MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

20 éves a Roy és Ádám Trió

Húsz évvel ezelőtt jelent meg a Roy és Ádám első lemeze, a Tartsd életben, azóta folyamatosan koncerteznek, alkotnak, összesen hét albumuk jelent meg. 2006 óta trió felállásban, Roy és Ádám Trió néven működik a zenekar. Fennállásuk 20. évfordulóját egy exkluzív, nagyszabású szimfonikus koncerttel ünneplik 2019. február 7-én a MOM Kulturális Központban. Az elmúlt két évtized eseményeiről, emlékeiről külön-külön kérdeztem a három karakteres, elismert zenészt, Kohánszky Royt, Nagy Ádámot és Csányi Zoltánt.

Nagy Ádám

A Tramps zenekart úgy emlegetitek, mint a Roy és Ádám elődjét. Milyen út vezetett addig, hogy végül kéttagú pop csapatként ismert meg benneteket a közönség?

Az első Roy és Ádám lemez dalainak a nagy részét már a Trampsszel is játszottuk, például a Trambulin vagy a Csapból is én folyok a mai napig is körülbelül úgy szólal meg a koncerteken, ahogyan akkor megírtuk. Ez egy szakmailag elismert, klub szinten jól működő zenekar volt, szerettünk együtt zenélni. Országos sikert a mainstream médián keresztül érhettünk volna el, viszont abban az időben csak olyan előadók dalait játszotta a TV, rádió, akiknek nagy kiadóval volt szerződésük, a magánkiadásra akkor még nem igazán volt lehetőség. Végigjártuk a lemezkiadókat Kiss Áronnal, a menedzserünkkel,  bár a Sonynál és a Universalnál előszerződésig jutottunk, igazából senki nem mert bevállalni akkor egy rock zenekart, anno ez a műfaj csak koncert szinten ment. 1997-ben indultunk a Tambulinnal egy TV-s tehetségkutatón, a Pop-Rock fesztiválon, itt több kiadó képviselője is a zsűriben ült. A BMG képviselőjének tetszett a dal (Trambulin), ezért próbálták magukhoz pontozni a produkciót. Ezzel párhuzamosan Somló Tamással is dolgoztunk, neki is tetszettek a dalaink, kiderült, hogy ő is ennél a kiadónál van, bevitte a demóinkat a BMG-hez. (Őt sokszor kísértük a Trampsszel, nagyon szerettük, és sokat köszönhetünk neki.) Így született meg az első nagylemezszerződés, viszont a Tramps névben, rockfelállásban változatlanul promóciós, üzleti kivetnivalókat találtak, így lettünk Roy és Ádám, a Tramps pedig háttérbe szorult, majd bár nem hivatalosan, de egy E-Klub koncert után feloszlott.

Hogyan készült el a Tartsd életben album, kik vettek részt a hangszerelési munkákban?

Amikor áthallgattuk a kiadóval a dalokat a végleges felvételek előtt, egyértelmű volt, hogy ebben a formában nem médiakompatibilis a megszólalás. A zenekar megszűnt, ez már egy új formáció, populárisabb köntösbe öntve kell megcsinálnunk a lemezt. A kiadó javaslatára ifjabb Malek Miklóshoz fordultunk, aki tökéletes produceri munkát hajtott végre, betartva a kiadó és a produkció elképzeléseit. (Egyetlen hang és a Csapból is én folyok című dalok.) A Trambulinból az eredeti felvétel került fel a lemezre, amit a Pop-Rock fesztiválra készítettünk, a többi dalt Galambos Zolival hangszereltük, és vele készítettük a második, Most jövünk mi lemez egyik felét is, a másik felén pedig Erdélyi Péterrel dolgoztunk. Próbáltuk a gitárzenét népszerűsíteni és mivel mi maximálisan koncertzenekar voltunk, elindultunk vissza a rockosabb irány felé. Az első, Tartsd életben és a Most jövünk mi című albumok több díjat is kaptak, mindkettő Arany Zsiráf díjas lett. (Mai Fonogram)

Ekkor jött az az időszak, amikor már rock zenekarként koncerteztetek, 2002-ben pedig megjelent a harmadik lemezetek.

Az Ahogy érzed albumot Józsa Sanyival készítettük az én otthoni és az ő Dabasi stúdiójában, ezt már négytagú zenekarként vettük fel, Papp Szabi basszusgitározott és Mozsik Imi dobolt. Korábban próbáltunk nagyzenekarral koncertezni, fúvósokkal, vokalistákkal, de nagyon nehéz volt fenntartani egy ekkora csapatot, nem működött sem emberileg sem zeneileg. Alapvetően mindketten rockzenészek vagyunk, természetesen ebbe sok minden belefér, de visszatértünk a gyökerekhez, a dallamosabb rock zenéhez, zenekari hangszerelésekhez, aminek a kiadó nem igazán örült. Nehéz volt elérni, hogy egy olyan dalból klip készülhessen, mint például Az én órám másképp jár. Amikor Szabiék elkezdték a Supernemet, és egyre több egyeztetési problémánk lett, Kontor Tomi lett a basszusgitárosunk, viszont dobost találni nagyon nehéz volt. Legalább húsz dobossal próbáltunk, mire beült végre Zolika, akiről egyből kiderült, hogy az átlag rockdobosoknál jóval muzikálisabb,  egyértelmű volt, hogy vele folytatjuk.

Hogyan lettetek Roy és Ádám Trió?

2005-ben jelent meg a Fullánk, ami tulajdonképpen egy duett lemez volt, Presser Gáborral, Charlieval, Tátrai Tibusszal, Kowával. Ezt az albumot még Royjal, Tomival és Zolikával vettük fel. Tomi nagyon szeretett velünk játszani, mi voltunk az egyik kedvenc zenekara, viszont ő alapvetően egy gitáros-énekes, és szerette volna kipróbálni magát a Megasztárban szólóban. Örültünk, hogy bekerült a döntőbe, a probléma viszont a koncertezés volt, este mentek az élő adások is a TV-ben. Volt egy kis holtidőnk, hogy bevegyünk-e új basszerost, de a Roy volt a legkézenfekvőbb ötlet és megoldás, aminek szerintem ő örült a legjobban :) (Úgyis hatalmas Sting-fan.) Néhány dalt kicsit át kellett hangszerelni, mert eleinte nehéz volt úgy énekelnie, hogy közben játszott a hangszeren, de abszolút működött. Így lettünk trió, ami akkor még szinte kuriózum volt, ma már mindenki triót akar csinálni. Ekkor egyértelmű volt mindannyiunk számára, hogy ezzel együtt nevet is kellene változtatni. A menedzserünk szerette volna, ha a Roy és Ádám névből indulunk ki, hiszen így ismerik a zenekart, így eladható. A Roy és Ádám Trió név bár fura, de mi egy zenekaros poénnak szántuk. (Ha egy embernek lehet triója, akkor kettőnek is:)) A 2008-as 10 év című best of lemezre már minden dalból szerettünk volna trió verziót, így lett dupla lemez, eredeti és trió koncert felvételekkel. 2012-ben készítettük a Küldözési mánia című albumot, ami egy kifejezetten összepróbált, koncepció trió lemez, ezt Lukács Peta barátunk keverte.

Tavaly márciusban jelent meg a RÁZ. A zenekar indulása óta egyre nyersebb, progresszívebb irányba haladtatok. Miért döntöttetek úgy, hogy most egy mai pop albumot jelentettek meg?

A RÁZ valóban más mint, az eddigi lemezeink. Két producerrel dolgoztunk, Szakos Krisztiánnal, aki kifejezetten popos, rádióbarát hangszereléseket készít, és Jappánnal, aki csinál kicsit rockosabb anyagokat is. Ez egy populárisabb hangszerelésű anyag lett, ez volt a koncepció. Én nem feltétlenül mentem volna el ebbe az irányba, de ez egy zenekar, itt négyen döntünk: a trió és Áron, a menedzser. Elfogadtam, hogy kipróbáljuk, milyen így készíteni egy komplett lemezt, remélve, hogy ezeket a modernebb hangszerelésű dalokat szívesebben játsszák majd a rádiók. Lettek ötletgazdag, jól sikerült hangszerelések, összességében mégis úgy érzem, hogy az elkészült anyag nem feltétlenül tükrözi a zenekar arculatát.

Te szerzőként hogyan tudtad elengedni a dalokat?

Volt, amit nehezen. A Szerelmi állapot című dalt például nagyon. Ebből elég sok verzió elkészült, mire lett egy olyan, amit elfogadtunk. Nem azt mondom, hogy rossz lett, viszont a szerzői változattól nagyon messze jár, és mivel itt én voltam a szerző, a producerrel mindkettőnk művészi makacssága ellenére ki kellett egyezzünk. Ha én játszom ezt a dalt, a szerzőit játszom…:). De van ellenpélda is, például az Ellennék című számot én csak nagyon demo verzióban dobtam össze, ezt a Szakos Krisztián pofozta helyre, ő hangszerelte meg jól.

Néhány éve készítetted el az első saját albumod is, ami inkább a szakmai közönségnek szól, ebben a körben sikeres is lett. Lesz második Wörk Projekt lemez?

Mindenképpen, csak idő kell hozzá. Az előző lemezre is olyan dalok kerültek fel, amik a Roy és Ádám koncepcióba nem férnek bele. Eredetileg csak instrumentális számokat szerettem volna felvenni, de aztán mégis elkészült néhány vokális dal is, aminek a kiadó is nagyon örült, és én is azt gondolom, hogy jó, hogy így állt össze ez az anyag. Az új Wörk Projekt koncepcióján még gondolkodom ilyen szempontból is. Még az is kérdőjel, hogy pontosan kikkel venném fel, egyedül semmiképp, én ragaszkodom a humánumhoz, együtt zenéléshez. Borlai Gergőhöz például újra szívesen ragaszkodnék, mert neki van egy olyan progresszív vénája, ami nagyon sokat tett hozzá a számokhoz akár hangszerelésileg, a dobolásról nem beszélve. Ha viszont mondjuk egy trióval szeretném felvenni az új lemezt, akkor sokat kellene próbálni, hogy meglegyen az összhang. Ezt Gergővel nehezebb összehozni, hiszen nagyon keveset van itthon. Szóval lassan de biztosan, hamarosan nekiállok.

Egy interjúban meséltél arról, hogy tizenévesen hatalmas élmény volt számodra, amikor először játszottál zenekarral, azonnal el is döntötted, hogy ha választanod kell a gitározás és a sport között, a gitározást választod. Azóta rengeteg koncerten túlvagy már. Most miben találod meg ezt az élményt?

Meg tudom találni ezt akár egy próbában is, szeretek zenélni. Ez egy olyan szakma, amit tényleg halálodig tanulhatsz, mindig van mit gyakorolni, mindig van kitől, miből tanulni. Nem lehet mindig száz százalékot nyújtani, de törekedni lehet rá. Mindig csodálattal nézem a Tibuszt, aki minden koncertet tiszta energiákkal, maximális koncentrációval nyom. Vagy akár visszanézek egy Freddie Mercury-t... Van honnan meríteni!

Kohánszky Roy

Ádámmal nagyjából 25 éve zenéltek együtt. Hogyan emlékszel a kezdetekre?

Az első zenekarom a ’90-es évek elején egy kis amatőr rock ’n’ roll csapat, a Shakers volt, ami maximum egy évig működött. Ketten lettünk belőle professzionális zenészek, a Heincz Gabi Biga, meg én. Akkor még nem volt senkinek saját erősítője a zenekarból, egy kis Vermonát raktunk le középre, és mindenki arról szólt. Aztán engem elvittek katonának, és a katonaság után pedig Express újsághirdetésekben keresgéltem zenekarokat. Így lettem a One nevű zenekar tagja, ahol saját funky-rock dalokat játszottunk. Ezután alakult az Anti és apu, amivel később Punch néven már egy lemezt is felvettünk, ami végül nem lett kiadva. Párhuzamosan több zenekarban is énekeltem, de nem nagyon kerestünk pénzt, én pedig szerettem volna professzionálisan zenélni, ebből élni, és emellett megvalósítani magamat. Gátos Bálinttal találkoztam egy Barbaro koncerten a Fiatal művészek klubjában, kértem, hogy mondjon egy zenekart, ahol lehetne egy kis pénzt is keresni. Akkor mondta a Tramps nevű zenekart, ahol Ádám már játszott. Lementem egy próbára, már ott elég gyorsan összehaverkodtunk. Elég hamar átalakítottuk a repertoárt, mert akkor ők ezt a táncolható fajta rock ’n’ rollt játszották, sok Elvis dallal megtűzdelve. Elkezdünk játszani Red Hot Chilit, James Brownt, LGT-t, vagy olyan ritkaságokat is, mint a Living Colour, szóval az én énekhangomra, egyéniségemre faragtuk át a műsort. Ez ment öt évig, elég jó hírű klubzenekarrá nőttük ki magunkat. Az ország nagyon jó dobosai és basszusgitárosai játszottak a zenekarban akár tagként, akár beugróként, a fél szakma szinte, a Szappanos Gyuritól kezdve, Gátos Bálint, Vadász Péter, aki később a United dobosa lett, Studniczky Zsatyi, Babus Laci, Kaszás Péter, Mihalik Viktor, Giret Gábor, Zsoldos Tomi is volt beugró basszusgitáros, tényleg rengeteg zenész megfordult nálunk. Ádám írta meg végül is az első saját dalunkat, ami a Lelketlen című szám volt. Ez megjelent a Z Magazin nevű újság CD mellékletén. Aztán mentünk Szentendrén egy kerti partira, vittünk magunkkal gitárt, és Ádám egy rossz orosz gitáron játszotta el a szentendrei HÉV állomáson a Trambulin című számot, aminek még nem volt szövege. Így születtek az első dalok.

Ekkor csatlakozott hozzátok szövegíróként Szabó Leslie?

A történethez hozzátartozik, hogy a Leslie-vel már a Tramps előtt játszottunk együtt duóban, Leslie és Roy néven. Rendszeresen feljártunk a Halászbástyára utcazenélni, készítettünk  saját kazettát is, amit a külföldieknek árultunk. Az „A” oldalon voltak a Leslie saját dalai, amiket egy stúdióban két nap alatt felgitároztunk, felénekeltünk, a „B” oldalra meg slágereket vettünk fel. Leslie ismerte Kiss Áront, tudta, hogy menedzseléssel szeretne foglalkozni, ezért felhívta a várba, hogy hallgasson meg minket. így Áron a Leslie és Roy menedzsere lett. Egyszer látta valahol Ádámot gitározni, nagyon tetszett neki, mondta, hogy egyszer összerakna egy jó zenekart, amiben Ádám gitározik és én énekelek. Aztán amikor elmentem a Trampsbe énekelni, elhívtam Áront a koncertünkre az Irish Pubba. Ott meglátta Ádámot, és teljesen padlót fogott, hogy össze is állt a csapat, amit megálmodott. Ezután automatikusan abbahagytuk Leslie-vel a közös zenélést, ő csinálta tovább a szóló dolgait, de szövegíróként velünk maradt. A Trampsszel koncertezgettünk, és közben írogattuk a saját dalokat. Ádámnak volt egy négysávos Fostex magnója, és azon kezdtünk el a demókat felvenni, ekkor született az első Roy és Ádám lemez nagyjából 60 százaléka. Ezek a dalok akkor még nem jelentek meg sehol, csak néhányat játszottunk közülük, például a Trambulint. Áron vitte tovább a dolgainkat a Trampsszel, később a Roy és Ádámmal is.

Hogyan lett végül lemezszerződésetek?

’97-ben indultunk egy tehetségkutatón, a Pop-rock fesztiválon. Azt hiszem, a Polygramhoz tartozott maga a műsor, de a későbbi kiadónktól, a BMG-től is ültek a zsűriben emberek. A Trambulin című számmal indultunk. Először nem értettük, hogy végig mindenki veregette a vállunkat, hogy milyen jók vagyunk, a végén mégis lepontoztak minket, még egy különdíjat sem kaptunk. Aztán utólag kiderült, hogy azért szavaztak ellenünk, hogy ne a Polygramhoz kerüljünk automatikusan, így a BMG felajánlott nekünk egy lemezszerződést a műsor után. Előtte jártunk a Sonynál és a Polygramnál is, többször is úgy tűnt, hogy már sínen vagyunk. Volt, hogy Áron már mindent átbeszélt a kiadóval a klip költségvetésétől kezdve a stúdiófelvétel időpontjáig, mégsem lett semmi az egészből. A BMG-nél is volt némi huza-vona, voltak nagy drámák, mire egy év után nagy nehezen kiadták a lemezünket, nagyon rossz feltételekkel. Mindegy, végül megjelent a Tartsd életben album, erről a Csapból is én folyok, a Trambulin, a Csak egy pillanat és az Egyetlen hang című számokat kiemelten játszották a rádiók és a zenei TV csatornák.

Végül a dalok is áthangszerelve, rádióbarát formában kerültek a lemezre. Te könnyen el tudtad fogadni ezt a változtatást?

Nyilván először nem akartuk, de elegünk volt abból, hogy évek óta próbálkozunk, nevetséges gázsikért játszunk, nyilván szerettünk volna professzionális dolgot csinálni, némi kompromisszumot is meg kellett ehhez kötni. Lehet, hogy most már ennyi idős fejjel nem kötném meg ezeket, nem tudom. De biztos, hogy van egy-két dal, amit már nem úgy csinálnék. Próbálkoztunk rock zenei dolgokkal is, a Trambulin végül is a Trampsszel feljátszott verzióban került a lemezre és így lett sikeres. A BMG egy német kiadó volt, akkor a techno ment a mainstreamben, az, hogy a gitárt elviselték egy lemezen, már nagy szó volt. Lehet, hogy nem is kellett volna belemenni ebbe az egészbe. De ki tudja, hogy mi történt volna ha még várunk öt évet? Lehet, hogy sokkal biztosabb siker állna most mögöttünk, viszont az is lehet, hogy eltűntünk volna.

Ahogy sorban jelentek meg az lemezek, egyre több dal jelent meg, amit te írtál.

Az első két lemezre főleg Ádám írt, nekem  csak egy-két dalom volt, a Fullánk és Küldözési Mánia albumokra már nagyjából ugyanannyi számot irtunk mindketten. A dalszövegeken Leslie-vel közösen dolgoztunk. Általában ketten a kocsmában írogattunk, átbeszéltük, hogy miről szólnak a dalok, amiknek a nagy részét ő fogalmazta meg, de volt, hogy komplett soraim belekerültek a szövegbe. A Küldözési mániára viszont már én írtam a szövegeket.

Ezekben a dalszövegekben tök jól játszol a szavakkal, rengeteg munka és idő ezeket a szófordulatokat így kitalálni.

Akkor rákattantam a szövegírásra, szinte napi 24 órában ezzel foglalkoztam. Kiültem a teraszra a kis jegyzeteimmel, cetlikre írogattam, telefonra mondtam az ötleteimet. Az első három lemezre ugye Leslie írta a dalszövegeket. A negyedik album, a Fullánk pedig eléggé rockos anyag lett. Amikor Leslie-vel elkezdtünk ezekre a dalokra ötletelni, kiderült, hogy ő nagyon lírai alkat, mi pedig vagányabb, dögösebb szövegeket szerettünk volna. Végül erre az albumra írt dalszöveget Horváth Attila, Orbán Tamás, Novák Péter, volt amit ketten írtunk Kowával, a Fullánk pedig az én szerzeményem.

Azt mondtad, annak idején elfogadtad, hogy az első lemezre rádióbarát megszólalásban kerülnek fel a dalok, viszont ezzel kompromisszumot kötöttél. A RÁZ albumot producerek hangszerelték, egy frissebb hangzású anyag lett belőle. Ez nem kompromisszum számodra?

Én nem érzem ezt kompromisszumnak, nekem igényem volt arra, hogy ezen a lemezen máshogyan szólaljunk meg, mint eddig. Nyilván a rock zene az elsődleges számomra, de hallgatok más műfajokat is, néha még elektronikus zenét is. Néhány évvel ezelőtt Máté Szabival, akivel csináltuk a Bosky nevű zenekart, az elektronikát kevertük rock zenével, és mindenféle más stílusokkal. Akkor teljesen rákattantam erre, mert a Szabi nagyon dögösre, karakteresre csinálta meg az elektronikus részeket, és ez nekem baromira tetszett. A RÁZ lemezt nem csak azért szerettem volna ebbe az irányba vinni, hogy trendiek legyünk, hanem azért is, mert ma már másról szól egy csomó minden a zenében általában, és a rockzenében is, mint húsz évvel ezelőtt. Ma máshogy hangszerelnek meg egy dalt, mint akkor. Persze nyilván lehet sokféleképpen gondolkodni erről, én abszolút nem érzem ezt kompromisszumnak.

Egy interjúban mesélted, hogy a Volt is lesz többször is átalakult, mire megszületett az a verzió, amit elfogadtál.

Igen, körülbelül egy évig csináltam azt a számot. Elkezdett érdekelni a hangszerelés, amivel korábban nem foglalkoztam, nem volt hozzá se cuccom, se szakértelmem. Most már beszereztem ehhez a megfelelő hangcuccot, hangkártyát és zenei programokat, de akkor még sokkal kezdetlegesebb volt a dolog. Elkezdtem dolgozgatni ezen a dalon, a próbákon megmutattam a többieknek is. Aztán megbeszéltük, hogy új lemezt készítünk, Szakos Krisztiánt és Jappánt kértük fel, hogy hangszereljék meg a dalokat. Elsőként a Volt is lesz című számot küldtük el a Krisztiánnak. Ő visszaküldött egy olyan verziót, ami nekünk nem tetszett. Újra nekiálltam dolgozni a dallal, írtam rá új gitártémát, improvizálgattam rá, és ekkor született meg az a verse dallam, ami szerintem az egyik legjobb énektéma, amit valaha kitaláltam. Visszaküldtük így, ebben a verzióban a Krisztiánnak, és visszaírt, hogy neki ez így tetszik, amin meglepődtem. Tehát nem mentem bele ebbe a fajta kompromisszumba, de ha valakivel együtt dolgozol, akkor mindig elkerülhetetlen egy pici kompromisszum. Még a saját zenésztársaddal is, nincs olyan, hogy mindenkinek igaza van.

2006-tól trióban játszotok, azóta az éneklés mellett basszusgitározol is a koncerteken. Ez eleinte nem lehetett könnyű feladat.

Nem, viszont én ezt nagyon akartam. A fiam akkor született. Esténként, amikor leraktuk aludni, azonnal felvettem a fülest, és minimum két órát gyakoroltam. Úgy kezdődött az egész, hogy Kontor Tomi elment a Megasztárba, mi pedig elkezdtünk gondolkodni, hogy kit vegyünk be. Igazából Ádám ötlete volt, hogy tök jó lenne ha trióban játszanánk. Örültem a felvetésnek, mert is gondoltam már erre, azonnal el is kezdtem gyakorolgatni. Amit az első próbán műveltem, abból hatalmas röhögés lett. Úgy emlékszem, a Sunshine of your love mentette meg a helyzetemet, mert ebben a dalban könnyű együtt játszani a basszust az énekdallammal. Amikor ezt eljátszottam, Ádám bólogatott, hogy ebből lehet valami. Ez volt 2006-ban, azóta is trióként koncertezünk. Az a helyzet, hogy nem szerettem már csak énekelni, nem tudtam mit kezdeni magammal a színpadon, ez engem zavart. Inkább őrjöngős, mint táncolós alkat vagyok. Azt érzem, hogy sokkal jobban benne vagyok a zenében, így, hogy hangszeren is játszom.

Egy karakteres hangú nagyon jó énekes vagy, és többször említetted, hogy nem tanultál hangképzést. Hogyan fejlesztetted magad?

Az iskolában egy kis énekes pacsirta osztályba jártam, mindenki énekelt. Terveztünk saját zenekart, volt egy kis Casio szintetizátorom, azon írtunk vicces kis dalkezdeményeket. Sokat hallgattam apámék bakelit lemezeit, majd 13-14 évesen Első emelet és R-Go rajongó lettem, ezeket a dalokat énekelgettem otthon. A nővéremnek volt egy Sanyo diktafonja, ezzel vettem fel a hangomat, visszahallgattam, figyeltem, hogy mi tetszik, mi nem, mit kellene másképp csinálnom. Voltak vicces helyzetek, a szüleim többször rám nyitottak, amikor hatalmas átéléssel énekeltem a diktafonba. 16-18 évesen kicsit átalakult a zenei ízlésem, ekkor már Doorst, Rolling Stonest és Beatlest hallgattunk a barátaimmal. Ezután jött a grunge korszak, ami nekem nagyon meghatározó volt, főleg a Pearl Jam, az énekes, Eddie Vedder volt a  példaképem sokáig.

A Roy és Ádám trió mellett néhány évig működött a The Bosky nevű saját zenekarod. Most tervezel valamilyen saját projektet?

Mindig van ilyen terv, most is vannak ötleteim. Ha az ember sokáig együtt játszik valakivel, időnként  kell, hogy más zenészekkel is játsszon, más stílusokban is kipróbálja magát. Lehet a kedvenc színed a piros, de emellett még tetszik a kék is, a sárga is, ki akarsz próbálni többfajta utat is.

Csányi Zoltán

Roy és Ádám elmesélték, hogy a Trampsszel 1997-vettek részt a Pop-Rock fesztiválon, és itt figyelt fel rájuk a BMG kiadó képviselője. Te ebben az évben épp egy Petőfi Csarnok nagykoncertet adtál az öt éves Black Outtal.

Ez a koncert volt a Black Out Ezüstkötet című lemezének a bemutatója, és érdekes, hogy innen indulunk, mert itt pont a Tramps volt az egyik előzenekarunk. Később a Roy és Ádámot csak hébe-hóba láttam, mert szerencsére sokat játszottunk a Black outtal, úgyhogy nem volt időm más koncertekre járni. Ekkor nagyon sikeres volt a Black Out, öt éves zenekarként már teltházas PeCsa koncertet csináltunk.

Maradjunk még a Black Outnál. Ha leegyszerűsítjük a történetet, a testvéreddel, Szabival felköltöztetek Békéscsabáról Budapestre, néhány évig zenélgettetek, ismerkedtetek, majd létrehoztátok a ’90-es évek egyik legsikeresebb rock zenekarát. Ráadásul abban az időszakban, amikor a rádiókból főleg a két tagú dance csapatok slágerei ömlöttek. Ti akkor tudtátok, hogy mekkora dolog, amit lépésről lépésre elértetek?

Nem tudtuk, csak nagyon bíztunk magunkban, tele voltunk pozitív energiákkal, ötletekkel. Eltökélten indultunk fel Budapestre, nagyon szerettünk volna a zenélésből megélni. Amikor még Békéscsabán éltünk, indultunk rock tehetségkutatókon, engem külön díjazott a zsűri, tehetséges dobosnak tartottak. Számomra már akkor kiderült, hogy valószínűleg ezzel kell majd foglalkoznom. Ezek a visszajelzések adtak erőt ahhoz, hogy ne csak ott Békéscsabán és környékén kamatoztassuk a tehetségünket, reméltük, hogy egy hosszabb távú befektetéssel Budapesten is sikerülhet. És ugye nem csak Budapesten sikerült, hanem nemzetközi szinten is, hiszen a Piknik Parkkal eljutottunk nagyon sok európai nagyvárosba. Úgyhogy visszatérve, nem hittük, hogy ez lesz, de bíztunk benne. 1991-ben költöztünk a fővárosba és ’96-ban, egy 4-5 éves elhelyezkedés és próbálkozás után kaptunk lemezszerződést a Sonynál, ez valóban sikersztorinak számított annak idején. Három lemezre szerződtünk, az első albumnak, az Esőnapnak is egész jó fogadtatása volt, a második, az Ezüstkötet pedig egy elvontabb témájú lemez, aminek az az érdekessége, hogy egyben játszottuk fel az egészet. Erre ekkoriban még nem volt adott a lehetőség, nem úgy voltak a stúdiók kialakítva. A Gellért Tibiéknek volt egy hangosítási cége, ennek a raktárában készítettük a felvételt Jamie Winchester producer keze alatt, őt a Sony ajánlotta nekünk, és az összes lemezünkön közreműködött. A harmadik album pedig a Valaki Vagy Valami címet kapta. A Sonynál eltöltött időszakra úgy emlékszem vissza, hogy csodálatos évek voltak, nagyon jó stúdiókban dolgozhattunk, rengeteg koncertünk volt, működött a zenekar és élveztük is nagyon. És azóta is töretlenül működünk.

Vagyis a mai napig aktív a Black Out?

Így van. Nyilván nem a Kowával, vele csak jubileumi években találkozunk, mert nagyon elfoglalt, jól megy a Kowalsky meg a Vega. Megnéztem az Arénás koncertjüket, le voltam nyűgözve. Most Csordás Robival működik a Black Out, ő a Foo Lighters és a Oltári fiúk zenekarok frontembere. Akkoriban, amikor a Kowával már nem tudtunk együtt dolgozni, kerestünk a helyére egy énekest, hiszen koncertmeghívásokat, felkéréseket továbbra is kaptunk. Akkor a Robival kezdtünk el dolgozni, és el is készítettünk vele a Szív diktál című lemezt. Ennek például idén nyáron volt egy akusztikus bemutatója a Parkban, de hangos koncerteket is játszunk, nemrég például a Gödörben léptünk így fel.

Hogyan lettél a Roy és Ádám dobosa?

A Black Out 2000-ig nagyon pörgött, ezután a Kowa elkezdte keresni a saját zenei világát. Nálunk az volt a bevett szokás, hogy a Szabi megírta a zenét és az énekdallamot, a Kowa pedig megírta rá a szöveget, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Amikor a Kowa elkezdte a Vegát, egy kicsit széthullott a csapat, kevesebbet koncerteztünk. Ebben az időszakban hallottam, hogy a Royék dobost keresnek. Amikor meghallgatásom volt, akkor Kontor Tomival, Royjal és Ádámmal találkoztam a próbateremben, hozzájuk csatlakoztam be. Bizalmat kaptam a srácoktól, azóta a zenekar tagja vagyok. Elkezdődött a közös munka, készítettük a lemezeket, rengeteg koncerten játszottunk együtt, emberileg is nagyon jól összekovácsolódtunk. Két fantasztikus zenészt ismertem meg. A Roy egy nagyon tehetséges énekes, emberileg fantasztikus, a zenéhez való hozzáállása pedig professzionális. Az Ádám gitározásáról nem kell, hogy beszéljek, aki ismeri az tudja, hogy ő egy nagyon egyéni gitáros, óriási zeneszerző, emberileg pedig nagyon összerázódtunk, jó barátok lettünk.

Most már teljes értékű tagnak érzed magad?

Igen. Nyilván az első év még a beszokásról szól, megcsinálod a munkát, és ha befogadnak, akkor már a körökön belülre kerülsz, ekkor már a véleményed is kikérik. Nemrég beszélgettem Barabás Beával a Rock Fm-en, aki aranyosan fogalmazta meg, hogy voltaképpen miattam lett a Roy és Ádám TRIÓ. Végül is igen, nagyon jól esett a fiúktól, hogy egy névváltozás keretein belül triónak nevezték el a zenekart, és ez nyilván miattam történt.

A legfrissebb albumotok, a RÁZ címe is a trióra utal, miközben ez nem egy klasszikus trió lemez, hanem ezúttal producerek hangszerelték meg a dalaitokat. Milyen volt így dolgozni?

Én még nem készítettem így lemezt, de nagyon élveztem. Először hárman raktuk össze a dalokat a próbateremben, majd elküldtük őket a producereknek. A stúdióba már csak be kellett mennem vokálozni, és meghallgatni az elkészült hangszereléseket. Volt egy saját dalom, a Komolyan sírok, ami a Jappánnal készült, ez a munka is nagyon jó volt. Ezt a dalt tudatosan erre a lemezre írtam, előre átgondoltam, és le is demóztam, hogy megszólal akkor is ha diszkó szám lesz, és akkor is, ha garázsrock lesz belőle. Jappán alátett egy mai hangzást, nekem így is tetszik a végeredmény.

Említetted, hogy a Piknik Parkkal sokat játszotok külföldön. Mesélnél erről a zenekarról?

A Piknik Park 2005. augusztusában alakult, rajongásból indult. Amikor megjelent a Hybrid theory a Linkin Parktól teljesen elájultam tőle. Néztem a klipeket, hallgattam a lemezt, tetszett, hogy újszerű, énekes is rapes is, úgy éreztem, ez valami újnak a kezdete. Ekkor merült fel, hogy úgyis énekelek, meg kellene próbálni összehozni egy tribute zenekart. Találtam egy Black Out koncertekre járó fiatal csapatot, akiknek nem Black out volt a nevük, hanem White In. Őket kérdeztem meg, hogy lenne-e kedvük esetleg Linkin Parkot játszani velem. Volt köztük egy tehetséges fiú, aki megcsinálta az alapokat, elég gyorsan összeállt a dolog. Ebből egy idő után egy tudatossá vált hobbi zenekar lett. Rengeteg tagcsere volt, ez már a harmadik vagy a negyedik felállás, úgy érzem hogy ez most már fix. Nagyon szép eredményeket értünk el, mi lettünk Európa első számú Linkin Park tribute zenekara. Ha rákeresel a Google-ben arra, hogy Linkin Park Tribute, elsőként minket dob ki a kereső. Nagyon sok helyre hívnak minket, főleg Németországba és Ausztriába, de eljutottunk például Szicíliába és Bahreinbe is. Rengeteg tapasztalatot szereztem a Piknik Park által, itt már mertem énekelni, a saját hangomat egyre szívesebben hallgattam frontban, és sok külföldi helyszínen normális körülmények között léphettem fel.

Ősszel mesélted, hogy saját projekten is gondolkodsz. Ezzel hogy állsz?

Pont most kaptam az NKA-tól lehetőséget arra, hogy felvegyem az első szóló anyagomat, ezt most már elkészültnek mondhatom. A projekt nevét még nem találtam ki. Nem lemezben, hanem külön megjelenésekben gondolkodom, tehát egy-egy dallal szeretnék kijönni. Egy demóról van szó, amit magam készítettem el, én írtam a dalokat és a szöveget is. Voltaképpen az egész anyag instrumentálisnak készült, de aztán néhány ötlet olyan dallá formálódott, amire pár gondolatot még ráköhögtem, így végül énekes dalok is születtek. És mivel dobos vagyok, nyilván dobolás centrikus dalok is lesznek a lemezen. Műfajilag világzene, az általam hallgatott instrumentális dalok stílusainak keveredése. Az énekes dalok között pedig vannak rockosabb tételek is, de változatos, van akusztikus gitáros vagy akár Phil Collinsos beütésű dal is.  Ádám felügyelte ennek a demónak a létrejöttét, talán mondhatjuk, hogy ő volt a producere ennek az anyagnak. Megkértem, hogy tegyen hozzá amit lehet, úgyhogy ő gitározott és billentyűzött is a felvételeken.

Mióta elkezdtél zenélni Békéscsabán, megéltél nagy sikereket és nehezebb időszakokat is. Közben teljesen átalakult a zeneipari helyzet, amire sok zenész nem tudott elég gyorsan, elég jól reagálni. Te mindig megtaláltad azt az utat, ami a túléléshez, majd újabb sikerekhez vezet. Mi hajt téged?

Amikor a Black Outnak vége lett, elkezdtem nagyon sokat játszani session dobosként. Dolgoztam például Kozma Orsival, Tóth Gabival, Zsédával vagy Cserháti Zsuzsa emlékkoncerten is. A session világba való bekerülés nem volt könnyű, nekem viszont sikerült. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy zenészként, a Black outon kívül is, és más műfajokban is ismerjenek. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ezáltal. Amikor Békéscsabáról elindultam, már akkor feltettem a zenélésre az életem. Ez nagyon sok lemondással is jár. Szólóban nyomom szingliként, és ennek minden egyes pillanatát szeretem kihasználni és teljes szabadság érzetben dolgozni a zenében.

Pacziga Linda


2018. november 26. 16:58

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA