Női dalszövegírók - Kiss Kamilka
Ebben az állandó rovatban olyan Hölgyeket kérdezek, akik az alkotásban, a zenéhez megírt sorokban is kiélik nőiségüket, nőiességüket. Kis Kamilka különösen színes egyéniség, akit előadóként ismertem meg. A Pesti Sikk frontján a 20-as, 30-as évek magyar sanzonjait énekli. Roppant jól válogat. Izgalmas dalcsokrai őszinték, sablonmentesek, előadásmódja sikkes, eredeti, humoros… olyannyira, hogy szinte kértem volna, próbáljon saját kútfőből dolgoznia, írjon Ő valamit. De nem kellett. Kis Kamilka alkot. Magától. Csudajól. Tegye is!
Muzsikus vagy… méghozzá igen komoly zenei előképzettségekkel rendelkező muzsikus. Hogy talált meg magának a szakma?
Számomra az, hogy művész vagyok egy felfoghatatlan áldás az életemre nézve. Életforma, amely minden nap új lehetőségeket tár elém. Nem én választottam hanem kaptam, így nincsenek miértek. Egyszerű, evidens felelet a mindennapjaimra. Onnantól kezdve, hogy reggel felébredek és megiszom a tejeskávémat addig amíg bele nem alszom az érzelmek, élmények, alakuló projectek, dallam és verstöredékek színeibe folyamatosan pulzál, nyugtalanít. Őszintén megélem, átengedem magamon, mert ez a hivatásom, a munkám, az életem, a szerelmem.
Az iskoláidban kik voltak a nagy tanítómestereid és mit tanultál tőlük?
A Zeneakadémián Gyöngyössy Zoltán professzor úr volt a mesterem. Elmondhatatlan zsenialitással nyúlt a muzsikához. Olyan kifinomultsággal, letisztult eleganciával, őszinteséggel volt képes az emberi érzelmek magaslatait és legsötétebb színeit előhívni, mint nagyon kevesen. Tőle tanultam meg, hogy ne riadjak meg attól, hogy másként gondolkodom a zenéről, mint a környezetemben élő alkotók. Felismerte bennem a művészt és nem csak a diákot. Azt hiszem ez volt életem egyik legfélelmetesebb, elvárásokkal teli időszaka és egyben az egyik legnagyobb megtiszteltetés is. Sokan mesélik, hogy ilyen-olyan technikai vagy zenei megoldásokat tanultak a mestereiktől. Gyöngy ezen jóval túlmutatott. Megsimította a szárnyaimat és hagyott játszani. Olykor korrigált de soha sem akart a saját képére formálni. Így megtalálhattam a saját hangomat, stílusomat, életemet amit azóta is élek. Halála után Kővári Judit tanárnőhöz vezetett a sorsom, azóta ő a mentorom. Csodálatos egyéniség, színtiszta szeretet és a kisujja hegye végéig igazi díva. Az eltelt pár év alatt már nem kizárólag a mesterem ő, hanem jó barátommá vált, amiért külön nagyon hálás vagyok.
A másik férfi, akinek mérhetetlenül sokat köszönhetek, az apukám. Ő szintén zenész és nagyon precíz ember. Kiskorom óta azt vallotta, hogy egy művész vagy a legjobb lehet vagy senki. Ez első hallásra elég spártainak hangzik de ez tanított meg arra, hogy rengeteget tudjak és akarjak tenni az álmaimért. Hogy kitűzzem a céljaimat és addig gyakoroljak, dolgozzak, érleljem magamban mindezeket, amíg meg nem születnek. Az áldásként kapott tehetség mellett a befektetett munka, szorgalom és kitartás a legfontosabb és mindig eléri célját. Mindig.
Tényleg olyan irtózatos nagy a szakadék, ami elválasztja a komolyzenét a könnyűzenétől?
Igen. Azok, akik szerint van lehetőség összemosni ezt a határvonalat soha nem jártak a Liszt Ferenc térre szolfézsra vagy főtárgyra.
Egész más a zene céljának, létjogosultságának miértje. A magasművészeti elit – véleményem szerint – nem kész és nem is szándékozik befogadni a populárisabb irányt. Megjegyzem, a komolyzene piacbarátabb cover sztárjai végzik a leginkább antipatikus tevékenységet, mert a klasszikus műfaj létjogosultságát kérdőjelezik meg és járatják le.
Vegyük példának a gulyást. Mindenki ismeri, én is főzöm, te is, anyukám, nagymamikám is főzte. Tradicionális, hagyományos, értékőrző, működő és bevált recept. Azt ne mondd, hogy mindezt egy jó kis drum and bass alappal azaz kétszer annyi vízzel felöntve ízleni fog a népnek, mert majd így könnyebb a gyomornak. Nagy frászt. Egy csodálatos Mozart opera vagy J. S. Bach Partita 2014-ben is megszólítja a lelkeket, mert értékálló remekmű. Csak éppen el sem jutnak rá a megszólítani vágyott fülek. De ez véletlenül sem Mozart vagy Bach hibája.
Mit tanulhatnának egymástól a különböző területek muzsikusai?
A komolyzenészek életenergiát, felszabadító alkotó élményt, lehetőséget a szabad zenei létezésre és bátorságot nyerhetnek ha nyitott szívvel, füllel járnak a könnyűzenészek között. Fordítva pedig precizitást, kitartást, fegyelmet a gyakorlásban és egész életet átfogó és feláldozó szakmai önzetlenséget tanulhat egy könnyűzenész, ha egy komolyzenész pályáját tekinti követendő mintának.
Hallottam néhány nagy komponistáról, zeneszerzőről a múltból, akik állítólag igazi “rock’n roll” arcok voltak… Te tudsz ilyet? Kik ők, és miért hívnánk így őket?
Telemann például vagány popsztárnak számított a maga idejében. Volt, hogy többed magával, barátokkal átmulattak egy egész hetet valami festői szépségű nyaralóhelyen, és mindezek fejében leskiccelt pár szólófantáziát vagy egy – két szonátát. Persze indulás előtt, ott a vacsoraasztalnál. Mozartot sem kell bemutatni. Aki olvasta a levelezéseit vagy az életrajzát tudhatja, hogy szertelen, rendetlen, hisztérikus és szélsőséges társaságfüggő volt. Egy nagy gyerek, felnőtt testben, isteni zsenialitással. Tulajdonképpen ugyanúgy éltek, mint a mostani sztárok csak nem posztoltak Instagrammon. Ettek, ittak, mulatoztak, hancúroztak, szerettek, csalódtak, gyűlöltek, csakúgy mint ma. Voltak mecénások, művészpártoló barátaik, voltak rajongó hölgyek, akikkel a koncertek után diszkrét sétákat tettek az árnyas kastélyparkban. Az emberi viselkedésjegyek kevéssé változnak az ő zsenialitásuk pedig örök, így az anekdoták is maradnak. Sőt, egyre színesednek aminek – szerintem – ők kimondottan örülnének.
Miért szereted a könnyűzenét?
Ha olyan zenei szövetben nevelkedsz, ahol mindenki művész, operát, szimfóniát és dalciklusokat hallgatsz akkor megérint, hogy mindezek az igazság, a létezés értelmének megfejtéséről szólnak és a megteremtett világ minden fájdalmának és örömének tudatosítását hordozzák. A könnyűzene más. Ott szabadabb a struktúra és a témák, érzeteket festünk le, muzsikálunk el, nem törődve a világot átfogó globális kérdésekkel. A műfaj amiben most élek és alkotok inspiráló, felkönnyítő és szabadító, kiteljesítő és alkotói tér. Szeretem.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először rajzoltad meg magadat a popzenében?
Két fontos ilyen pillanat volt. Az első 1990-91 körül játszódik, amikor a Szalmaláng c. bakelit lemezre csináltam a plüssnyulaknak énekes-táncos performancot az előszobai tükör előtt, édesanyukám holmijaiban. A második amikor egy évvel ezelőtt megalakult a Pesti Sikk, a mi szuper zenekarunk. Egy valóra vált csoda. Főként swing, sanzon és latin stílusban muzsikálunk, kizárólag magyar nyelvű dalokat.
A komolyzenei kották nem igazán adnak teret az individualista zenésznek… Te érezted ezt a kötöttséget?
Éreztem, de hidd el ott más kreatív megoldások ugyanilyen méretű feladatokat vetnek fel. Hogy hogyan indítasz, zársz egy hangot vagy zenei frázist, vagy hogyan tudod a mű lelkiségét minél inkább megfogni és átadni - ez nagyon komplex és összetett feladat. Technikailag és érzelmileg egyaránt. Viszont nekem nagyon hiányzott az interpretálás melletti aktív alkotás.
Milyen érzés volt a komolyzene korlátait átugrani?
Ijesztő és egyben nagyon felszabadító. Kinyílt egy teljesen új világ, amelyben nem ismertem olyan jól a játékszabályokat és a saját határaimat sem. De megfogalmazhatatlan kifejezési és alkotási vágy tombolt bennem és volt terem, hogy írjak, muzsikáljak, egyre több tapasztalatom és energiám a fejlődéshez.
Hogyan kezdtél el alkotni, megfogalmazni önmagadat a zenében?
Már az egyetem alatt létrehoztam az ,,ARTdenemART” előadássorozatot. Az a cél vezetett, hogy egy minden szempontból különleges, magas művészi értéket és kreatív kortárs szemléletet képviselő előadássorozatot tárjak a közönség elé. Az előadások inkább performancok, mint a hagyományos értelembe vett koncertek lettek. Volt, hogy saját verseimet vagy fotókat, festményeket válogattam az élőben megszólaló zenékhez. Egy-egy előadás alkalmával meghatározott és éppen aktuálisan inspiráló, elgondolkodtató avagy sokkoló témát boncolgattunk. Állandó alkotótársam és barátom Bogár Zsófia, rengeteg segítséget nyújt, mint egy valódi hátország. Így lehetséges, hogy egymást inspirálva egészen elképesztő hangulatokat, zenei, képi és hangulatvilágot tudtunk létrehozni. A most is aktív sorozat 2008-ban indult, azóta a budapesti Művészetek Palotája ad számára otthont, amely egy különleges hely. 2010-ben jelent meg az első versem/dalszövegem, amelyre Zarándy Ákos zeneszerző barátom egy kamaraművet komponált. Az ősbemutatón Szakács Ildikó énekelt. A fuvolára-marimbára-ütőhangszerekre és énekhangra írt 2 tételes művet a Zeneakadémia Nagytermében mutattuk be. Annyira meghatott, hogy kívülről hallottam azokat a sorokat, amelyek a szívem legsötétebb bugyraiból vetültek egy szakadt papírra, aztán később a kottalapokra, hogy csak arra emlékszem, amint ott állunk a színpad közepén, szól a taps, minden csupa fény és könny. Őszintén megható volt.
Emellett dolgoztam egy évig a Pécsi Egyetemi Rádióban, ahol egy művészeti műsort szerkesztettem és vezettem Tritinitania címen. Ekkor több rendezvényen, művészeti versenyen konferáltam. Egészen újfajta kifejezőtárat alakít ki az ilyen munka. 2007-től elkezdtem játszani a Belvárosi Musical Társulatban (Kolimusical Társulat), akkoriban úgy éreztem a színházi légkör, önmagam újszerű megismerése erősen megérint. A zenés színház varázslatos világa végül a Lévay Nemzetközi Musicalversenyre is elrepített. Nagy siker volt és nagy öröm! Szívből szerettem és meg voltam győződve róla, hogy a Budapesti Operettszínházban van a helyem. De az alkotási hullámok, kortárs gondolatok és ötletek más irányba vezettek el, mégpedig a legcsodásabb projectemhez, a Pesti Sikkhez. Ebben mérhetetlen köszönet illeti Lőrincz Ádám barátomat, aki nélkül nem sikerült volna életre hívni a zenekart. Valahogy úgy volt, hogy hirtelen minden összeillett, mint amikor puzzle darabokat raksz össze. Mindaz amit a Pesti Sikk megjelenésével és mondanivalójával közöl, az én magam vagyok. Egyértelmű volt, hogy milyen dalokat hogyan és milyen hangzásban szeretnénk játszani, hogyan fog kinézni a zenekar, mit akarunk közvetíteni és miért. Összeállt a kép és azóta töretlen a lelkesedés is.
Milyen szempontok alapján alkotsz? Milyen kívánalmaknak kell megfelelnie egy dalnak ami a kezeid/kezeitek alól kijön?
Ha írok, mindig tanúbizonyságot nyer, hogy a művészi affinitást – tehetséget valóban föntről kapja az ember. Sokszor megérint egy kiállítás, egy film, vers vagy zene, de van, hogy egyszerűen érzem, hogy írnom kell. Mint mikor érzed, hogy éhes vagy és evidens, hogy ,, jó, most eszem”.
Ha verset írok általában folyamatában írom, mint amikor valaki tollban mondja-mert valóban valaki tollba mondja. Ez mondjuk kicsit ijesztő... Persze van, hogy korrigálni vagy felülírni kell, de azokat csak másnap vagy sokkal később nézem át.
A dalszövegírás kicsit másabb, ott a dallammal együtt írom a szöveget. Kontrolláltabb és figyelmesebb munka de persze a fő, hogy szárnyaljon a lélek, mert különben csak középszerű erőlködés, amiről tudjuk apukám mit tart. Amúgy sem hiszem, hogy van nagyobb alkotói hiba, mintha valakinek az a mondanivalója, hogy milyen zseniális művész. Sújtó.
A kritériumok főként az eredetiség, a dallam-prozódia érthető és egymást segítő találkozása. Jó, ha érezni rajta az egyedi ízt és fordulatokat. Mindig nagy öröm, amikor azt hallom, hogy : ,,Hú, ez olyan Kamilkás!” De általában a mindennapokban is lopják a szövegeimet a barátaim, úgyhogy innen üzenem, hogy mostantól mindent levédetek.
Szerinted mit tud egy nő - mint alkotó -, amit férfi nem… és mit fordítva?
A női írók közül a kedvencem Nemes Nagy Ágnes. A lehető legtökéletesebb. Nála tapasztaltam meg, hogy egy nő egyszerre tud hitelesen buja kurtizánként, óvó anyaként, szerető, melegszívű szerelmesként és férfiként küzdő emberként írni. Ennyire sokrétűen nem tudják átlátni a világot a férfiak. Ellenben magukban hordozzák – egy a számomra mindig is irigyelt, a nők számára felfoghatatlan súllyal bíró – férfi baráti szeretetet, bajtársiasságot, őszinte gyermekiséget és a méltóságteljes erőt. Furcsa, hogy mennyire más színt hoz egy női írás. Általában a dalszövegekben is könnyedén kifigyelhető, hogy nő vagy férfi tollából születik-e.
A saját dolgaid közöl mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy önazonos vagyok. Arra, hogy ami megérik bennem, azt kiadhatom, megírhatom, eljátszhatom. Hogy minden nap amikor tanítok, muzsikálok, alkotok azt teszem ami a leginkább örömet szerez, kiteljesít és mindemellett értéket teremtek.
Mint alkotó, mi lenne álmaid zenei projektje?
Ez egy csodakérdés! Egy Pesti Sikk koncert kiegészülve vokalistákkal, vonósokkal vagy egy szimfonikus zenekarral. Eredeti hangszerelésekben eljátszani azokat a csodálatos magyar szövegű dalokat, amelyeket anno ilyen hangzásvilággal álmodtak meg. Egy kiteljesedett sikkes nagykoncert. Tóduló virágillat, csillagos nyári éj, izgatottság, finom ruhák, könnyű szellő. Ilyen lesz!
Lombos El Marci
2014. december 21. 19:41