkónak tartanak. Viszont, ha jól teljesítesz, akkor sok rajongót szerezhetsz. Ilyen volt a Rock Box Rádióban egy kétórás műsor, ahol egy előre felvett beszélgetés és Zord számok alatt ment a chat, és jöttek a kérdések, én pedig otthonról válaszolgattam rájuk. A végére leszakadt a kezem!

Baromira tolni kell, kellő magabiztossággal, de azért szerényen. Erre tudatosan készülök, és nem azt írom vagy mondom, hogy mennyire jónak tartom a zenekart, hanem ha korábban valaki jót írt vagy mondott rólunk, akkor arra hivatkozom, vagy pl. a csapat többi tagját kiemelve adagolom, hogy érdemes odafigyelni a zenekarra, meghallgatni a Zord muzsikáját. És ezt nyomni és nyomni kell mindenhol. Ha már tíz százalékos eredményességgel dolgozol, az már nagyon jó.

Érdekes, hogy itthon igazából sok sajtóorgánum nem tud hova tenni minket. Magyar a nevünk, angolul énekelünk, valahogy nem értik, hogy mi ez a csodabogár zenekar… Magyarországon van, aki nagyon pozitív, van, aki nagyon negatív velünk szemben, de ezzel nem kell foglalkozni. Ehhez is kitartó munka és türelem kell, mint a fesztiváljelentkezések és a rádiók esetében.

Említetted, hogy az egyik pozitív fejlemény, újabbakat generál. Ez konkrétan mit jelent a Zord esetében?

Pl. a kedvező lemezkritikák „hátán” már könnyebb dolgom volt bekerülni a híreinkkel a HammerWorld hírrovatába, illetve az internetes oldalukra. Lénárd Laciékat rendszeresen bombázom a zenekarral kapcsolatos történésekkel. Nem véletlenül említem őket, mert itthon egyértelműen ők a – rock és metal – piacvezetők, és ha ott bármi megjelenik a zenekarról, akkor annak nyoma marad.

Egyre inkább háttérbe szorulnak a nyomtatott magazinok, de ettől függetlenül legalább félévente hirdetni kell. Ezért fizetni kell, de így időnként egy interjú is belefér a csomagba. Ugyanígy kerültünk be az olasz Rock Hard-ba, ott is egy negyedoldalas hirdetés mellett megjelent egy féloldalas interjú, illetve egy lemezkritika is. Ezek a megjelenések egyrészt a magazinok olvasói miatt fontosak, másrészt a fesztiválok, klubok szervezői miatt is, akik szintén olvassák ezeket, és ha itt találkoznak a zenekar nevével, akkor könnyebb a jobb helyeken, rendezvényeken bekerülni a fellépők közé.

Nekem idő kellett ahhoz, hogy belássam, a fizetős hirdetéseket nem lehet megkerülni, valamennyire mindenképp szükség van. Ezekben az orgánumokban jelen kell lenni, és ha nem is közvetlenül a lemezeladásokból, de hosszabb távon megtérülnek ezek a befektetések.

Az elmondottak alapján lassan már többet foglalkozol a zenekar menedzsmentjével, mint magával a zenéléssel…

folyt köv...

https://www.facebook.com/zordmetal?fref=ts
https://www.facebook.com/groups/516704355017933/?fref=ts

PAYA

2015. május 4. 16:21

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA