MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

P.Mobil 45 – avagy egy rockbanda története a kiadványok és a zenekarvezető visszaemlékezéseinek tükrében

Schuster Lóránttal sokáig tűnődtünk, vajon milyen címmel indítsuk útjára a tavaly négy és fél évtizedes, sokat megélt, patinás bandáról szóló internetes sorozatot. Az apropót a jubileumi évre megjelent Farkasok völgye – Kárpát-medence friss stúdióalbum adta. Miután a dalszövegek – a gondolatébresztés mellett – cseppet sem elhanyagolható mögöttes tartalommal bírnak, úgy gondoltuk, a keletkezés körülményeit, a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat nem árt megosztani a nagyközönség szélesebb rétegeivel. Aki egy kicsit is ismeri a P.Mobil munkásságát, pontosan tudja, hogy e jelenség, mármint az ún. „duplafedelű” szövegtartalom koránt sem újkeletű a zenekar történetében. Innen már csak egyetlen lépést kellett tennünk ahhoz, hogy az első LP-től, a Mobilizmótól kezdődően, beleértve persze a különböző hordozókon megjelent mozgóképanyagokat is, végigfussunk az addig megjelent összes kiadványon. Megtettük. Hozzáteszem: ebben a megközelítésben a P.Mobil történetének feldolgozása mindeddig egyedülálló kezdeményezés. Majd a lavina elindult, az olvasottsági mutatók az egekbe szöktek. S, ha már lavina, hát legyen minél testesebb; gyarapodjék szépen a P.Mobil élettörténetéhez szervesen kötődő sztorikkal, történetekkel!

Aztán az élet úgy hozta, hogy a népszerű sorozat a 22. részétől kezdődően átköltözött ide, a Music Média portálra. Köszönet érte.

Reméljük, az olvasási kedv, itt a MusicMedia.hu-n sem lankad majd! Terveink szerint folytatva az mno-n megkezdett sorozatot, friss, érdekes, esetenként humoros, máskor kevésbé szívderítő, de mindenképpen figyelmet felkeltő történetekkel jelentkezünk kéthetente. Tehát, figyelem: kéthetente, interjú formájában, új történekkel jelentkezik Schuster Lóránt és a Moooooóóóóbiiil!

Hegedűs István

Dezertőrök, vagy útkeresők? - Vikidál, Bencsik, és Cserháti távozása a P.Mobilból

Interjú Schuster Lóránttal - 22. rész
Tavaly lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval. 

Cserháti István billentyűs belépésével olyan P.Mobil felállás jött létre, amely alaposan átrendezte a magyar rockzenei sorait.  Ám, a zenekar hiába élt meg zajos sikereket, a frontember Vikidál Gyula 1979 júniusában mégiscsak búcsút intett addigi csapatának.

Ez a felállás nem tartott sokáig. Hogy Vikidál Gyula miért ment el a zenekarból, ráadásul többször is, azt tőle kellene megkérdezni! Azt viszont tudom, hogy egy alkalommal mi tettük ki őt. A Dohány utcai Metró-klub volt a bázisunk, ahol közel négyezer tagsági igazolványt osztott ki a vezetőség. Ebben az időszakban történt, hogy Gyula a Bachmann Turner Overdrive Rock Is My Life című számát nem volt hajlandó elénekelni. Ezért váltunk meg tőle, s ezért volt egy nyáron át a Wastapsból átigazolt Szegvári Gábor az énekesünk. Gábor, ki tudja miért, nem passzolt a történetbe, így Vikidált visszavettük. A P.Mobil mindenféle hanglemezgyári, kultúrpolitikai és szövegírói (értsd: S.Nagy István, aki a fiatalok életérzését megénekelő Eddát és Piramist vezette kézen fogva)  támogatás nélkül is irgalmatlan népszerűséget tudhatott magáénak. E népszerűség okán próbálták az illetékesek hazavágni a zenekart, ahelyett hogy üzletpolitikai szempontból, minden utálkozásukat félretéve, hagyták volna érvényesülni. A cél érdekében – bármilyen hihetetlen - Horváth Attila szövegírót is felhasználták, ugyanis az ő segítségével hívták el Vikidált a jól működő és rendkívül népszerű P.Mobilból a Korálba. Gyula utólag hiába tagadja ezt, együttműködésüket zenekari fotók, sőt demo-hangfelvételek bizonyítják. Nem tudni, milyen sugallatra tért vissza, de tény – miközben mi az új énekeseket próbálgattuk –, hogy Sashalmon megjelent egy üveg pálinkával, s Bencsik javaslatára kapott még egy lehetőséget. Utólag kiderült, teljesen feleslegesen. Például egy kétes vendéglátózás miatt a Gesarol-P.Mobil „átállás” időszakában is elhagyta a zenekart. Tény, hogy óriási torok volt, nagyon jól énekelt, ezért mindig visszavettük. Hangadottságai alapján a világ bármely zenekarába befért volna.

Nem szabad elfeledkezni a közönségre gyakorolt hatásáról sem: az embereket legkevésbé sem a jellembeli, vagy az emberi vonatkozások érdeklik, sokkal inkább az, hogy a színpadon milyen művészi teljesítményt képes produkálni. Márpedig ő jól teljesített. Ezzel együtt sok munkánk feküdt abban, hogy színpadképessé tegyük; a kor szakíró-humoristája Tardos Péter is elismerte tehetségét, ám azzal a kitétellel, hogy „lefüggönyözött gyaloghintóban kellene fellépnie, mert ott nem látják”. Gyula személyiségének még egy komoly jellemzője volt: amikor neve szóba került, megkérdezték: „ja, az az ürge, aki egyedül viszi fel a harmadik emeletre a zongorát?”. Ugyanis – testalkatából kifolyólag is – szeretett cipekedni, roadolni. Sokszor értelmetlenül. Hogy később a P.Boxban is sok probléma volt, az Bencsik hátrahagyott leveleiből egyértelműen kiderül. 1999-ben elérkezettnek láttam az időt, hogy az akkori hangzással, technikával ismét együtt örökítsük meg a P.Mobil dalokat, ám Cserháti nem volt hajlandó közös színpadra lépni vele. Az 1978. áprilisi, balul sikerült közös East-Piramis-P.Mobil Budai Ifjúsági parkbeli koncert után rosszul lett, idegei felmondták a szolgálatot. A hátsó bejárati kapunál összeesett, mentőt kellett hívni hozzá. Alig több mint egy évvel később végleg elment a P.Mobilból.

Meglehetősen kemény jelzőkkel illették őt, úgy a zenekar, mint a közönség részéről. Megkapta az „áruló” titulust, de a Mobil kemény magjának skandálását (halj meg Gyula!) sem tűzhette a kalapja mellé. Nem voltak kissé eltúlzott reakciók ezek?

Nem árt tisztázni valamit: nagyon örülnék, ha valaki előkotorna egy újságcikket, tévé felvételt, vagy bármilyen bizonyítékot, ahol Vikidál Gyula általam történt „leárulózása” történik! Ilyen nem létezik, mert kilépése pillanatában megszűnt számomra a személye! Ugyanis a technológiám nagyon egyszerű: miután egy adott témát lezártunk, többé nem beszélek róla. Más kérdés a közönség reakciója. Ha az ifiparki bulit (1979. május 1. V.Gy. búcsú fellépése – a szerk.) nem tartom kézben, akkor kitört volna a botrány.  Az eseményről készült bootleg-felvétel is tanúsítja: egyetlen rossz szó sem hangzott el vele kapcsolatban. Viszont tény, hogy a közönség előbb a „maradj velünk Gyula!”, később a „halj meg Gyula!” rigmust skandálta. Ám ehhez nem volt semmi közöm. Sőt, mint előbb is utaltam rá, csitítanom kellett a gyerekeket, mert abban a felfokozott légkörben bármi előfordulhatott volna.

Távozását megelőzően befeküdt az ideggyógyászati intézetbe, ám eközben, érdekes módon, a Dinamittal két kislemezt is felvettek a Rottenbiller utcai stúdióban. Mint említettem, valóban nem volt stabil az idegrendszere, nehezen viselte a terhelést. A turnémikrobuszban a zenekar tagjai szinte mindvégig kártyáztak, ilyenkor – rendszerint - akkori dobosunk, Totó nyert. Jól játszott, de feltehetőleg csalt is. A lényeg, hogy Vikidál összes pénzét elnyerte, egy doboz cigarettára valója sem maradt. Amikor ez kiderült, dühében ököllel verte a Barkas oldalát, végül Totó adott neki kölcsön a tőle elnyert pénzből… 
Létezett egy zenekari kassza, előre nem látható kiadásokra. Cserháti Pityi kezelte. Nem volt nagy összeg, de alkalom adtán mégis volt mihez nyúlni. Ezt a kasszát a zenekari tagok táplálták oly módon, hogy aki késett, annak gázsijából bizonyos összeget levontunk, s ez a közös pénztárt gyarapította. Egy alkalommal épp Vikidál járt így, amire Gyula dührohamot kapott, s a következetesen eljáró Pityit úgy kellett kiszedni a kezei közül. De más zenekari tagokkal – például Samuval is – voltak kemény nézeteltérései, amelyet túlreagált.
A kórházban, ahol vizsgálták, megpróbáltam a gyógykezeléséről papírt kérni, hiszen egy előre lekötött, ORI-turnénk elmaradásához kellett igazolást szereznem. Egy nagyon kedves nővérke ki is adta az írást, amelyet a kapunál – a kijáratot elállva - az ápolók visszavettek tőlem.

Nehéz elfogulatlanul ítélni egy olyan zenekarvezetőnek, aki az életét tette fel a P.Mobilra. Három és fél évtized távlatából – mégis – hogyan látod ezt reálisan és érzelemmentesen? Akár úgy is feltehetném a kérdést: egyetértesz- e azzal a megállapítással, hogy Vikidál a P.Mobil által lett neves énekes, ugyanakkor a zenekar is sokat köszönhet neki?

A megítéléshez a szakemberek véleményét tudnám idézni: az emberek nagyobb horderejű dolgokban úgy viselkednek, ahogyan elvárják tőlük, a kisebbekben pedig a természetük szerint. Vikidál Gyulát a fent elmondottak alapján három és fél évtized távlatából sem tudom érzelemmentesen megítélni.
Kérdésed második felére válaszolva: ezt nem lehet mérlegre tenni. Egy budaörsi étteremben hallottam őt először, onnan vittem el – még a Gesarolba. Nagyon tetszett, ahogy énekelt, viszont katasztrofálisan nézett ki. Koltay Gábor nyilatkozata szerint, ha Vikidál nincs a P.Mobilban, akkor Koppány szerepe sem lett volna az övé. Ahhoz képest, amit a zenekarnak köszönhetett, viszont elég vastagon belesz...rt a ventillátorba. Nem vártunk hálát tőle, de korrektséget igen. Összefoglalva: a P.Mobilban csak úgy, mint maga a zenekar, ő is nagyon népszerű volt, ám az említett, és az azokon felüli problémák létező dolgok voltak.

Vikidál kilépésével közel sem ért véget a zenekar kálváriája. A P.Mobil Bencsik Samuval és Cserháti Pityivel Ajkán lépett fel utoljára, 1980. szeptember 15-én. Miként történt a szakítás?

Első akciójukként engem raktak ki a zenekarból. Az új csapatot (Kentaur néven) Bencsik vezetésével alakították volna meg, amiből aztán semmi sem lett, mert az öt zenekari tagból hárman (Tunyogi, Kékesi és Mareczki) visszaléptek. Bencsik és Cserháti folytatta tovább, akkor már Pandora’s Box elnevezéssel. Bár Sáfár Öcsi és a többiek előre figyelmeztették őket a név buktatóira, Samu már akkor jelezte, hogy rövidítve, P.Boxként akarja ismertté tenni a zenekart. Utolsó beszélgetésünk a körúti Nemzeti Szálló éttermében zajlott, ahol komoly mennyiségű unikum közösen való elfogyasztása után közöltem velük, amennyiben kilépnek a zenekarból, a továbbiakban nem ismerem őket. Tudtam, hogy az ORI székházban Wilpert Imre várja őket egy megbeszélt időpontban, reménykedtem, hogy nem mennek el. Nem így történt. Bencsik, aki addig is tárgyalt a vezetőséggel tudta, merre keresse, Cserhátinak viszont én mutattam meg Wilpert szobáját… Végül is megalakult a Pandora’s Box, hamarosan nagylemezt is kiadtak velük. Utólag itt is kiderült, hogy saját magukat „gerjesztették” a koncerteken; ahogy korábban Vikidállal, úgy velük sem foglalkoztam soha. Számomra nem léteztek, ígéretemhez híven, még a köszönésüket sem fogadtam. Egyetlen reakcióm a Kié a Nagy P. c. opusz megírása volt, az is csak azért, mert a „P”betű használatát illetően megszegték ígéretüket. Hogy – Vikidálhoz hasonlóan – a közönség hogyan reagált, az megint más kérdés. Meg kell, mondjam, nem ment egyszerűen az elválás, mert Pityi kissé nehezen akart elszámolni a már említett közös kasszával. Ezen kívül nála maradt egy akkor még ritkaság számba menő, közös tulajdonú hangoló gép. Az utolsó – ajkai dupla - koncert után a cuccaikat hazavitettem a roadokkal. Samu alighanem meglepődött, amikor néhány nap múlva észrevette, hogy a szállító konténer üres, hiányzik belőle a Vox típusú gitárerősítője. Tudni illik, Bencsik mozgatta a szálakat (Cserhátit is ő befolyásolta), és csak ezzel a trükkel tudtam visszaszerezni tőlük jogos tulajdonunkat. 

Létezett-e arra nézve valamilyen közvetett, netán közvetlen bizonyíték, hogy a három meghatározó tag zenekarból való kiemelése dr. Erdős Péter és az MHV, illetve a kultúrpolitika - saját kifejezésükkel élve - „aknamunkájának” köszönhető?


Hogyne! Ők egy konkrét lemezígérettel a tarsolyukban mentek el. Ennek feltétele egy Schuster nélküli új zenekar létrehozása volt. Vikidálnak a Korál, majd később a Dinamit, egy évre rá Bencsiknek és Cserhátinak a Pandora’s Box. A hanglemezgyár az „oszd meg és uralkodj” elve alapján akarta szétszedni a P.Mobilt, és ők voltak azok a gyenge láncszemek, ahol képesek voltak megbontani az egységet. A közönség egy része éppen ezért tartotta mindhárom embert árulónak. Bencsikék csak azt nem vették figyelembe, hogy kiválásuk után fél évvel nekünk is megjelent az első nagylemezünk. Beszéltem olyan emberekkel, akik a lágerben találkoztak Samuval, és megtudták tőle: tisztában volt azzal, hogy a P.Mobilból való kilépésével mekkora baromságot csinált. 

Annak idején beszéltem róla, hogy előkerült egy közvetlen bizonyíték, egy lemezgyári dokumentum. Ebben leírták, annak ellenére nem javasolják a kiadást, hogy a P.Mobil használható nagylemeznyi anyagot adott le.

Utólag értékelve a tagok távozását: útkeresők, vagy dezertőrök voltak ők?

Igazából mindkettők lehetnének, viszont a kiváltó okot meg kell vizsgálni. Ők nem azért mentek el, mert új dolgot akartak csinálni: Vikidál a Korálban Taurus-számokat énekelt fel, de a többiek sem találták fel a meleg vizet, inkább a jól bevált sémákat alkalmazták. A Dinamitot a P.Mobil ellenében támogatta a hanglemezgyár, s ott sem az volt a cél, hogy az új tagok egy másfajta, újabb zenét hozzanak létre. Arról nem beszélve, hogy Vikidál nem egyedüli jelöltként került a frontra, mellette Révész leigazolása is szóba került. Útkeresésről tehát kevésbé esik szó, hiszen kényszerűségből kezdték újra más emberekkel. Ugyanis a lemezgyárnak egyszerűen nem volt szüksége a P.Mobil Honfoglalására, ők az Egérszerenádot, meg az Éjféli szekeret akarták. Ugyanakkor dezertőröknek sem nevezném őket, mivel a „szökevény” önként hagyja el a hadsereget, vagy esetünkben a zenekari közösséget, ezzel szemben őket jutalom ígéretével bírták a távozásra..  

Hegedűs István
Sorozatunk korábbi részei az interneten „P.Mobil 45.” cím alatt olvashatók.

BTO: Rock Is My Life Honfoglalás     Főnix éjszakája       Egérszerenád    Éjféli szekér     Válaszra várva
         

 Neked adnám a világot

2015. április 1. 03:50

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA